A Fővárosi Ítélőtábla Gf.40577/2017/10. számú határozata felelősség megállapítása (VEZETŐ felelősségének megállapítása) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 253. §, 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 31. §, 33/A. §] Bírók: Pálné dr. Mikola Júlia, Rápolti Barbara, Spiegelbergerné dr. Pofonka Mariann

Fővárosi Ítélőtábla

15.Gf.40.577/2017/10/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Szita Zsolt Ügyvédi Iroda (jogi képviselő címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek,

a személyesen eljárt alperes neve (alperes címe) alperes ellen, ügyvezető felelősségének megállapítása iránt indított perében,

a Budapest Környéki Törvényszék 2017. május 30. napján kelt, 1.G.40.817/2015/15. számú ítélete ellen, a felperes által előterjesztett fellebbezés folytán, a 2018. május 9. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és megállapítja, hogy az alperes az XY Kft. "felszámolás alatt" vezető tisztségviselőjeként nem a hitelezői érdekek elsődlegessége alapján látta el az ügyvezetési feladatait, ezáltal meghiúsította a hitelezők követeléseinek kielégítését, így a felperes számára 46.135.940 (Negyvenhatmillió-százharmincötezer-kilencszáznegyven) forint összegben kárt okozott, amelyért felelősség terheli.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek összesen 84.000 (Nyolcvannégyezer) forint első- és másodfokú eljárási illetéket, valamint 50.000 (Ötvenezer) forint + áfa első- és másodfokú ügyvédi munkadíjat.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság a 15. sorszámú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 20.000 forint perköltséget.

Határozatának indokolásában rögzítette, hogy az adós társaság 2013. december 19. napjától felszámolás alatt állt.

Az alperes az XY Kft. vezető tisztségviselője volt 2008. június 23-tól a társaság felszámolásáig. Az adós társaság 2012 júniusától fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben volt, 2011. és 2012. évre vonatkozóan a beszámoló letétbe helyezési kötelezettségének nem tett eleget. Az alperes a felszámoló részére iratanyagot nem adott át. A felperes az adós társaság hitelezője volt, akinek hitelezői igényét a felszámoló 46.135.940 forint összegben nyilvántartásba vette. A ... Törvényszék a 2015. április 30. napján kelt végzésével a felszámolási eljárást az egyszerűsített szabályok szerint befejezte és az adós társaságot megszüntette.

A felperes a keresetében a törvényi vélelemre tekintettel annak megállapítását kérte, hogy az alperes a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látta el, továbbá kérte az alperes vagyoni biztosíték nyújtására való kötelezését. Keresetét a Cstv. 33/A. §-ára alapította. Állította, hogy az alperes 2011. évtől nem tett eleget az adós éves beszámolója külön jogszabályban meghatározott letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének, ezért a Cstv. 33/A. § (3) bekezdése alapján a hitelezői érdekek sérelmét vélelmezni kell. Álláspontja szerint, mivel a 2011. évi beszámoló letétbe helyezésére a jogszabályban előírt határidő eredménytelenül telt el, 2012. május 31. napján bekövetkezett az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete. A vagyoni biztosíték nyújtása iránti igényét a Cstv. 33/A. § (2) bekezdésére alapította tekintettel arra, hogy az előterjesztett bizonyítékokból valószínűsíteni lehet azt, hogy az alperes felelőssége megáll, és a követelés kielégítése veszélyben van. A felszámoló nyilatkozata értelmében megtérülés a felszámolási eljárásban nem várható, mivel az alperes a felszámolóval minden együttműködést megtagadott, iratokat nem adott át. A felszámoló megállapította, hogy az adós társaságnak nincs fellelhető vagyona, így a felperes követelése kiegyenlítetlen maradt.

Az alperes a per megszüntetését kérte figyelemmel arra, hogy a keresetlevél a Pp. 121. § (1) bekezdés c) pontjába foglalt előírásoknak nem felel meg, azt idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítani. Álláspontja szerint, a felperesnek meg kell jelölnie az alperesi károkozó magatartást. A vélelem nem azt jelenti, hogy e körben a felperesnek nem kell tényelőadást tennie. Hivatkozott arra, hogy a felperesi követelés nem áll fenn, az még 2008-ban a tartozásátvállalással és engedményezéssel kiegyenlítésre került. Hivatkozott továbbá arra, hogy a felperesi követelés elévült, ugyanis 2008 és 2015 között a felperes a követelését nem érvényesítette és a Cstv. 33/A. §-ában foglaltak alkalmazhatóságának előkérdése, hogy a felperes hitelező-e. Álláspontja szerint a felszámoló ugyan visszaigazolta a felperesi hitelezői igényt, azonban valójában nem minősül hitelezőnek, mivel a követelése elévült, továbbá beszámítás útján rendezésre került, azaz megszűnt már 2008-ban.

Az elsőfokú bíróság elsődlegesen a felperes perlési jogosultságát vizsgálta tekintettel arra, hogy az alperes a felperes hitelezői minőségét vitatta. Az alperes a bíróság felhívása ellenére azonban az erre vonatkozó bizonyítékait nem terjesztette elő, ezzel szemben a felperes csatolta a hitelezői minőségét megalapozó iratot, bizonyította, hogy a felszámoló a felperes hitelezői igényét nyilvántartásba vette, tehát elismerte az adós társasággal szemben fennálló követelését. Ezzel ellentétes iratokat és bizonyítékokat az alperes nem csatolt, így megállapította, hogy a felperes hitelezőként előterjeszthette a kereseti kérelmét.

Ezt követően az elsőfokú bíróság az adós társaság fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetét vizsgálta. Rögzítette, hogy a felperes a fenyegető fizetésképtelenség időpontját keresetében 2012. május 31-i időponttal jelölte meg, mely időpontot a bíróság az alperesi előadásra tekintettel elfogadta. Ezt követően a felperes által hivatkozott törvényi vélelem feltételeit vizsgálta. Kifejtette, a vélelem fennállása esetén a felperesnek kell bizonyítania, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezése után az adós vagyonában csökkenés következett be, valamint annak mértékét. A felperes a vagyoncsökkenés mértékét illetően előadásán és letétbehelyezett beszámolókon túlmenően bizonyítékot nem terjesztett elő. A felperes által hivatkozott iratokból, így a 2009. évi zárásra vonatkozó dokumentumokból az állapítható meg, hogy az adós társaság 2010. évben milyen vagyonnal gazdálkodott. A bíróság álláspontja szerint azonban a vagyoncsökkenés megállapításánál annak van jelentősége, hogy az adós társaság 2012 májusa előtt a 2011. évre vonatkozóan mekkora vagyonnal rendelkezett. A vagyoncsökkenés csak az ezt eredményező alperesi érdeksértő magatartás tanúsítását követő időszakra vizsgálandó. A szükséges adatok hiányában azonban nem állapítható meg, hogy az adós a vélelmezett, hitelezői érdeksértő magatartás bekövetkeztét közvetlenül megelőzően mekkora vagyonnal rendelkezett, ennél fogva a vagyoncsökkenés mértéke sem bizonyítható.

Az ítélettel szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést, melyben elsődlegesen annak megváltoztatását és az alperesnek a kereseti kérelem szerinti marasztalását kérte. Másodlagos kérelme az ítélet hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróság új eljárásra kötelezésére irányult.