A Legfelsőbb Bíróság Pfv.22149/2010/7. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 84. §, 355. §] Bírók: Almásy Mária, Havasi Péter, Udvary Katalin

Pfv.III.22.149/2010/7.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr.Erdős György ügyvéd által képviselt felperesnek a Dr.Csiha Judit Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr.Csiha Judit ügyvéd) által képviselt I.r. és a dr.Salamonné dr.Bódis Enikő és dr.Salamon Ferenc ügyvéd által képviselt II.r. alperesek ellen kártérítés megfizetése iránt a Fővárosi Bíróságnál 5.P.26.450/2005. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.250/2010/3. számú részítéletével elbírált perében, amely perbe az I.r. alperes pernyertességének előmozdítása érdekében a Dr.Bebesi István Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr.Bebesi István ügyvéd) által képviselt beavatkozott, a jogerős részítélet ellen a felperes részéről 38. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2011. szeptember 28. napján megtartott tárgyaláson meghozta a következő

r é s z í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős részítélet felülvizsgálattal támadott, a nem vagyoni kártérítésről szóló rendelkezését részben hatályon kívül helyezi és a Fővárosi Bíróság 5.P.26.450/2005/31. számú ítéletének ezt a rendelkezését megváltoztatva 8.000.000 (Nyolcmillió) forintra, a felperes által térítendő fellebbezési illeték összegét 240.000 (Kettőszáznegyvenezer) forintra szállítja le, egyebekben hatályában fenntartja.

A felülvizsgálati illetékből 240.000 (Kettőszáznegyvenezer) forintot a felperes köteles külön felhívásra megtéríteni, míg a fennmaradó illetéket az állam viseli.

A felülvizsgálati eljárási költséget a felek maguk viselik.

I n d o k o l á s

Az 1950-ben született felperes 2004. decemberben külföldi utazása során sérüléseket szenvedett, a sérülések kezelésével összefüggésben jobb lábszárát a lábfej fokozódó elhalása miatt 2005. január 20-án térdtől amputálták.

Jogerős közbenső ítélet megállapította az alperes kártérítési felelősségét "a felperes jobb lábszára amputációjára vezető, nem a legnagyobb gondossággal végzett 2005. január 1-7. közötti orvosi tevékenység miatt".

A felperes vagyoni és nem vagyoni kárait érvényesítette a perben. Az elsőfokú bíróság ítéletében a vagyoni károkról szóló rendelkezések mellett 12 millió forint nem vagyoni kártérítés, és ennek 2005. január 1-jétől járó kamatának megfizetésére kötelezte az alperest. Az ítélet indokolásában megállapította, hogy a felperes 55 éves korától protézissel kénytelen élni, a baleset következményeit örökre viselnie kell. A felperes korábban fiatalos, dinamikus, aktív, az életét és munkáját élvező ember volt, aki zárkózottá, otthonülővé vált és érdeklődése beszűkült. A felperes a munkáját ugyan ellátja, de már más minőségben, 67%-os rokkantan, amely önértékelésére is kihat, feleségével való kapcsolata is hátrányára megváltozott.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság részítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a nem vagyoni kártérítés összegét 6 millió forintra leszállította. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság nem mérlegelte teljes körűen a nem vagyoni kártérítés mértékének meghatározásához szükséges szempontokat: a felperes a munkaképességét nem vesztette el teljesen, végez munkát és kiegyensúlyozott családi életet él, élete nem szűkült be teljesen, és ténylegesen pszichiáter, pszichológus segítségét nem kellett igénybe venni.

A jogerős részítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak megváltoztatásával, az elsőfokú ítélet nem vagyoni kártérítésről szóló rendelkezésének a helybenhagyását kérte. Jogszabálysértőnek tartotta a nem vagyoni kártérítés összegének leszállítását, a Pp. 206. §-a (1) és (2) bekezdésének, valamint a Ptk. 355. §-a (4) bekezdésének megsértésére hivatkozva, mert a leszállított összeg alkalmatlan a Ptk. 355. §-ának (4) bekezdésében előírt kárpótlásra. Utalt arra, hogy az alperes az elsőfokú ítélet ellen benyújtott fellebbezésében nem jelölte meg azt az összeget, amelyre a marasztalása leszállítását kérte, a fellebbezéséhez csatolt egy hasonló tényálláson alapuló ítéletet, amely szerint a másodfokú bíróságnak egy másik tanácsa 6 millió forintot ítélt meg nem vagyoni kárként, majd csak a másodfokú tárgyaláson nyilatkozott úgy az alperes, hogy 6 millió forint összegű nem vagyoni kártérítést találna elfogadhatónak.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős részítélet hatályában való fenntartását kérte.

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős részítéletet a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése alapján csak a felülvizsgálattal támadott részében és a Pp. 270. §-ának (2) bekezdése alapján abban a körben vizsgálta, hogy a jogerős részítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból jogszabálysértő-e.

A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint részben alapos.

Az alperes kártérítő felelőssége a jogerős közbenső ítélet folytán már nem volt vitás, így a felperes a Ptk. 355. §-ának (1) bekezdése alapján igényt tarthatott a (4) bekezdés szerinti mértékben a nem vagyoni kárai megtérítésére. Az alperes nem vitatta a felperesnek a nem vagyoni kártérítés megfizetésére irányuló követelését sem, annak mértéke (összegszerűsége) volt vitás.