A Pécsi Ítélőtábla Bf.87/2011/4. számú határozata kényszervallatás bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 37. §, 89. §, 104. §, 170. §, 227. §, 275. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 348. §, 371. §, 372. §, 381. §] Bírók: Halász Etelka, Makai Lajos, Túri Tamás

A Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság

Bf.I.87/2011/4. szám

A Magyar Köztársaság nevében!

A Pécsi Ítélőtábla Pécsett, a 2011. évi május hó 24. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

A másodfokú bíróság a kényszervallatás bűntette és más bűncselekmény miatt az I.rendű vádlott és 2 társa ellen indult büntetőügyben a Tolna Megyei Bíróság 12.B.82/2010/18. számú ítéletét akként változtatja meg, hogy a vádlottakat előzetes mentesítésben részesíti.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a II.r. vádlottat a másodfokú eljárásban felmerült 7.500 (hétezer-ötszáz) forint bűnügyi költség megfizetésére.

I n d o k o l á s

A Tolna Megyei Bíróság az I.r. vádlott bűnösségét társtettesként elkövetett kényszervallatás bűntettében (Btk.227.§ (1) bekezdés), valamint társtettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében (Btk.275.§ (1) bekezdés b) pont) állapította meg, ezért őt halmazati büntetésül 10 hónap börtönbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette.

A II.r. vádlottat társtettesként elkövetett kényszervallatás bűntette (Btk.227.§ (1) bekezdés), valamint társtettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette (Btk.275.§ (1) bekezdés b) pont) miatt halmazati büntetésül 10 hónap börtönbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette.

A III.r. vádlottat 2 rb. - egy esetben társtettesként elkövetett - kényszervallatás bűntette (Btk.227.§ (1) bekezdés), valamint 1 rb. testi sértés vétsége (Btk.170.§ (1) bekezdés) miatt halmazati büntetésül 1 év 2 hónap börtönbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását vele szemben is 2 évi próbaidőre felfüggesztette.

Kötelezte a vádlottakat külön-külön a felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlottak, valamint védőik elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében jelentettek be fellebbezést. A III.r. vádlott védője pénzbüntetés kiszabása és előzetes mentesítés alkalmazása érdekében is jogorvoslati kérelemmel élt.

A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség átiratában az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására tett indítványt.

A vádlottak és védőik a nyilvános ülésen fellebbezéseiket fenntartották, amelyet az előzetes mentesítés alkalmazása érdekében is bejelentettnek tekintettek.

A másodfokú bíróság a jogorvoslati kérelmeket felmentésre irányuló részükben nem, mindössze az előzetes mentesítés alkalmazása vonatkozásában tartotta megalapozottnak.

Az ítélőtábla a jogorvoslattal megtámadott határozatot a Be.348.§ (1) bekezdése alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül.

Ennek során az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást mentesnek találta a Be.351.§ (2) bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, az hiánytalan, teljes körben felderített, iratellenes megállapítást vagy téves ténybeli következtetést nem tartalmaz.

A megyei bíróság a perrendi szabályok betartásával széles körű bizonyítási eljárást folytatott le, amelynek során kihallgatta az eseményekben közvetlenül érintett személyeken túl azokat a tanúkat is, akik a történtekről közvetett ismeretekkel rendelkeztek. A cselekményt a két sértetten kívül más személy nem észlelte, ezért szükséges volt a tényállás megfelelő felderítéséhez azoknak a meghallgatása is, akik a sértettektől értesültek az eseményekről.

Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok részletes és a logika szabályainak megfelelő értékelésével adott számot ténymegállapításairól, köztük a vádlotti vallomások elvetésének okairól. A rendelkezésre álló bizonyítékok közül megalapozottan fogadta el sértett1 és sértett2 előadását, mivel azokban az ügy lényegére kiható ellentmondás nem volt fellelhető. Egyetértett a másodfokú bíróság azzal az elsőfokú állásponttal is, hogy az időmúlással magyarázható a sértettek részéről az összefüggő előadás hiánya a tárgyaláson. Ez a körülmény azonban a vallomások lényegét nem tette megkérdőjelezhetővé.

Nem osztotta a fellebbviteli bíróság a védők, elsősorban a III.r. vádlott védőjének perbeszédében kifejtett érvelését, mely szerint sértett2 bántalmazást eltúlzó vallomására tényállás nem alapítható. Az elsőfokú bíróság megfelelő kritikával értékelte az említett sértett előadását, és azt csak az orvosszakértői véleménnyel megerősített részében fogadta el.