A Kúria Bfv.517/2018/14. számú precedensképes határozata emberölés bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 416. §, 2017. évi XC. törvény (Be.) 649. §, 662. §, Magyarország Alaptörvénye (Alaptörvény) XXVIII. cikk (1) bek.] Bírók: Csák Zsolt, Domonyai Alexa, Soós László

KÚRIA

Bfv.I.517/2018/14. szám

A Kúria Budapesten, a 2018. év november hó 15. napján megtartott tanácsülésen meghozta a következő

v é g z é s t:

Az emberölés bűntette és más bűncselekmények miatt folyamatban volt büntetőügyben az I. rendű terhelt által előterjesztett felülvizsgálati indítványt elbírálva, a Kecskeméti Törvényszék 10.B.177/2012/157. számú és a Szegedi Ítélőtábla Bf.II.534/2014/23. számú ítéletét hatályában fenntartja.

A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítványozó, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

A Kecskeméti Törvényszék a 2013. október 4. napján kihirdetett 10.B.177/2012/157. számú ítéletével az I. rendű terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett emberölés bűntettében [1978. évi IV. törvény 166. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a), b), d) és f) pontja], 2 rendbeli lőfegyverrel visszaélés bűntettében [1978. évi IV. törvény 263/A. § (1) bekezdés a) pont], továbbá 2 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettében [1978. évi IV. törvény 274. § (1) bekezdés c) pont] és kifosztás bűntettében [1978. évi IV. törvény 322. § (1) bekezdés b) pont]. Ezért az I. rendű terheltet halmazati büntetésként életfogytig tartó fegyházbüntetésre és mellékbüntetésül 10 év közügyektől eltiltásra ítélte, megállapította, hogy az I. rendű terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. A szabadságvesztésbe az I. rendű terhelt által előzetes fogva tartásban töltött időt beszámítani rendelte.

A törvényszék 2 rendbeli, társtettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette [Btk. 274. § (1) bekezdés c) pont], 5 rendbeli bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége (Btk. 276. §), valamint tiltott pornográf felvétellel visszaélés bűntette [Btk. 204. § (1) bekezdés] miatt indult eljárást megszüntette.

A másodfokon eljáró Szegedi Ítélőtábla a 2015. január 22. napján meghozott Bf.II.534/2014/23. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét I. rendű terhelt tekintetében megváltoztatta, cselekményeit társtettesként elkövetett emberölés bűntettének [1978. évi IV. törvény 166. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a), c), d) és f) pont], 2 rendbeli lőfegyverrel visszaélés bűntettének [1978. évi IV. törvény 263/A. § (1) bekezdés a) pont III. fordulat], 2 rendbeli közvetett tettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettének [1978. évi IV. törvény 274. § (1) bekezdés c) pont] és lopás vétségének [1978. évi IV. törvény 316. § (1) bekezdés, (2) bekezdés I. fordulata] minősítette, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A jogerős ügydöntő határozatok ellen az I. rendű terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt az 1998. évi XIX. törvény 416. §, tartalma szerint az (1) bekezdés a) és c) pontjában írt okból.

Az indítványozó indítványában az 1998. évi XIX. törvény 416. § (1) bekezdés c) pontja alapján a következő eljárási szabálysértésekre hivatkozott:

Kifogásolta, hogy a bíróság törvényes vád hiányában járt el, figyelemmel arra, hogy a vádirat nincs összefűzve, nincs ellátva hivatali pecséttel, továbbá a keltezési idő, illetve az eljárt ügyész aláírása is hiányzik. A bíróság nem kézbesítette a vádiratot, az eljárás során nem ismerhette meg a vád tartalmát; a bíróság a tárgyalási napokra elmulasztotta megidézni, nem található az iratokban tértivevény, illetve kézbesítési ív sem. A tárgyalási jegyzőkönyvek aláírást és hivatali bélyegzőt nem tartalmaznak, így azokat az ítélet meghozatala során nem lehetett volna felhasználni.

