BH 1999.6.261 A másodfokú eljárásban is lehet új tényt állítani és új bizonyítékra hivatkozni; a felajánlott bizonyítás mellőzésének okát a bíróságnak meg kell indokolnia [Pp. 163. § (1) bek., 206. § (1) bek., 221. § (1) bek., 239. §].

A fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemmel indult és az alperesek ellentmondása folytán perré alakult eljárásban a felperes előadta, hogy a K. és Vidéke Takarékszövetkezettől unokájának házastársa, a II. r. alperes által felvett kölcsön összegéből - kezességvállalása folytán - 20.155 forintot neki kellett visszafizetnie. Előadta továbbá, hogy unokája, az I. r. alperes 1995. október 15-én K. I. eladótól 65.000 forint vételárért megvásárolta a perbeli Wartburg típusú személygépkocsit. Mivel nevezett a vételár kifizetéséhez szükséges pénzzel nem rendelkezett, az annak megfelelő összeget részére kölcsön adta oly módon, hogy a vételárat az eladónak közvetlenül ő fizette ki; emellett a gépjármű átírásához szükséges 11.000 forintot is ő kölcsönözte az I. r. alperes részére. Mindezekre tekintettel - utalva a Csjt. 30. §-ában foglaltakra - 96.155 forint és késedelmi kamata megfizetésére kérte az alperesek egyetemleges kötelezését.

Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Védekezésük szerint a takarékszövetkezeti kölcsönből a felperes 15.000 forinttal részesedett, s kezességvállalásától függetlenül lényegében a saját kölcsöntartozását fizette vissza a rá eső kamatokkal együtt. Előadták, hogy a Wartburg típusú gépkocsit az I. r. alperes időközben meghalt apja vásárolta, a vételárat az eladónak megfizette. Végül tagadták, hogy a jármű átírásának költségeit a felperes hitelezte volna.

Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 94.155 forintot és annak 1996. május 1. napjától járó évi 20%-os kamatát; ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a bizonyítási eljárás adatai alátámasztották a felperes előadását mind a kezesi felelősség alapján visszafizetett összeg, mind a gépkocsi vásárlásához nyújtott kölcsön tekintetében. A jármű átírási költségeihez kölcsönzött összeget viszont csak 9.000 forintban tartotta megállapíthatónak. Mindezek figyelembevételével az alpereseket lényegében a kereset szerint marasztalta, a felperes követelését csupán 2.000 forint tekintetében találta megalapozatlannak.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az I. r. alperes fellebbezett. Jogorvoslati kérelmében részletesen megismételte a perbeli védekezésként általa már előadottakat. A gépkocsi vételárával kapcsolatos tényállításaira további öt tanú meghallgatását, valamint annak a biztosítótársaságnak a megkeresését kérte, amelytől apja a jármű vételárának kifizetésére fordított biztosítási összeget felvette.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét - annak helyes indokaira utalással- helybenhagyta.

A jogerős ítélet ellen - annak hatályon kívül helyezése és a kereset elutasítása végett - az I. r. alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint a jogerős ítélet megalapozatlan, mert a másodfokú bíróság jogszabálysértéssel mellőzte a fellebbezésében felajánlott bizonyítás lefolytatását.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.

Előrebocsátja a Legfelsőbb Bíróság, hogy a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése értelmében csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül.