A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20453/2018/7. számú határozata személyiségi jog megsértése tárgyában. [2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:45. §, (1) bek., (2) bek.] Bírók: Istenes Attila, Kisbán Tamás, Kovaliczky Ágota

Fővárosi Ítélőtábla

32.Pf.20.453/2018/7-II.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd (címe.) által képviselt felperes neve (felperes címe.) felperesnek - a Tóth Péter Bence Ügyvédi Iroda (címe., ügyintéző ügyvéd: dr. Tóth Péter) által képviselt alperes neve (alperes címe.) alperes ellen személyiségi jog megsértésének megállapítása miatt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2018. január 26. napján kelt 69.P.21.054/2017/22. számú ítélete ellen a felperes részéről 25. és 26. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 17.500 (tizenhétezer-ötszáz) forint+áfa másodfokú perköltséget és külön felhívásra a Magyar Államnak 56.000 (ötvenhatezer) forint fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2005. szeptember 8-án az ... operatőreként Röszke külterületén, a tömeges bevándorlással összefüggésben elrendelt rendőri biztosításról és intézkedéssel érintett személyekről tudósított.

A felperes a helyszínen a rendőri intézkedés alól magukat kivonó személyekről készített felvételt. Amikor a rendőrökkel szemben álló, intézkedés hatálya alatt álló személyek kiléptek a sorfal mellől, és futásnak eredtek, közülük egy férfi lendületében a felperes vállának ütközött és őt elsodorta. A felperes a helyszínt nem hagyta el, hanem balra lépett, megfordult és a vele szemben érkező fiatal férfit jobb lábával, talppal lábszáron rúgta, majd az ezen személy mögött futó kiskorú lányt térd magasságban, jobb lábfejével megrúgta. Ezt követően a felperes a sorfaltól távolabb állt, majd szaladni kezdett, azonban a helyszínt nem hagyta el, továbbra is felvételeket készített. A kijelölt várakozási helyet elhagyó, rendőri intézkedéssel érintett személyek közül a Készenléti Rendőrség egyik járőre megfogta egy a gyermekével a kezében a felperes irányába futó szíriai férfi hátizsákját, aki kiszabadította magát, azonban a visszatartására tett kísérlet eredményeként egyensúlyát veszítette, amikor a felperes hátrafelé lépett, bal lábát a férfi haladási irányába emelte annak érdekében, hogy őt a továbbhaladásban megakadályozza. A férfi azonban a rendőr fogásából való kiszabadulás okozta lendület miatt esett el anélkül, hogy a felperes lába őt elérte volna.

A felperes fentiek szerint tanúsított magatartásáról készített felvételek nagy sajtónyilvánosságot kaptak. A közvélemény fokozott érdeklődését kiváltó eseménnyé vált, különösen abban a mozzanatában, hogy a felperes megrúgta-e a karján a gyermekével futó férfit.

Miután a felperes személye körüli médiavisszhang alábbhagyott, a felperes részt vett a "..." című alkotás operatőrével a XVI. Lakiteleki Filmszemle díjátadóján, ahol a házastársa rendezésében készült dokumentumfilm öt díját vette át.

Az alperes 2016. október 23-án a kiadásában megjelenő nyomtatott és online ... című sajtótermékben "Heti abszurd: Kuruttyolás éjjel-nappal" cikket közölt. Ebben arról tájékoztatott, hogy "[m]int a villámlás fénye, úgy világította meg a hazai közbeszéd lényegét, a magyar társadalom beteg állapotát az a tény, hogy felperes, az ... egykori operatőre különdíjat vett át a ... című filmért a Lakiteleki Filmszemlén." Felidézte, hogy ő az a nő, aki 2015. szeptember elején a röszkei határnál felrúgta a szíriai férfit, aki a fiát magához ölelve próbált elfutni a rendőrök elől, amikor a felperes elgáncsolta.

