BH 1995.3.152 A szolgáltatás és ellenszolgáltatás értékaránytalansága vizsgálatának szempontjai lakáscsere-szerződés esetén [Ptk. 201. § (2) bek., PK 267. sz.]

A I. r. felperes és a per során elhunyt házastársa (a II. felperes) - akinek jogutódjai a III-IV. r. felperesek - a b.-i tanácsi bérlakásukat az I-V. r. alperesekkel 1985. november 25-én megkötött négyes lakáscsere-szerződéssel elcserélték oly módon, hogy az akkor folyamatban volt - de utóbb megszűnt - bontóperükre tekintettel szétköltöztek a IV-V. r. alperesek, illetve a III. r. alperes bérlakásaiba. A lakáscsere-szerződést a lakásügyi hatóság jóváhagyta. A per során a IV-V. r. alperesek 330 000 forint értékkülönbözetet fizettek az I. r. felperes részére.

A felperesek keresetükben több jogcímen kérték a szerződés semmisségének a megállapítását és az eredeti állapot helyreállítását. Elsődlegesen arra hivatkoztak, hogy a II. r. felperesnek a szerződés aláírásakor hiányzott az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége. Hivatkoztak két másik semmisségi okra is, ezek azonban még az elsőfokú ítélet meghozatala előtt elhárultak. A felperesek másodlagosan feltűnő értékaránytalanság címén is támadták a szerződést.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. A szerződés semmisségét a Ptk. 17. §-a alapján nem találta megállapíthatónak, a keresetben felhozott egyéb semmisségi okok pedig már orvoslást nyertek. A kirendelt igazságügyi szakértő kiegészített szakvéleménye alapján ugyancsak nem találta megállapíthatónak az elsőfokú bíróság a feltűnő értékaránytalanságot sem.

A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét, azonban részben eltérő indokok alapján. A másodfokú bíróság ugyanis a fellebbezési eljárásban beszerzett ETT felülvélemény alapján megállapította, hogy a II. r. felperes a szerződés aláírásakor cselekvőképtelen volt. A szerződés semmisségének megállapítására azonban mégsem látott alapot, mert a Ptk. 18. §-ának (3) bekezdése alapján úgy találta, hogy a II. r. felperes szerződéses nyilatkozata cselekvőképessége esetén is indokolt lett volna. A feltűnő értékaránytalansággal kapcsolatban a másodfokú bíróság csak helybenhagyólag utalt az elsőfokú ítélet helyes indokaira.

A jogerős ítélet ellen - jogszabálysértésre hivatkozással - a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, kérve annak keresetük szerinti megváltoztatását. Jogi álláspontjuk szerint a másodfokú bíróság tévesen alkalmazta a Ptk. 18. §-ának (3) bekezdését. A II. r. felperes még életében megindította a pert, kérve az eredeti állapot helyreállítását, amely így nyilvánvalóan az ő érdekét szolgálta volna. A szerződés ugyanis számára súlyosan hátrányos volt, hiszen egy három és fél szobás zöldövezeti lakásból egy VII. kerületi egyszobás lakásba került, így jognyilatkozatát semmiképpen sem lehet olyannak tekinteni, mint amely cselekvőképessége esetén is indokolt lett volna. A feltűnő értékaránytalanság körében a másodfokú bíróság egyáltalán nem foglalkozott a fellebbezési eljárásban becsatolt D. G.-féle szakvéleménnyel, így ítélete megalapozatlansága miatt ez okból is törvénysértő.