A Budapest Környéki Törvényszék G.40817/2015/15. számú határozata felelősség megállapítása (VEZETŐ felelősségének megállapítása) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, (3) bek., 73/A. §, a) pont, 78. §, (1) bek., 121. §, (1) bek. c) pont, 124. §, 130. §, 141. §, (2) bek., (6) bek., 157. §, 164. §, 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 33/A. §, (2) bek., (3) bek., 37. §, 63/B. §] Bíró: Sági Zsuzsanna

1.G. 40.817/2015/15.

.................................. Ügyvédi Iroda (ügyintéző: ...................................................) által képviselt ........................................ "f. a." (..................................) felperesnek -

személyesen eljárt ............................................ (.................................................) alperes ellen ügyvezető felelősségének megállapítása iránt indított perében a bíróság meghozta az alábbi

Í T É L E T E T

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

A bíróság kötelezi a felperest, hogy 15 (tizenöt) nap alatt fizessen meg alperesnek 20.000,- (Húszezer) Ft perköltséget.

Az ítélet ellen a kézhezvételtől számított 15 napon belül jelen bíróságnál írásban, 5 példányban előterjesztett, de a Fővárosi Ítélőtáblához címzett fellebbezéssel lehet élni.

A bíró tájékoztatja a feleket, hogy a Pp. 73/A.§ a.) pontja szerint a jogi képviselet kötelező az Ítélőtábla előtti eljárásban az ítélet, valamint az ügy érdemében hozott végzések ellen fellebbezést (csatlakozó fellebbezést) előterjesztő fél számára.

Ha a fellebbezés csak a kamatfizetésre, a perköltség viselésére, vagy összegére, a meg nem fizetett illeték vagy állam által előlegezett költség megfizetésére vonatkozik, csak az előzetesen végrehajthatósággal, a teljesítési határidővel, vagy a részletfizetés engedélyezésével kapcsolatos, illetve a fellebbezés csak az ítélet indokolása ellen irányul - és a felek tárgyalás tartását nem kérték - a másodfokú bíróság a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálhatja el.

A felek közösen kérhetik, hogy a fellebbezést a másodfokú bíróság tárgyaláson kívül bírálja el. A másodfokú bíróság az ügy érdemében tárgyaláson kívül határoz, a felek bármelyikének kérelmére azonban tárgyalást tart. Tárgyalás tartását a fellebbező fél a fellebbezésében kérheti.

I N D O K O L Á S

Alperes a ............................ Korlátolt Felelősségű Társaság vezető tisztségviselője volt 2008. június 23-tól a társaság felszámolásáig.

Az adós társaság 2012 júniusától fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben volt. 2011 és 2012 évre vonatkozóan a beszámoló letétbe helyezési kötelezettségének nem tett eleget.

Az adós társaság felszámolását a Budapest Környéki Törvényszék ..................................... számú határozatával rendelte el. A felszámolás iránti kérelem benyújtásának időpontja 2013. május 13., a felszámolás kezdő időpontja 2013. december 19.

Felperes az adós társaság hitelezője, a felszámoló 46.135.940,- Ft hitelezői igényét vette nyilvántartásba.

Az alperes a felszámoló részére iratanyagot nem adott át.

A Budapest Környéki Törvényszék 2015. április 30. napján kelt ........................................... szám alatti végzésével az adós társasággal szemben a felszámolási eljárást az egyszerűsített szabályok szerint befejezte, és az adós társaságot megszüntette.

A bíróság a fenti tényállást a felek előadása, és általuk csatolt iratok alapján állapította meg.

Felperes keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg a vélelemre tekintettel, hogy az alperes a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látta el, kérte továbbá az alperes vagyoni biztosíték nyújtására való kötelezését. Keresetét a Csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. Törvény (Csődtv.) 33/A. §-ára alapította.

Előadta, hogy az alperes a .................................................... Kft. korábbi ügyvezetője volt. Csatolta bizonyítékait hitelezői minőségének alátámasztására. Állította, hogy az alperes 2011. évtől nem tett eleget az adós éves beszámolója külön jogszabályban meghatározott letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének, megszegve ezzel a hitelezők betekintési jogait. Ezen jogszabálysértő magatartás a Cstv. 33/A. § (3) bekezdése által felállított törvényi vélelem értelmében az alperes felelősségének megállapítása tekintetében a törvényi kritériumot kimerítette, azaz a hitelezői érdekek sérelmét vélelmezni kell.