Tájékoztatott, hogy az esetből botrány lett, jogerős bírósági ítélet máig sem született, tanulságait pedig ma sem mindenki látná. Itt van ugyanis ez a ... című film, amit most Lakitelken díjaztak. Ezt a filmet nem a felperes rendezte, hanem a férje, aki nem tudta átvenni a díjat. Megtette a felesége. A dokumentumfilm története nem a menekültekről, hanem 1956 igazságainak és besúgóinak kereséséről szól.

Vizsgálta, hogy mi történt a díjátadó miatt és után. Felidézte, hogy a felperes ügyében még ma sem született jogerős ítélet, az operatőr még csak bíróság elé sem állt. Egy másik hírportál megírta, hogy az ügyészség szerint ráadásul nem is bizonyítható, hogy azért rúgott volna a menekültekbe, mert azok menekültek. Egy harmadik hírportál pedig azt tudta meg, hogy a vád nem is közösség tagja elleni erőszak, hanem garázdaság. Közölte, hogy több mint egy év telt el a gáncsolás óta, és Magyarországon még mindig nem tudni, hogy milyen büntetés jár a felperesnek.

A nő ugyan többször is elnézést kért tettéért, munkahelyéről el is bocsátották, a társadalom egy részének megvetése miatt pedig azt is olvasni lehetett róla, hogy elköltözik Magyarországról. Közölte ezt követően a szerző, hogy maradt és átvett egy díjat. A cikk ezután az erre adott politikusi reakciókat mutatja be, közte az Országgyűlés alelnökének nyilatkozatát, aki a díjat átadta, mely szerint "mint minden filmszemle esetében, a beküldött filmek alkotóitól, rendezőitől ők sem kérnek erkölcsi bizonyítványt." Az ... közleménye arról szólt, hogy ... nem adhat egy háború elől a gyermekével a karjaiban menekülő embert kigáncsoló operatőrnek díjat, mert a kormánypárt ezzel elismeri, szentesíti a menekültek elleni gyalázatos és etikátlan cselekedeteket. A közleményből azonban nem derül ki, hogy a díj nem a felperesé, hanem egy olyan produkcióé, amelynek ő is egyik alkotója. Az ... is megszólalt az ügyben, lakonikus közleményben: Reagálás a felperes díjazására: szégyen. A díjátadóról beszámolt az állami köztévé, valamint egy másik televízió is, de egyik tudósításból sem derült ki, hogy aki a díjat átveszi, az kicsoda is valójában. Ennek két oka lehet: vagy tudták, csak elhallgatták, vagy nem tudták, vagyis nem végezték jól a munkájukat. Szól arról is a szerző, hogy a film rendezője azzal érvel, hogy az alkotást ő jegyzi, vagyis a díj őt illeti meg, de azt neki is tudnia kell, hogy a felesége a film szerkesztője, vagyis annak alkotótársa, a díjat pedig a film kapta, nem pedig a rendező. Felperesen kívül pedig még legalább négyen átvehették volna azt a díjat, igaz akkor ma sokkal kevesebben tudnák, hogy van egy olyan film, hogy ....

A szerző végül azzal fejezi be az írását, hogy mindez csupán annak példája, miként fordul abszurdba egy lakiteleki filmes díjátadó utóélete. Hogyan kommunikálnak egymással egy végletekig megosztott társadalom szereplői, és mennyire fontosak vagy éppen nem az erkölcsi normák és szabályok. Ebben az országban ráadásul hamarabb átnyomnak egy vesztes népszavazást a társadalmon, amit aztán győzelemnek állít be a hatalom, minthogy jogerős bírósági ítélet születne, egy menekülteket gáncsoló nő nyilvánvaló bűncselekményében. A szerző végül azzal zárja az írását, "hogy Magyarországon tényleg nincs béke, Magyarországon tényleg csak béka van, s ha van akkor valahol lennie kell tónak is, van, megy is kuruttyolás, éjjel-nappal."