A Kúria Pfv.21169/2012/4. számú precedensképes határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 324. §, 326. §] Bírók: Böszörményiné dr. Kovács Katalin, Mészáros Mátyás, Pataki Árpád

A határozat elvi tartalma:

Vagyoni és nem vagyoni kártérítési igény elévülésének vizsgálata. Az elévülés nyugvása kizárólag menthető akadályozottság esetén állapítható meg. Az elévülés idő megszakítását csak az anyagi jogosult javára szóló, az érintett által megküldött, és beazonosítható követelésre vonatkozó felszólítás eredményezi. 1959. IV. Tv. 324. § (1), 1959. IV. Tv. 325. § (1), 1959. IV. Tv. 326. § (1)

***********

Pfv.IV.21.169/2012/4.szám

A Kúria a dr. Kacsarovszky Csilla Andrea ügyvéd által képviselt felperesnek a .. jogtanácsos által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Fővárosi Bíróság előtt 21.G.42.165/2010. számon megindított és a Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.21.761/2011/4. számú jogerős ítéletével befejezett perében a felperes által 16. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A le nem rótt 3.500.000 (hárommillió-ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A jogerős ítélet elutasította a felperes keresetét és kötelezte, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 250.000 forint másodfokú perköltséget. Megállapította, hogy az állam viseli a 900.000 forint fellebbezési eljárási illetéket.

A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint a felperes megbízási szerződés alapján dolgozott az alperes biztosítási üzletkötőjeként. 2001. november 22-én az alperes 30 napos felmondási idővel, indokolás nélkül felmondta a felperes megbízását.

A Pesti Központi Kerületi Bíróság 2009. július 7-én jogerőre emelkedett 18.G.303.844/2006/33. számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek a felmondásig esedékes 3.230.525 forint jutalékot és járulékait.

A felperes 2010. január 15-én előterjesztett keresetében 180.000.000 forint vagyoni és 90.000.000 forint nem vagyoni kártérítés, valamint járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresetét arra alapította, hogy a szerződés megszűnésének időpontjától az általa megkötött és gondozott életbiztosítások után járó jutaléka a folyamatosan kötött új szerződésekkel, 2001. és 2009. között évi 20.000.000 forintra emelkedett volna.

Nem vagyoni kártérítési igénye alapjául azt jelölte meg, hogy az alperes a személyére és az ügyfélkörére vonatkozóan más biztosító társaságnak hamis információkat adott át, ezért a felmondást követően nem tudott elhelyezkedni, és rendőrségi eljárásra is sor került. Emellett az elmaradt karrierjutalékok és TOP-klub tagsági juttatások anyagi vonzatának elmaradásával kár érte.

Az ítélőtábla a Ptk. 324. § (1) bekezdése, a 326. § (1) bekezdése és 360. § (1) bekezdése alapján egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával, amely szerint a felperes követelése elévült. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a felperes jövedelemkiesésben megnyilvánuló kára a felmondáskor nyomban jelentkezett. A Legfelsőbb Bíróság PK 52. számú állásfoglalása alapján az elévülési idő a járadékkövetelés egészére, tehát a jövőben lejáró részletekre vonatkozóan egységesen akkor kezdődik, amikor a baleset folytán bekövetkezett munkaképesség csökkenés, illetve a munkaképtelenség első ízben vezetett keresetkiesésben megmutatkozó károsodásra. Az időszakonként ismétlődően felmerülő károk esetén a kártérítés esedékességeként a károsodás első alkalommal történt bekövetkezésének időpontját kell figyelembe venni. A felperes már a felmondáskor tisztában volt azzal, hogy annak következtében kára keletkezett, illetve a felmondást megelőzően milyen összegű jutalékban részesült. Ezért könyvszakértői vélemény nélkül is érvényesíthető lett volna az elmaradt jutalékból eredő kárigénye. Igényérvényesítését nem akadályozta a felmondásig esedékes jutalékok ítéleti elszámolása. A felmondással azonnal esedékessé váló, első alkalommal jelentkező kára összegének megítéléséhez nélkülözhetetlen adatokkal a felperesnek a jogviszonya alapján rendelkeznie kellett. Így tehát a szakértői számítás hiánya nem jelentett menthető késedelmet az igényérvényesítés szempontjából.

2008. október 7-én a felperes átvette a szakértői véleményt, ezért annak tartalmáról tudomást szerzett, azonban ezen időponthoz képest sem érvényesítette igényét egy éven belül a bíróság előtt.

A felperes házastársa által 2005. augusztus 18-án a biztosítóhoz intézett nyilatkozat nem egy meghatározott követelés teljesítésére vonatkozó, az igényt érvényesítő személy és az igény pontos adatait tartalmazó felhívás volt, hanem a folyamatban levő előzményi perre utalt. Ezért az elévülés megszakítására nem volt alkalmas.

A nem vagyoni kárigény tekintetében utalt arra, hogy a felperes követelését az alperes által a társbiztosítóval közölt téves adatokra alapította.

Az alperes által 2003. február 19-én a ..hoz intézett levél .. életbiztosítási szerződéseivel kapcsolatosan üzletkötőként említi meg a felperes nevét. Ebben a levélben van utalás a korábban személyesen átadott információkra, okiratokra, azonban azt a felperes nem bizonyította, hogy az alperes mikor, kivel, milyen adatokat közölt és ennek következtében érte-e valamilyen sérelem. A felperes hivatkozott arra, hogy 2004-ben a büntetőeljárás megindításakor a .. azonnal felmondta a szerződését, azonban a tényleges sérelmek bekövetkeztét a felperes nem igazolta. Az sem volt megállapítható, hogy bűncselekmény elkövetésével gyanúsították, illetve büntetőeljárás hatálya alatt állt. Az iratok alapján megállapította, hogy a nyomozás 2003-ban indult. A .. felmondására nézve a felperes bizonyítékot nem szolgáltatott, és az sem volt kétséget kizáróan bizonyított, hogy a felmondás vagy bármilyen egyéb sérelem érte 2004-ben. Nem volt tehát megállapítható, hogy a sérelemhez képest a 2009. október 22-i felszólítás öt éven belül történt volna. Mindezek alapján tehát mind a vagyoni, mind a nem vagyoni kárigénye érvényesítésével a felperes elkésett, így követelése elévült. Ennek megfelelően a Ptk. 325. § (1) bekezdése szerint az bírósági úton nem érvényesíthető.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben - tartalma szerint - annak hatályon kívül helyezését és az alperes keresete szerinti marasztalását kérte.

Sérelmezte, hogy az alperes indokolás nélkül jogosult volt a megbízási szerződés felmondására.

Előadta, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt 18.G.303.844/2006. számú per tárgyát a felperes 1999. évi teljesítménye alapján a főtanácsosi cím eléréséhez szükséges követelmény elérése és az ezzel járó jutalék képezte. Az ítélet jogerőre emelkedését követően vált egyértelművé a jelen perben előterjesztett kereset jogalapja.

Hivatkozott arra, hogy az igényérvényesítésre rendelkezésre álló 5 éves határidő lejártakor e per tárgyalását a bíróság felfüggesztette.