BH 2001.8.396 A Munka Törvénykönyve a munkabér fogalmát nem határozza meg. Esetenként kell eldönteni, hogy a munkaviszony alapján a munkavállalónak kifizetett valamilyen összeg munkabérnek minősül-e. Ebből a szempontból nem a juttatás elnevezésének, hanem a juttatás tényleges tartalmának van jelentősége [Mt. 141. §].

A felperes építésvezető munkakört látott el Németországban az alperessel kötött szerződés alapján. A kiküldetés és a felperes munkaviszonya a kikötött próbaidő alatt megszűnt. A felperes 2459 DEM munkabér megfizetésére kérte kötelezni az alperest a külföldi foglalkoztatás fejében.

A munkaügyi bíróság ítéletével a követelt összeg megfizetésére kötelezte az alperest, de költségtérítés címén, mivel a felperes ideiglenes külföldi kiküldetést teljesített.

A megítélt követelés jogcímének megváltoztatása és kamat megfizetése iránt a felperes fellebbezett.

A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatva devizaellátmány címén kötelezte az alperest, ami után forintban határozta meg a kamatot. A másodfokú bíróság szerint a felperes tartós külföldi kiküldetésben állapodott meg az alperessel, ezért a 29/1992. (II. 13.) Korm. rendelet szerint devizaellátmányként illeti meg a felperest a kikötött valuta, mert a jogszabály szerinti megnevezéstől nem lehet eltérni.

A jogerős ítélet ellen kizárólag a megítélt tőke jogcímének téves megállapítása miatt a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. Álláspontja szerint a devizaellátmány a munkavégzésének ellenértéke volt, ezért ezen a jogcímen illeti meg.