A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20593/2018/3. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:42. §, Magyarország Alaptörvénye (Alaptörvény) X. cikk, XI. cikk] Bírók: Hercsik Zita, Kepesné dr. Bekő Borbála, Kovács Éva

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.20.593/2018/3/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a Forgács és Kiss Ügyvédi Iroda (címe; ügyintéző: dr. Kiss Dániel Bálint ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a jogtanácsos neve jogtanácsos (...), valamint a Pálházi Ügyvédi Iroda (címe; ügyintéző: dr. Pálházi Gábor ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen személyhez fűződő jog megsértése miatt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2018. március 27. napján kelt 22.P.24.207/2017/13. számú ítélete ellen a felperes részéről 14. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és azt állapítja meg, hogy az állam által előlegezett 280.000 (Kétszáznyolcvanezer) forint kereseti és fellebbezési illeték a Magyar Állam terhén marad.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 50.000 (Ötvenezer) forint + áfa másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság az ítéletében a felperes keresetét elutasította és kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 127.000 forint perköltséget és az államnak az adóhatóság külön felhívására 280.000 forint kereseti illetéket.

Az elsőfokú bíróság az Alaptörvény X. cikk (1) bekezdésére, a XI. cikk (1) és (2) bekezdésére, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (későbbiekben: Ptk.) 2:42. § (1) és (2) bekezdéseire alapította a felperesnek az emberi méltósághoz fűződő személyiségi joga, az ebből eredő garantált tanulás szabadságához és a felsőfokú oktatáshoz fűződő alapjogai megsértésének megállapítása és 2 millió forint sérelemdíj és késedelmi kamatai megfizetése iránti kereseti kérelmét elutasító döntését.

A megismételt eljárást követően meghozott ítéletében utalt arra, hogy a felperes perbeli kereseti kérelmét a Fővárosi Bíróság a 35.P.25.876/2016/4. számú ítéletével elutasította, mely döntést a Fővárosi Ítélőtábla a 17.Pf.20.612/2017/3-II. számú végzésével helyezett hatályon kívül, az elsőfokú bíróságot új határozat meghozatalára utasító döntésével.

Ítélete indokolásában kifejtette az elsőfokú bíróság, hogy a Budapest Főváros Kormányhivatala a BP/1009/03807/5/2016. számú 2016. július 11. napján kelt határozata alapján tényként állapítható meg, hogy az alperes által szervezett és működtetett állami érettségi vizsgabizottság 2016. június 20-i, a felperes pót-tétel húzását magyar nyelv és irodalom tantárgyból elrendelő döntése jogellenes, mivel azt a közigazgatási hatóság megsemmisítette és a felperes részére biztosította a középszintű szóbeli érettségi vizsga megismétlését. A jogsértés oka volt, hogy az érettségi vizsgabizottság elnöke azt megelőzően rendelte el a pót-tétel húzást, hogy a felperes az első ízben húzott magyar nyelvtan tételt kifejthette volna. A pontosított kereseti kérelmében a felperes is kifejezetten ezt az alperesi magatartást jelölte meg alapjogot, illetve személyiségi jogát sértőként.

Hangsúlyozta, hogy a pernek nem volt tárgya, hogy a felperes miként készült fel az érettségire, és hogyan adta elő a feleletét. Minden alapot nélkülözőnek találta a megismételt eljárás során újból előadott, a perelhetőségének a hiányára vonatkozó alperesi érdemi védekezést, miszerint a felperesi pót-tétel húzást ténylegesen elrendelő, vizsgabizottsági elnököt kijelölő kormányhivatalt kellett volna perelnie.

