BH 1985.10.385 I. Tévedés okozása akkor is megállapítható, ha a sérelmet szenvedett felet olyan tényállítással befolyásolják a szerződés megkötésében, amelynek alaptalanságát szakember esetleg felismerhette volna [Ptk. 210. § (1) bek.].

II. Joggal való visszaélésnek minősülhet és az adott esetben a megtámadási kereset elutasítására vezethet, ha az igényt érvényesítő fél első jelentkezésékor - röviddel a szerződés teljesítését követően - az eredeti állapot helyreállítását felajánlották, ezt azonban az igényt érvényesítő fél elhárította, a dolgot tovább használta és abban megrongálódást is idézett elő [Ptk. 237. § (1)-(2) bek., 4. § (4) bek., 5. § (2) bek.].

Az alperes a barátai segítségével készített egy teherhordásra alkalmas ún. "lassú járművet". [Lassú jármű a közúti közlekedés hatályos szabályai (KRESZ) által adott fogalommeghatározás szerint az olyan jármű, amelyet beépített erőmű hajt, és sík úton önerejéből 25 km/óra sebességnél gyorsabban haladni nem képes.] Ezt, a jellegét tekintve lassú járművet a gépkocsi igazolólapja "egyedi" gyártmányként tünteti fel. Annak eléréséhez, hogy a személygépkocsi motorjával üzemeltetett jármű megfeleljen a "lassú jármű" követelményeinek, két sebességváltót építettek be. Ez a megoldás - változatlan motorfordulatszám mellett - lassabb haladást eredményez, de lényegesen megnöveli az üzemanyagfogyasztást.

A felperes 1983. október 10-én 35 000 forint vételárért megvásárolta az alperestől a járművet. A szerződéskötéskor az alperes olyan tájékoztatást adott, hogy a jármű üzemanyagfogyasztása 16 liter körül van 100 kilométerenként. Mintegy két hét elteltével észlelte a felperes, hogy a jármű fogyasztása ennél lényegesen magasabb: számítása szerint kb. 45-50 1/100 km. Ezt az észlelését azonnal közölte az alperessel, a vételár leszállítását kérte. Az alperes ezt a kérelmet elutasította, hajlandónak mutatkozott azonban a szerződéskötés előtt fennállott helyzet visszaállítására. Ettől a felperes akkor elzárkózott. Mialatt a felperes a gépkocsit használta, bekövetkezett nála egy törés, de ezt a felperes megjavíttatta.

A felperes még a perindítás előtt Sz. A. igazságügyi szakértőtől magánszakvéleményt szerzett be. E szakvélemény szerint a magas fogyasztásnak konstrukciós oka van: a két sebességváltó beépítése önmagában megnöveli azt. Ugyanakkor a magasabb fogyasztást tovább növelheti az is, hogy a motor elhasznált állapotban van. Erről azonban a szakértő nem tudott meggyőződni, mert a motort nem tudták beindítani.

Ilyen előzmények után keresetében most már a felperes kérte a szerződéskötés előtt fennállott helyzet visszaállítását. Előadása szerint az üzemanyagfogyasztással kapcsolatos tévedését az alperes okozta, ezért szerződési nyilatkozatát megtámadja [Ptk. 210. § (1) bekezdés].

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy valós adatokat közölt a felperessel, nála a fogyasztás valóban 16-18 1/100 km volt. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a felperes csak az őszi munkák elvégzése után támadta meg a szerződési nyilatkozatot.

A bíróság Sz. A-t igazságügyi szakértőként idézte és hallgatta meg a tárgyaláson. A szakértő a korábbi szakvéleményét kiegészítette: ezzel a konstrukcióval a jármű legkisebb fogyasztása 100 km-enként 30 liter üzemanyag. A fogyasztást még az is növelheti, hogy ez a motor legalább 16 éves. További kedvezőtlen tényezők is szerepet játszhatnak, így a terhelése, a gumik állapota és légkörnyomása. A szakértő a hengerfej-tömítésnél és a gyertyáknál túlterhelésre utaló nyomot nem talált. Ügy nyilatkozott, hogy az adott konstrukció (a két sebességváltó alkalmazása) esetén a magas fogyasztás köztudott, ennek ismerete különösebb szakismeretet nem igényel. A felperes által végzett javításokat és az általa folytatott használatot úgy értékelte, hogy azok kiegyenlítik egymást. A forgalmi értékre a szakértő nem tudott megalapozott véleményt adni, már a magánszakértői véleményben rögzítette, hogy a jármű egyedi jellegére tekintettel "kialakult gyakorlat nincs". Az összeépített fődarabok és a jármű "célszerűsége" alapján 32-36 000 forint értéket jelölt meg azzal, hogy ezek között a határok között minden összeg reálisnak fogadható el. Arra is rámutatott, ha a jármű valóban csak 16-18 liter üzemanyagot fogyasztana, az értéke 40-42 000 forintra módosulna.

Az első fokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 2000 forint perköltséget. Az ítélet indokolása szerint két sebességváltó alkalmazásakor a jármű magas üzemanyagfogyasztása természetes, annak ismerete nem igényel különösebb szakismeretet. A jármű forgalmi értéke éppen a nagy fogyasztás miatt 32-36 000 forint között van. Az indokolás rámutatott arra is, hogy azután vált a rendeltetésszerű használatra alkalmatlanná, miután a felperes az őszi munkákat elvégezte.

A másodfokú bíróság ítéletével az első fokú bíróság ítéletét helyben hagyta, és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 800 forint fellebbezési perköltséget. A megyei bíróság az ítéletének indokolásában lényegében megismételte az első fokú bíróság ítéletének az elvárható ismeretekkel kapcsolatban írt indokait, és ezek alapján megállapította, hogy a felperes alaptalanul hivatkozik a Ptk. 210. §-ának (1) bekezdésére.