BH 1993.2.97 A lakáshasználati jog ellenértéke a tényleges lakhatási lehetőség, a használati jogosultság elvesztésének kárpótlására szolgál [Csjt. 31/C. § (1) bek., Ptk. 157. § (1) bek.].

A felek 1973. június 14-én kötöttek házasságot, melyből 1974-ben Tamás, 1979-ben pedig Ágnes nevű gyermekük született. Utolsó közös lakásuk 1/1-1/2 részben a felek tulajdonában áll, és azt a felperes édesanyja: özv. A. M.-né javára holtig tartó haszonélvezeti jog terheli. Az ingatlanban a peres felek és gyermekeik mellett a haszonélvező is bent lakott. A házastársak életközössége 1989 szeptemberében megszakadt, és az alperes 1990 nyarán a közös lakást elhagyta.

A felperes keresetében a házasság felbontását, mindkét gyermek nála való elhelyezését, gyermektartásdíjat kért, valamint a közös lakás kizárólagos használatára való feljogosítást. Az alperes a bontást nem ellenezte, a leánygyermek nála való elhelyezése és tartásdíj iránt azonban viszontkeresetet terjesztett elő. Igényt tartott az ingatlanon levő elkülöníthető lakrész használatára is.

A városi bíróság a felek házasságát felbontotta, a fiúgyermeket az apánál helyezte el és az alperest tartásdíj fizetésére kötelezte. Ágnes vonatkozásában a keresetet és a viszontkeresetet elutasította, és az elhelyezés tárgyában a gyámhatóságot kereste meg a szükséges intézkedések megtétele céljából. A közös lakás kizárólagos használatára a felperest jogosította fel, az alperest pedig arra kötelezte, hogy a lakást 60 nap alatt elhelyezési igény nélkül hagyja el.

A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, a leánygyermekét az alperesnél helyezte el, az alperes Tamás utáni tartási kötelezettségét - mivel a gyermek időközben önálló lett - megszüntette, és a felperest kötelezte Ágnes után tartásdíj fizetésére. A lakáshasználat vonatkozásában úgy rendelkezett, hogy az alperes elhelyezéséről a lakásügyi hatóság köteles gondoskodni egyszobás komfortos lakás biztosításával, és a felperest arra kötelezte, hogy a lakás kiürítésével egyidejűleg fizessen meg az alperesnek 198 000 forintot, lakáshasználati jog ellenértékeként. A lakáshasználati jog ellenértékének a megállapításánál a fellebbezési eljárás során beszerzett igazságügyi ingatlanforgalmi szakértői véleményből indult ki, mely a beköltözhető értéket 880 000 forintban, míg a lakott értéket 484 000 forintban határozta meg. Minthogy mindkét házasfél egy gyermek gondozására köteles, a különbözetet megfelezve marasztalta a lakásban maradó felperest a lakáshasználati jog ellenértékének a megfizetésében. A beköltözhető érték a házas ingatlan teljes beköltözhetőségének feltételezésen alapult.