Mindezek tisztázását követően a felperes által megjelölt alap- és személyiségi jogok egymáshoz való viszonyát vizsgálva kifejtette, hogy általánosságban sem tekinthető valamennyi alapjog egyben személyiségi jognak is, az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései szerinti tanulás szabadságához és a felsőfokú oktatáshoz fűződő alapjog sem vezethető le az emberi létből, emberi méltóságból, így azokat nem lehet a Ptk. 2:42 és 2:43. §-a szerinti személyiségi jogként értelmezni - ezért nem keletkeztethetnek alapos személyiségi jogi jogvédelmi igényt, a személyiségvédelem körébe sorolt objektív és szubjektív szankciók alkalmazását sem eredményezhetik. Mindamellett rögzítette, hogy a Ptk.-nak a személyiségi jogokat megjelölő jogszabályi rendelkezése nem kimerítő, az csupán az alapvető személyiségi jogok felsorolására szorítkozik.

Mindezek után azt vizsgálta, hogy a jogszerűtlen alperesi magatartás, a vizsgaszabályzat megsértése önmagában alkalmas-e a felperes emberi méltósága, mint személyiségi joga megsértésére. E körben annak tulajdonított meghatározó jelentőséget, hogy nem minden jogszerűtlen magatartás eredményez automatikusan személyiségi jogi jogsértést. A felperes az emberi méltósága megsértéseként adta elő, hogy az alperes felróható magatartása miatt nem nyert felvételt 2016-ban felsőoktatási intézménybe, amely még bizonyítottsága esetén sem eredményezheti automatikusan az emberi méltóság megsértését. A felperesnek olyan tényelőadása nem volt, hogy a vizsga során vele megalázóan bántak volna. A lefolytatott bizonyítás eredményét összegezve azt állapította meg, hogy az a körülmény, hogy a felperes 2016-ban nem tudta elkezdeni a felsőfokú tanulmányait, nem a szóbeli érettségi vizsga során történt pót-tétel húzásnak, hanem a felperes saját döntésének köszönhető. Az érettségi vizsgabizottság ugyanis arra tekintettel biztosított pót-tétel húzási lehetőséget a felperesnek, hogy az első ízben húzott irodalom tételre nem adott elő értékelhető feleletet, a másodikként kihúzott irodalom és nyelvtan tétel kapcsán pedig a saját döntése volt, hogy nem él a vizsgázás lehetőségével. A vizsgabizottság tehát nem zárta el a felperest az érettségi letételének a lehetőségétől, annál is inkább, mert a felperes - édesapjának tanúvallomása szerint - más tantárgyakból olyan előnyös osztályzatokat kapott, hogy magyar nyelv és irodalomból pusztán elégséges érdemjegy is elegendő lett volna a sikeres felsőoktatási felvételijéhez.

Az elsőfokú bíróság azt is megállapíthatónak találta, hogy - a jogerős közigazgatási határozatban foglaltakon túl - a vizsgát szervező és annak lebonyolítását biztosító alperes, mint oktatási intézmény minden vonatkozásban eleget tett az őt terhelő törvényi kötelezettségeknek akkor is, amikor az oktatási hivatal értesítése alapján 2016. július 11-én a törvényes képviselője másnapra összehívta a szóbeli érettségi vizsgabizottságot, mely előtt a felperes meg sem jelent, nem élt a pótvizsga letételének a lehetőségével. Megjegyezte az elsőfokú bíróság, hogy mindez olyan körülmények között történt, amikor a felperesnek a jogorvoslati kérelme okán még számítania kellett volna a rövid időn belül történő ismételt vizsgázásra, abban pedig az alperesi oktatási intézmény vétlen volt, hogy a felperes részéről késve történt meg a vizsgabizottság döntése elleni joghatályos fellebbezés benyújtása. A felperes akkor tanúsította volna az adott helyzetben elvárható magatartást, ha a megismételt időpontban megjelenik és szóbeli érettségi vizsgát tesz. Önmagában tehát az alperesi szabályszegés nem zárta el a felperest attól, hogy sikeres szóbeli vizsgát tegyen és felsőoktatási intézménybe jelentkezzen, a felperes fosztotta meg magát ettől a lehetőségtől, így az alperes tényszerűen megállapított szabályszegése nem áll okozati összefüggésben a hivatkozott személyiségi jogok és alapjogok megsértésével.