BH 1985.5.193 I. A keresetlevél idézés kibocsátása nélkül való elutasításának a felperes követelésének alaptalanságára utalással csak akkor van helye, ha a keresetlevélből az érvényesített igény alaptalansága nyilvánvalóan és egyértelműen kitűnik [Pp. 130. § (1) bek. i) pont].

II. A tartás ingyenességének vélelme csak a közeli hozzátartozók részére nyújtott tartás esetén áll fenn. Az ingyenesség megállapítására önmagában nem alkalmas az a körülmény, hogy a tartás örökségi juttatás nélkül történt [Ptk. 590. § (1) bek.].

A közjegyző az 1981. március 25-én végintézkedés hátrahagyása nélkül meghalt örökhagyó 11 413 forint készpénz és 3982 forint takarékbetéti összegű hagyatékát törvényes öröklés jogcímén a Magyar Államnak adta át.

A felperesek a hagyatéki eljárás során hagyatéki hitelezői igényt érvényesítettek, és az örökhagyónak, illetőleg a korábban meghalt házastársának 1964-től 1977-ig, szociális otthonban történt elhelyezésükig nyújtott tartás, gondozás és ápolás fejében a hagyatékra igényt tartottak. A Magyar Állam - mint törvényes örökös - a hagyatéki hitelezői igényt nem ismerte el, ezért a felperesek pert indítottak. Keresetlevelükben előadták, hogy az örökhagyó korábban meghalt házastársa a II. r. felperes nagyanyja volt, az örökhagyó azonban nem volt vérszerinti rokona a felpereseknek. Hagyatéki hitelezői igényüket arra alapították, hogy az örökhagyót és házastársát több mint tíz éven át tartották, gondozták és ápolták, s mert nem tudták, hogy az örökhagyónak és házastársának vagyona volna, "nem került szóba közöttük", hogy a tartáshoz járuljanak hozzá. Ez azonban - előadásuk szerint - nem jelenti azt, hogy az általuk nyújtott tartás ingyenes volt.

Az első fokú bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasította. A végzés indokolása szerint a felperesek követelése elévült, egyébként nyilvánvalóan alaptalan is. Az "eredetileg ingyenes szolgáltatások, jogügyletek később visszterhessé nem fordíthatók át. Márpedig maguk a felperesek adják elő, a keresetlevélben, hogy közöttük semmiféle megállapodás nem volt, és a ténylegesen nyújtott szolgáltatásokat szívességből, ingyenesen tették".

A másodfokú bíróság az első fokú bíróság végzését helyben hagyta, de mellőzte az első fokú végzés indokolásának az elévülésére vonatkozó okfejtését. Indokolásában a másodfokú bíróság a Ptk. 590. §-ának (1) bekezdésére utalva kifejtette, hogy a "közeli hozzátartozók részére nyújtott tartásért ellenszolgáltatás csak akkor jár, ha az eltartott nem ingyen és szívességre számítva vette igénybe a tartást, hanem azt vagyoni erejéhez képest holta utáni juttatással mint ellenszolgáltatással lehetőleg viszonozni kívánta, és erről az eltartó is tudott". Az igény érvényesítésének tehát - a másodfokú bíróság álláspontja szerint - az a feltétele, hogy a tartás örökségi ígérete ellenében történjék. A felperesek maguk adták elő, nem volt tudomásuk arról, hogy az örökhagyónak és házastársának bármilyen vagyona lett volna. Ebből következik, hogy a felperesek nem a hagyatékban való részesedés reményében tartották el az örökhagyót és házastársát. A felperesek követelése tehát nyilvánvalóan alaptalan [Pp. 130. §-a (1) bekezdésének i) pontja].

A jogerős végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos.

A Pp. 130. §-a (1) bekezdésének i) pontja értelmében a keresetlevél idézés kibocsátása nélkül való elutasításának akkor van helye, ha a felperes követelése nyilvánvalóan alaptalan vagy lehetetlen szolgáltatásra (megállapításra) irányul. Az idézett törvényhely alapján a keresetlevél elutasításának tehát csak akkor lehet helye, ha a keresetlevélből az érvényesített igény alaptalansága nyilvánvalóan és egyértelműen kitűnik.