Az adós társaság utoljára 2011. június 15. napján helyezte letétbe beszámolóját, amely a 2010. év zárását tartalmazó dokumentumot foglalja magában. 2011. május 28-án az adós taggyűlése -2.711.000,- Ft veszteségről határozott. Az adós 2010. évben elvesztette a saját tőkéjét, mérleg szerinti vagyona nem fedezte a kötelezettségek értékét, rövid lejáratú kötelezettségei megfizetéséhez nem volt mobil vagyona. Ezt követően az alperes 2012. évtől nem tettek eleget az adós éves beszámolója külön jogszabályban meghatározott letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének. Csatolta erre vonatkozó iratait.

Álláspontja szerint mivel a 2011. év beszámolójának letétbe helyezésére jogszabályban előírt határidő eredménytelenül telt el, 2012. május 31. napján bekövetkezett az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete. Ekörben hivatkozott a Kúria Gfv.VII.30.036/2014. számú határozatában foglaltakra.

Előadta továbbá, hogy nincs tudomása arról, hogy hova tűnt a felperes részéről átutalt több mint 74.000.000,- Ft, melyet a bankszámla kivonatokkal a felszámolási eljárás során már igazolt, és ebből 46.000.000,- Ft hitelezői igényét visszaigazolták. Az adós felelőtlen gazdálkodásának konkrétumait az alperes jogszabálysértő magatartása miatt további iratok hiányában nem lehet bizonyítani. Pont ezért állította fel a jogalkotó a felperes által hivatkozott vélelmet, azaz olyan ügyvezetők esetében, akik sem beszámolókat nem adják le, sem pedig a felszámoló részére nem adják át az adós iratait, a hitelezői érdekek sérelmét vélelmezni kell. Ez a Pp. 164. §-a értelmében megfordítja a bizonyítási terhet.

A vagyoncsökkenés mértékével kapcsolatban előadta, hogy a keresetében követelt 46.135.940,- Ft-tal biztosan csökkent az adós vagyona, de azzal, hogy ennél többel is csökkent-e, azt az alperesi magatartás miatt nem tartja megállapíthatónak, hiszen erre a kérdésre csak a beszámolók alapján lenne lehetőség válaszolni.

A vagyoni biztosíték nyújtása iránti igényét a Csődtv. 33/A. § (2) bekezdésére alapította, tekintettel arra, hogy az előterjesztett bizonyítékokból valószínűsíteni lehet azt, hogy az alperes felelőssége megáll és a követelése kielégítése veszélyben van.

Súlytalannak tartotta alperes elévülésre való hivatkozását, mivel a felperes követelését az adóssal szemben a felszámoló nyilvántartásba vette, az még a Csődtv. 37. §-a szerinti jogvesztő határidőn belül megérkezett, a hitelezői minőségét a keresetlevél benyújtásával egyidejűleg igazolta.

Előadta, hogy a felszámoló nyilatkozata értelmében kielégítés a felszámolási eljárásban nem várható, mivel az alperes a felszámolóval minden együttműködést megtagadott, iratokat nem adott át. Ezért a felszámoló a Csődtv. 63/B. § (1) bekezdése alapján egyszerűsített felszámolási eljárást folytatott le, és megállapította, hogy az adós társaságnak nincsen fellelhető vagyona, így a felperes követelése biztosan kiegyenlítetlen marad. Álláspontja szerint a jogalkotó szándéka alapján a Csődtv. 33/A. §-a pont az ilyen esetekre tekintettel került megalkotásra, az ügyvezető közvetlen anyagi felelősségre vonását lehetővé teszi, ezen belül a (3) bekezdés, a törvényi vélelem megfordítja a bizonyítási terhet, ezért alperesnek kell bizonyítania, hogy úgy járt el, ahogy az adott helyzetben tőle, mint ügyvezetőtől elvárható volt.