BH 2023.4.90 Az emberkereskedelem sértettjeiként a kiszolgáltatott személyek tartózkodási helyének kijelölése, szabad mozgásuk korlátok közé szorítása vagy ellenőrzése és a kiszolgáltatottságuk miatt szükséges ellátásuk biztosítása mind olyan magatartás, amely az emberkereskedelem véghezvitelét, a kizsákmányolást, illetve annak fenntartását hivatott szolgálni. Ezért a Btk. 192. § (8) bekezdése szerinti kizsákmányolás elősegítése céljából történő elszállásolás a tényleges szállásadáson kívül magába foglalhatja a szálláson történő ellátást (élelmezés, ruházat, egyéb személyes szükségletek biztosítása) és a sértetteknek a szálláshelyen történő állandó vagy időszakos felügyeletét (ellenőrzését, számonkérését) is [Btk. 192. § (2) bek. és (3) bek. i) pont, 192. § (8) bek., 202. §, 459. § (1) bek. 25. pont].

[1] A törvényszék ítéletében a IV. r. terheltet bűnösnek mondta ki 19 rendbeli bűnszervezetben elkövetett emberkereskedelem bűntettében [Btk. 192. § (2) bek., (3) bek. i) pont]. Ezért, valamint - a városi bíróság 2012. március 7. napján jogerős határozatával alkalmazott próbára bocsátás megszüntetése és az intézkedés hatályon kívül helyezése mellett - folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett csalás bűntettének kísérlete [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 318. § (1) bek., (4) bek. a) pont], 2 rendbeli bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette [korábbi Btk. 274. § (1) bekezdés b) pont] és 2 rendbeli bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége (korábbi Btk. 276. §) miatt is - halmazati büntetésül - 10 év, fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. Megállapította, hogy a IV. r. terhelt a feltételes szabadságra bocsátás kedvezményéből kizárt; a szabadságvesztés tartamába beszámította a IV. r. terhelt által előzetes fogvatartásban töltött időt, valamint a IV. r. terhelttel szemben 15 649 192 forint összegre vagyonelkobzást rendelt el.

[2] A kétirányú fellebbezések alapján eljárt ítélőtábla mint másodfokú bíróság az ítéletével a IV. r. terhelt vonatkozásában az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, az emberkereskedelem bűntetteként minősített cselekmények esetében a bűnszervezet minősítő körülményként való megjelölését mellőzte. A városi bíróság határozatával alkalmazott próbára bocsátás megszüntetése és az intézkedés hatályon kívül helyezésére vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezte, a próbára bocsátás megszüntetése miatt indult büntetőeljárást megszüntette és az ügyet elkülönítette; a IV. r. terhelt esetében a folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett csalás bűntettének kísérlete, 2 rendbeli bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette és 2 rendbeli bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége bűncselekményeket a halmazati büntetés kiszabásánál mellőzte. A IV. r. terhelt szabadságvesztés-büntetését 5 évre, a közügyektől eltiltás mellékbüntetését 5 évre enyhítette. A büntetést mint bűnszervezet tagjával szemben kiszabott büntetésnek is tekintette. Az elsőfokú ítéletet egyebekben érdemben helybenhagyta.

[3] A jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozat ellen a IV. r. terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 651. § (2) bekezdés c) pontjára és a Be. 654. § (4) bekezdésére alapítottan a megtámadott határozatok megváltoztatása, elsődlegesen a IV. r. terhelt felmentése végett, másodlagosan a bűnösségének kitartottság bűntettében megállapítása, és a büntetése lényeges enyhítése érdekében.

[4] Az indítvány indokolása szerint az eljárt bíróságok a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapították meg a IV. r. terhelt büntetőjogi felelősségét emberkereskedelem bűntettében, mivel annak törvényi tényállási elemei hiányoztak.

