BH 1998.8.372 A méhmagzat gondnoka útján sem indíthat pert anyjának a terhessége megszakítására irányuló jognyilatkozata érvénytelenségének vagy hatálytalanságának megállapítása iránt. A bíróságnak az ilyen igényt tartalmazó keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el kell utasítania, illetőleg - az eljárás későbbi szakaszában - a pert meg kell szüntetnie [Alkotmány 54. § (1) bek., 56. §, Ptk. 8-10. §-ai, 1992. évi LXXIX. tv., Pp. 48. §, 130. § (1) bek. e) pont, 157. § a) pont, 64/1991. (XII. 17.) AB hat.].

A terhes állapotban levő kiskorú II. r. alperes születendő gyermekének a gyámhatóság által kirendelt gondnoka a méhmagzat mint felperes képviseletében nyújtotta be keresetlevelét. Kérte, hogy a bíróság állapítsa meg: az I. r. alperesnek mint a II. r. alperes törvényes képviselőjének az I. r. alperes terhességének megszakítására irányuló nyilatkozata érvénytelen, továbbá a II. r. alperes magzati életét élő gyermekének az emberi élethez és az emberi méltósághoz való jogát sérti a II. r. alperes terhességének megszakítása, ezért a bíróság az abortuszt tiltsa meg.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének helyt adott oly módon, hogy megállapította: a méhmagzati életkorát élő felperesnek az alkotmányban biztosított emberi élethez való jogát a II. r. alperesen végrehajtani tervezett abortusz sérti, ezért az I. r. alperesnek a terhesség megszakítása iránt előterjesztett kérelme - mint jognyilatkozat - hatálytalan, a II. r. alperes ugyanilyen célú jognyilatkozata pedig semmis.

Az elsőfokú ítélet ellen benyújtott fellebbezésében az I. és II. r. alperes kérte, hogy a megyei bíróság az ítéletet változtassa meg, és a felperes keresetét utasítsa el.

Az I. r. alperes fellebbezésének indokolásában arra hivatkozott, hogy a bíróságra is kötelező erejű alkotmányértelmezés szerint a méhmagzat nem jogalany. Utalt arra, hogy a Polgári Törvénykönyv vonatkozó rendelkezése kimondja, hogy az ember jogalanyisága az élveszületéssel kezdődik, így tehát a születés előtt jogalanyiságról nem lehet szó. A magzati élet védelméről szóló törvényre is hivatkozott, amely csak azt rögzíti, hogy a fogamzással induló magzati élet tiszteletet és védelmet érdemel, de nem minősíti embernek a magzatot. Ebből következően a magzati élet védendő, de nem egyenértékű az emberi élettel és annak védelmével. Ezáltal a perindításnak és a kereset érdemi elbírálásának nem volt helye.

A II. r. alperes ügygondnoka fellebbezését azzal indokolta, hogy a II. r. alperes az elsőfokú tárgyaláson és a tárgyalást követően is az ügygondnokkal való négyszemközti beszélgetés során úgy nyilatkozott, hogy magzatát nem kívánja megtartani.

Az elsőfokú ítélet meghozatala után jogerőre emelkedett határozatával az illetékes gyámhivatal visszavonta a felperesi gondnok kirendelése tárgyában született határozatát, a II. r. alperes terhességének megszakítása pedig 1998. március 26. napján megtörtént.

A jelenleg kialakult eljárásjogi helyzet - a felperes és jogi képviselőjének hiánya - az elsőfokú ítélet felülbírálását nem befolyásolta, mert az elsőfokú bíróság ezt megelőzően a kereset tárgyalásával és az érdemi határozat hozatalával már eljárási szabályt sértett meg, amelynek eljárásjogi következményeit vonta le a megyei bíróság.

A fellebbezéseket a megyei bíróság - a Pp. 256/A. §-ának (1) bekezdésének alkalmazásával kapcsolatban elfoglalt álláspontjára figyelemmel - kézbesítette a feleknek, az I. és II. r. alperes tárgyalás tartására irányuló kérelmének teljesítésére azonban nem volt lehetőség, mert az alperesek fellebbezését a Pp. 256/A. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján bírálta el.

A bíróságnak a keresetlevél benyújtása után vizsgálat tárgyává kell tennie és meg kell állapítania, hogy a kereset tárgyalásának eljárásjogi feltételei - ezek között a perbeli jogképesség - fennáll-e. Az elsőfokú bíróság ezen eljárásjogi követelménynek eleget tett, a méhmagzat jogalanyisága kérdésében azonban téves álláspontot foglalt el.