BH 2000.10.433 I. Az újszülött megölése esetén a szüléssel együttjáró különleges fizikai és pszichés állapot a szülő nő javára enyhítő körülményként nem értékelhető, minthogy ezt a törvény a privilegizált emberölés törvényi tényállásának a megalkotásakor már értékelte [Btk. 83. §, 166/A. §].

II. Újszülött megölése esetén a gyermeknek a vádlottól származását igazoló DNS-vizsgálat elrendelése az adott esetben nem volt feltétlenül szükséges, ezért e vizsgálat során felmerült bűnügyi költség viselésére kötelezés alól indokolt a vádlott mentesítése [Btk. 166/A. §, Be. 217. § (2) bek.].

A megyei bíróság az 1998. október 15. napján kelt ítéletével a vádlott bűnösségét emberölés bűntettében állapította meg és ezért 5 évi börtönbüntetésre és 5 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A hajadon családi állapotú vádlott mások előtt eltitkolta a terhességét, majd a fürdőkádban szülte meg az újszülöttet, majd a mosógépre tette, ezen kívül azonban semmit sem tett a gyermek életének a megmentése érdekében, aki az ellátatlansága folytán kihűlés folytán meghalt.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és a védő a tényállás téves megállapítása, a bizonyítási indítvány elutasítása miatt, bűncselekmény hiányában történő felmentésért fellebbezett.

A legfőbb ügyész - a jogszabályi változásra tekintettel - a cselekmény jogi minősítésének a megváltoztatását, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását indítványozta.

A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét felülvizsgálva, eljárásjogi szabálysértést nem észlelt.

Egyetértett a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság indokaival, amelyek alapján a nyilvánosság kizárására irányuló védői indítványt elutasította.

A megyei bíróság az ügy elbírálásához szükséges bizonyítékokat beszerezte, megvizsgálta és logikus értékelés alapján döntött az egyes bizonyítékok hitelességéről. Atényállást a lehetséges mértékig felderítette, a szakértői bizonyítást kimerítette. A bizonyítékokat az elsőfokú bíróság egyenként és összességében is perrendszerűen értékelte, és az azzal kapcsolatos indokolási kötelezettségének is maradéktalanul eleget tett.

A megállapított tényállás összhangban áll az elfogadott bizonyítékokkal, téves ténybeli következtetést nem tartalmaz, az ítélet tehát megalapozott.

A védő a tényállás téves megállapítására és a felmentésre irányuló fellebbezésének az indokolása során alapos részletességgel sorolta fel azokat a tényeket, amelyek alapján - álláspontja szerint - kétségek támaszthatók az ítéleti tényállás helyes megállapítása tekintetében. A védő bizonyítási indítványt terjesztett elő annak tisztázására, hogy lehetett-e genetikai oka annak, hogy a sértettnél a szülést követően oxigénhiányos állapot (hypoxia) alakult ki. Mivel az elsőfokú bíróság minden lehetséges bizonyítékot beszerzett, az oxigénhiányos állapotot mint közreható okot figyelembe vette, a vádlott büntetőjogi felelősségét e körben nem állapította meg, így a Legfelsőbb Bíróság a további bizonyíték beszerzését szükségtelennek találta.

A védő a bizonyítási eljárás lefolytatásával összefüggésben hivatkozott arra, hogy nem hagyható figyelmen kívül, hogy a Be. pozitív bizonyítási rendszerre épül, amely szerint a Be. 3. §-a alapján a terhelt nem kötelezhető ártatlanságának bizonyítására, és a Be. 5. §-a alapján a hatóság feladata a tényállás alapos és hiánytalan tisztázása. A valóságnak megfelelő tényállás megállapítása azonban szükséges, de a szabad bizonyítás rendszere nem engedi meg, hogy a bíróság a bizonyítékokat átcsoportosítsa és a tényállást a fantázia alapján állapítsa meg.

Ennek az alapelvnek a figyelembevételével hivatkozott a védő arra, hogy a nyomozati eljárás során a vádlottat két alkalommal hallgatták meg, elsőként még kórházi körülmények között, így e vallomásának értékelésekor nem hagyható figyelmen kívül, hogy idegileg és testileg kimerült volt. A második alkalommal sem tisztázták azonban kellően a szülés körülményeit. A tárgyaláson a vallomástételt pedig éppen azért tagadta meg a vádlott, mert a bíróság a védelmi indítvány ellenére sem zárta ki a nyilvánosságot.

A védő álláspontja szerint ezek az eljárási hiányosságok oda vezettek, hogy a bíróság nem kellően tisztázott, téves tényállást állapított meg, és olyan kérdésben foglalt állást, ami kifejezetten szakkérdés, amikor leszögezte, hogy "a szüléssel együttjáró állapot nem tekinthető rendkívülinek". Minthogy a szülés lefolyását a bíróság nem tisztázta, az sem bizonyított, hogy a szülés meddig tartott, rendkívüli állapot volt-e, sőt az elfogadott orvos szakértői vélemény szerint nem kizárt az sem, hogy a vádlott az eszméletét is elvesztette, sőt az sem bizonyított, hogy amikor az újszülött halála bekövetkezett, a vádlott olyan fizikai állapotban volt, hogy azt bármilyen módon elháríthatta volna, illetve megvolt a reális lehetősége az elhárításra.