BH+ 2011.4.181 Nem sérti az egyenlő bánásmód követelményét az a magatartás, amelynek tárgyilagos mérlegelése szerint az adott jogviszonnyal közvetlenül összefüggő, ésszerű indoka van [2003. évi CXXV. törvény 7. § (2) bekezdés].

Kapcsolódó határozatok:

Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.73/2009/14., Debreceni Törvényszék Mf.20025/2010/4., Kúria Mfv.10687/2010/7. (*BH+ 2011.4.181*)

***********

A felperes a keresetében a munkáltató rendes felmondása jogellenességének megállapítását, és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte eredeti munkakörben történő továbbfoglalkoztatása mellett. Ezen túlmenően elmaradt munkabér megfizetése iránt is előterjesztette a keresetét.

A munkaügyi bíróság részítéletével a felperes munkaviszony megszüntetése jogellenességének megállapítása iránti keresetét elutasította.

A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1979. szeptember 11-étől állt az alperes alkalmazásában áramellátó berendezés karbantartó munkakörben, változó munkavégzési hellyel. A munkaköri leírása szerint a felperes a Kelet-magyarországi Főmérnökség szervezeti egység keretén belül végezte a munkáját a diszponens közvetlen szakmai irányításával.

Az alperes 2008. december 17-én kelt rendes felmondásával szüntette meg a felperes munkaviszonyát 2009. március 31-ei hatállyal. Indokolása szerint az intézkedését az tette szükségessé, hogy az Ügyvezető Bizottság létszámcsökkentéssel járó költségracionalizálás végrehajtását határozta el, amely a felperes munkakörét érinti, így a továbbfoglalkoztatására nincs lehetőség.

A bíróság álláspontja szerint - az írásban közölt felmondás összefoglaló indokolásából - világosan, a felperes számára is egyértelműen kitűnt, hogy a felmondásra a munkáltatónál elhatározott létszámcsökkentés miatt került sor. Az Ügyvezető Bizottság 2008. november 12-én tartott értekezlet napirendjén szerepelt az előrehozott létszámleépítés, majd az ugyanezen a napon hozott határozat szerint a társaság költségeinek racionalizálása érdekében elrendelték a létszámcsökkentés végrehajtását. A határozat 1. számú melléklete rögzítette a létszámcsökkentést név szerinti meghatározással. Mindezek alapján a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a munkáltató intézkedésére az Ügyvezető Bizottság elhatározása alapján került sor, így ez nem volt jogsértő. A Kelet-magyarországi Főmérnökség szervezeti egység vonatkozásában döntött az Ügyvezető Bizottság az egy fő létszámcsökkentésről. A költséghatékonyság, költség racionalizálás érdekében szükséges technikai és szervezési fejlesztés e szervezeti egységét is érintette, és öt fő munkavállaló helyett négy fővel biztosította a feladatellátást. A munkaviszony megszüntetését követően a felperes munkakörébe új munkavállalót az alperes nem vett fel.

A bíróság álláspontja szerint a rendeltetésellenes joggyakorlásra vonatkozó kritériumok körébe a felperes által hivatkozottak nem tartoznak. Ugyanakkor a bíróság vizsgálta a felperes azon állítását, hogy a munkaviszonya megszüntetésére annak következményeként került sor, hogy a munkáltató szabálytalan elszámolási gyakorlatát szóvá tette. A tanúk vallomása alapján megállapítható volt, hogy a munkáltató irányába a munkavégzéssel kapcsolatos problémákat nem kizárólag a felperes, hanem más munkavállalók is felvetették. A felperes nem bizonyította, hogy összefüggés van ezen eljárása és a munkaviszonya megszüntetése között, ezért a felperesnek a rendeltetésellenes joggyakorlásra való hivatkozását nem fogadta el.

A bíróság a felperes által állított, az egyenlő bánásmód követelményét sértő alperesi magatartást sem találta alaposnak figyelemmel arra, hogy a munkaviszony megszüntetésének indoka nem a szakképzettség hiánya volt.

A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság részítéletével az elsőfokú bíróság részítéletét helybenhagyta.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint abból kellett kiindulni, hogy a létszámcsökkentés elrendelése esetén a munkáltató mérlegelési körébe tartozik, hogy kinek a munkaviszonyát szünteti meg.

A 2003. évi CXXV. tv. (továbbiakban: Esélytv.) 19. § (1) bekezdés b) pontja értelmében az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt indított eljárásokban a jogsérelmet szenvedett félnek kell valószínűsítenie, hogy a jogsértéskor - ténylegesen, vagy a jogsértő feltételezése szerint - rendelkezett a 8. §-ban meghatározott valamely tulajdonsággal. A felperes arra hivatkozott, hogy őt a munkáltatója nem iskolázta be, de nem jelölt meg olyan, az Esélytv. 8. §-ában meghatározott tulajdonságot, amelyre az egyenlő bánásmód követelményének megsértését alapozni lehet. A tulajdonság megjelölésének hiányában valószínűsítésről sem lehet beszélni, így az alperesi oldalon a bizonyítási teher nem merült fel.

A másodfokú bíróság osztotta az elsőfokú bíróság azon álláspontját, hogy a felmondást nem teszi jogellenessé azon körülmény, miszerint az alperes 2009 márciusát megelőzően sz.-i és b.-i munkavégzési helyre új munkavállalókat vett fel.

A rendelkezésre álló adatok alapján nem bizonyított az elszámolással kapcsolatos problémafelvetés és a felmondás közötti okozati összefüggés. E körben a megyei bíróság utalt arra, hogy az elszámolást nemcsak a felperes sérelmezte, hanem más munkavállalók is.