Az elsőfokú bíróság eljárási szabálysértést követett el, amikor az eljárásban részt vevő más terheltek védelmében olyan ügyvédek jártak el, akiknek nem volt meghatalmazásuk; emellett meghatalmazott védője, ügyvéd.1. helyett úgy járt el ügyvéd.2., hogy meghatalmazással nem rendelkezett. Kifogásolta, hogy az elsőfokú eljárás során az ügydöntő határozat meghozatalában olyan ülnök vett részt, aki nem volt mindvégig jelen a tárgyaláson. Azt is sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság által kitűzött nyilvános ülésen - írásban előadott kérelme ellenére - személyesen nem vehetett részt, mint fogva tartottat nem állították elő, védelmében pedig ügyvéd.3. járt el, akinek a meghatalmazását egyébiránt a kitűzött nyilvános ülés előtt visszavonta, ezért az eljárt bíróságok a tárgyalásokat olyan személy távollétében tartották meg, akiknek a jelenléte kötelező lett volna.

Utalt arra, hogy a másodfokú eljárás során olyan bíró vett részt az ítélkezésben - mint a másodfokon eljáró tanács elnöke - aki már az előzetes letartóztatás meghosszabbításában a másodfokú tanács tagjaként (elnökeként) döntött az előzetes letartóztatás fenntartása felől.

Sérelmezte továbbá, hogy a bírósági eljárásban az iratismertetés csupán formális volt, hiszen a kilenc rendőrségi kötetet és a négy bírósági kötetet képtelenség lett volna a jegyzőkönyvben szereplő idő alatt felolvasni. Az elsőfokú bíróság az eljárás során keletkezett határozatok és végzések egy részét nem küldte meg a terhelteknek, azok az iratok között nem találhatóak, a büntetés-végrehajtási intézetben pedig az eljárási jogainak gyakorlását is korlátozták.

Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem szabályszerűen végezte el a jegyzőkönyvek hitelesítését és a tárgyaláson történő idézéseit is mellőzte.

Indítványában az 1998. évi XIX. törvény 416. § (1) bekezdés a) pontjára alapított kifogásai körében hivatkozott arra, hogy az eljárt bíróságok ítélete iratellenes megállapításokat tartalmaz, emellett az eljárást megalapozó 1. számú tanú vallomása álláspontja szerint nem is létezik, nem lelhető fel az eljárás iratai között semmilyen okirat amely e tanú vallomásának létét igazolná. Sérelmezte, hogy az általa becsatolt beadványokban szereplő indítványait az elsőfokú bíróság nem bírálta el.

Mindezekre tekintettel az I. rendű terhelt elsődlegesen a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezését, az eljárás megszüntetését, másodlagosan pedig az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta.

A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt részben kizártnak, részben alaptalannak találta. Utalt arra, hogy a 2017. július 17. napján kelt Bf.872/2017/1. számú átiratában már kifejtette, hogy a rendelkezésre álló iratok hiányosak, ezért a felülvizsgálati indítvánnyal összefüggésben az ügyészi nyilatkozatot arra figyelemmel kell értelmezni, hogy a bírósági iratok eredeti állapotának helyreállítására irányuló törekvés nem vezetett eredményre.

Kifejtette továbbá, hogy a felülvizsgálati indítványnak az a része, melyben az I. rendű terhelt az el nem bírált indítványokra, iratellenes ténymegállapításokra hivatkozik, valójában az ügydöntő határozatokban rögzített tényeket vitatja, mely az 1998. évi XIX. törvény 423. § (1) bekezdése szerint az irányadó tényállás tilalmazott támadását jelenti, így az a törvényben kizárt. Utalt arra, hogy az I. rendű terhelt által kifogásolt eljárási szabálysértések, úgymint a vádirat, az idézések kézbesítésének elmaradása, a jegyzőkönyv hitelesítési szabályainak megsértése, a büntetés-végrehajtási intézetben az eljárási jogainak korlátozása olyan eljárási szabálysértések, melyek nem eredményeznek feltétlen hatályon kívül helyezést, ezért azok valóságtartalmuktól függetlenül nem alapozzák meg a felülvizsgálattal támadott határozatok hatályon kívül helyezésére irányuló indítványt.