[5] A védő a IV. r. terhelt vonatkozásában a megállapított tényállást idézve arra hivatkozott, hogy az nem tartalmazza a Btk. 192. §-ában felsorolt elkövetési magatartásokat (elad, megvásárol, elcserél, átad, átvesz, toboroz, szállít, elszállásol, elrejt). Az elsőfokú ítélet történeti tényállásában a IV. r. terhelt terhére rótt tevékenység, így a sértettek "ellátása", "gondoskodás a mindennapi szükségletükről" és számukra "tanácsadás" ezen elkövetési magatartásoknak nem feleltethető meg.

[6] A védői érvelés szerint csupán az elsőfokú ítélet indokolásában, az összegzésben szerepel az "ellátás" szó mellett az "elszállásolás" is, amely megfelel a törvényi tényállásnak. Az ítélet történeti tényállásában azonban konkrét elkövetési magatartás nem szerepel, még csak utalás szintjén sem, így nem tartalmazza azt, hogy a IV. r. terhelt bármilyen tevékenységet kifejtett volna "elszállásolás ügyben". A másodfokú bíróság pedig a történeti tényállást nem egészítette ki.

[7] A Legfőbb Ügyészség átirata szerint a védő felülvizsgálati indítványa alaptalan.

[8] Az ügyészség a tényállás elemzésével kifejtette, hogy a IV. r. terhelt a prostitúciót folytató sértettek felügyeletében, szállításában, a mindennapi munkavégzés irányításában részt vett és beszámoltatta őket a keresetükről is. Az ügyészség szerint az irányadó tényállásból egyértelmű, hogy a IV. r. terhelt a bűnszervezet tevékenységét átlátta, annak minden lényeges elemével tisztában volt. Mindezek ismeretében működött közre a külföldön, N. városban folytatott prostitúciós tevékenység irányításában, szervezésében, "ösztönözte" a prostituáltakat a prostitúciós tevékenységből eredő kereset növelésére, amely tevékenységei a másnak megszerzéshez kapcsolódó tettesi magatartásként értékelhetők. Álláspontja szerint a prostituáltak ellátása az elszállásolás körébe illeszthető tevékenység, különös figyelemmel a IV. r. terhelt irányító, szervező szerepére is a bűnszervezet külföldön, N. városban folytatott tevékenysége kapcsán. Az elszállásolás nem pusztán egy ingatlan biztosítását jelenti az ottalvás, illetve a napközbeni tartózkodás céljából, hanem ide tartozik a szálláson tartózkodás ideje alatt a mindennapi életszükségletekről történő gondoskodás is. A IV. r. terhelt tevékenységének vannak olyan elemei is (pl. a prostituáltak hivatalos ügyeinek intézéséhez segítség nyújtása), amelyek önmagukban nem valósítanak meg törvényi tényállási elemet. Azonban e cselekmény a prostitúciós tevékenység biztosítását célozta, ami - figyelemmel a IV. r. terhelt tudattartalmára - tettesi magatartás hiányában az emberkereskedelemhez nyújtott bűnsegélyként lenne értékelhető. Ezért az ügyészség álláspontja szerint az eljárt bíróságok a IV. r. terhelt cselekményét törvényesen minősítették emberkereskedelem bűntetteként.

[9] Indítványozta ezért, hogy a Kúria a Be. 662. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati indítvánnyal támadott jogerős ítéletet IV. r. terhelt tekintetében hatályában tartsa fenn.

[10] A védő írásbeli észrevételében a felülvizsgálati indítványban foglaltakat fenntartotta hangsúlyozva, hogy a jogerős ítélettel megállapított tényállást nem támadja. Kiemelte, hogy a Legfőbb Ügyészség a törvényi tényállást - a bírói gyakorlatra való hivatkozás nélkül - kiterjesztően értelmezi akkor, amikor a IV. r. terhelt vonatkozásában megállapított tényeket az emberkereskedelem lehetséges elkövetési magatartásai közé emeli.