A Fővárosi Ítélőtábla Gf.40165/2009/3. számú határozata kártérítés tárgyában. Bírók: Bánki Horváth Mária, Levek Istvánné, Rédei Anna

Kapcsolódó határozatok:

Székesfehérvári Törvényszék G.40061/2006/54., *Fővárosi Ítélőtábla Gf.40165/2009/3.*, Székesfehérvári Törvényszék G.40165/2009., Kúria Gfv.30342/2009/5.

***********

Fővárosi Ítélőtábla

10.Gf.40.165/2009/3.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla dr. Hargitai László ügyvéd által képviselt felperesnek dr. Hronyecz Judit ügyvéd által képviselt I. rendű és II. rendű alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Fejér Megyei Bíróság 2008. december 18. napján kelt 14.G.40.061/2006/54. számú ítélete ellen az alperesek részéről 55. sorszámon benyújtott fellebbezés folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett rendelkezését nem érinti, fellebbezett részét azzal hagyja helyben, hogy kötelezi az alpereseket, fizessenek meg az államnak külön felhívásra 614.000 (hatszáztizennégyezer) forint le nem rótt jogorvoslati illetéket.

A Fővárosi Ítélőtábla kötelezi az alpereseket, hogy fizessenek meg a felperesnek 15 napon belül 100.000 (egyszázezer) forint másodfokú perköltséget, és a Magyar Államnak külön felhívásra 641.400 (hatszáznegyvenegyezer-négyszáz) forint le nem rótt jogorvoslati illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

2002. szeptember 17-én kelt CMR fuvarlevéllel az I. rendű alperes 117 darab - az áruszámla szerint 52.643 euró ellenértékű - ... típusú televíziókészülék fuvarozását végezte ...ról ...ba az ... rendszámú tehergépjármű szerelvénnyel. A gépkocsivezető 2002. szeptember 21-én feljelentést tett a ... Köztársaság rendőrségénél, előadva, hogy a ...-es autópályán ... község melletti pihenőhelyről a gépjárművet a rakománnyal együtt ismeretlen tettesek eltulajdonították. A feljelentés alapján nyomozati eljárás indult rablás - majd utóbb a cselekmény átminősítése folytán - lopás bűntette miatt. Az eljárást 2002. december 14-én kelt határozattal - büntetőeljárás megindítása nélkül - megszüntették, mivel nem sikerült olyan adatokat találni, amelyek az eset felderítésének alapjául szolgáltak volna.

A ... Rt. károsult 2003. június 12-én biztosítási jogviszonya alapján megállapodást kötött a felperessel, mely szerint a kárösszeg 80 %-a erejéig 10.690.741 forint kifizetésével kárkövetelése kielégítést nyert. Ennek alapján a fenti összeg erejéig az alperessel szemben fennálló követelését a Ptk. 558. § (1) bekezdése alapján a felperesre engedményezte.

2003. június 18-án kelt levél szerint a felperes felszólította az I. rendű alperest az engedményezés alapján 10.690.741 forint kár megtérítésére, hivatkozva az I. rendű alperest fuvarozóként terhelő kárfelelősségre.

Az I. rendű alperes kifizetést nem teljesített, ezért a felperes kereseti kérelmet terjesztett elő; 10.231.647 forint és annak 2002. október 3. napjától a kifizetésig járó évi 5 %-os kamata megfizetésére kérte kötelezni az I. rendű alperest a Ptk. 558. § (1) bekezdése és a CMR Egyezmény 17. cikk 1.) pontja alapján, a II. rendű alperes marasztalását a Gt. 51. §-a alapján fennálló mögöttes felelősségére hivatkozva kérte.

Az alperesek érdemi ellenkérelmükben, jogalap hiányában kérték a kereset elutasítását, hivatkozva arra, hogy a CMR 17. cikk 2. pontjának második fordulata szerint az I. rendű alperes mentesül a kárfelelősség alól; az áru elveszését olyan körülmény okozta, amelyet nem kerülhetett el és amelynek következményeit nem állott módjában elhárítani. Álláspontjuk szerint, ha a szállításra átvett áru kiszolgáltatása bűncselekmény következtében válik lehetetlenné, az a fuvarozó tevékenységi körén kívül eső, olyan elháríthatatlan oknak minősül, amelyért felelősséggel nem tarozik. A perbeli esetben az árukészletet a szállítás során ismeretlen tettesek eltulajdonították, a kiszolgáltatása ezen bűncselekmény következtében vált lehetetlenné. Az I. rendű alperes kárfelelősség alóli mentesülése okán a II. rendű alperes mögöttes felelőssége sem áll fenn.

Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítás eredménye alapján az alperesi védekezés alaptalanságára vont következtetést, és 2005. november 23-án kelt 10.G.40.118/2004/23. számú ítéletében a felperes keresetének helyt adott.

Az alperesek fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Ítélőtábla 2006. április 25. napján kelt 10.Gf.40.052/2006/4. számú végzésével az ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította; a felperes másodfokú eljárással felmerült költségét 150.000 forintban, az alperesekét 150.000 forintban, az alperesek illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt jogorvoslati illeték összegét 614.000 forintban állapította meg. Határozata indokolásában kifejtette; az elsőfokú bíróság az alperesek mentesülésre alapított védekezése vizsgálatához szükséges bizonyítási eljárást teljeskörűen nem folytatta le, ezért a Fővárosi Ítélőtábla a megismételt eljárásra előírta a bizonyítás kiegészítését, valamint a kárösszeg és a késedelmi kamatkövetelés számszaki megalapozottságának a vizsgálatát, tekintve, hogy azt az alperesek a jogorvoslati eljárás során vitássá tették.

A megismételt eljárásban a felperes a kereseti kérelmét változatlan jogcímen tartotta fenn, követelését 10.690.741 forintra felemelte, előadva, hogy az általa csatolt számla a kár összegét megfelelően bizonyítja, a kár számítása - melyet 2008. május 13-án kelt beadványában vezetett le - megfelel a CMR 23. cikk 1. és 3. pontjában, a késedelmi kamatigénye a CMR 27. cikk 1. pontjában foglaltaknak. Utóbbi körében arra hivatkozott, hogy az alperes részére 2002. október 3-án felszólamlást küldött, másodlagosan a keresetindítástól kérte a késedelmi kamatfizetési kötelezettség megállapítását.

Az alperesek a CMR 17. cikk 2. pontjára alapított védekezésüket változatlanul fenntartották, hivatkoztak a kárösszeg és a késedelmi kamatigény megalapozottságának bizonyítatlanságára, továbbá a kárszámítás helyességét - annak részletezése nélkül - továbbra is vitatták.

Az elsőfokú bíróság 2008. december 18. napján kelt 14.G.40.061/2006/54. számú ítéletével kötelezte az I. rendű alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 10.690.741 forintot, annak 2004. szeptember 28. napjától a kifizetésig járó évi 5 % mértékű kamatát, 600.000 forint + ÁFA ügyvédi munkadíjat, valamint 641.440 forint eljárási költséget perköltség címén; a fenti marasztalás végrehajthatatlanságának esetére az I. rendű alperes marasztalásával azonos tartalommal a II. rendű alperest kötelezte a teljesítésre, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte az I. rendű alperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 115.261 forint előlegezett fordítói díjat.

Ítélete indokolásában megállapította, hogy a Pp. 164. § (1) bekezdése, valamint a CMR 18. cikk 1. pontja alapján az alpereseket terhelte annak bizonyítása, hogy a kárfelelősség alóli mentesülésükre vezető, a CMR 17. cikk 2. pontjának utolsó fordulata szerinti elkerülhetetlen külső körülmény bekövetkezett. Az alperesi védekezés vizsgálata körében az elsőfokú bíróság ... gépjárművezető megelőző eljárásban, és a ... rendőrség előtt tett tanúvallomásában foglaltakat, valamint a ... rendőrség által megküldött egyéb iratokban foglaltakat vette figyelembe. A lefolytatott bizonyítási eljárás eredménye alapján az elsőfokú bíróság arra vont következtetést, nem állapítható meg, hogy elháríthatatlan körülmény okozta volna az áru eltulajdonítását; a küldemény biztonságáért, megfelelő őrzéséért a fuvarozó felel. A gépjárművezető a tanúvallomásában előadta, hogy, amikor a gépjárműből kiszállították, vele szemben erőszakot, kényszert vagy fenyegetést nem alkalmaztak, a két tanúvallomás között különbség csak abban mutatkozott, hogy a bíróság előtt nem emlékezett arra, bezárta-e a gépjárművet, a rendőrhatóság előtt tett tanúvallomása szerint pedig bezárta, de a kulcsot az autóból őt kiszállító, ismeretlen személyeknek átadta. Utalt az elsőfokú bíróság arra, hogy a ... rendőrség által lefolytatott nyomozás érdemi eredményre nem vezetett, magát a cselekményt is - tekintve, hogy az elkövetés során nem lehetett erőszak elkövetését megállapítani - lopásnak minősítették.