BH 1990.9.328 A büntetőeljárásban csak olyan polgári jogi igény érvényesíthető, amely a bűncselekmény vagy a bíróság által elbírált szabálysértés folytán keletkezett; kötbér nem érvényesíthető [Be. 55. § (2) bek.].

A városi bíróság a vádlottat nagyobb kárt okozó, folytatólagosan és üzletszerűen elkövetett csalás bűntette miatt - mint többszörös visszaesőt - 2 évi fegyházbüntetésre, mellékbüntetésül 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. Kötelezte, hogy a sértett állami gazdaság, mint magánfél részére kártérítés címén fizessen meg 94 840 forintot, valamint ennek 1988. november 17. napjától számított évi 8 %-os kamatát az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül, az állam részére pedig 5688 forintot, a le nem rótt illeték fejében.

A városi bíróság a tényállást megalapozottan állapította meg, törvényesen minősítette a cselekményt, és helyesen állapította meg a fő- és mellékbüntetés nemét és mértékét is. Meg kellett azonban változtatni az elsőfokú ítéletnek az előterjesztett polgári jogi igények elbírálásához kapcsolódó rendelkezését.

A tényállás idevonatkozó része szerint a vádlott szerződést kötött az állami gazdasággal 30 darab sertés leszállítására. A szerződés szerint nem teljesítés esetén darabonként 400 forint kötbért kellett fizetnie. Valójában azonban a vádlottnak egyáltalán nem voltak sertései és a vételárat, valamint a takarmányt jogtalanul vette fel.

A városi bíróság a Be. 215. §-ának (2) bekezdésében írtaknak megfelelően a két kereseti kérelem közül, a magasabb összegű igény korlátain belül hozott ugyan az ügyben érdemi rendelkezést, a helyesen összegezett 83 240 forint káron túlmenően azonban a kötbérként érvényesített 11 600 forintot kellő alap nélkül vonta be a büntetőjogi kár forgalmi körébe.