A Legfelsőbb Bíróság Gfv.30187/2011/5. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 208. §] Bírók: Gyöngyösiné dr. Gyügyei Klára, Lőrincz Györgyné, Vezekényi Ursula

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék G.41503/2006/76., Fővárosi Törvényszék G.41503/2006/41503., Fővárosi Ítélőtábla Pf.21552/2010/3., *Kúria Gfv.30187/2011/5.* (BH+ 2013.1.33, EH 2011.2416), 3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Kúria Gfv.30181/2012/9. (BH 2013.10.275, BH 2013.9.248)

***********

Gfv.IX.30.187/2011/5.szám

A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság dr. Bretscher Lívia által képviselt felperesnek dr. Császár Mátyás ügyvéd, továbbá Paolo Di Franco európai közösségi jogász képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Fővárosi Bíróság előtt 9.G.41.503/2006. szám alatt indított perében, mely perben másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla 3.Pf.21.552/2010/3. szám alatt közbenső ítéletet hozott, a jogerős közbenső ítélet ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2011. szeptember 27-én megtartott tárgyaláson meghozta a következő

r é s z í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Fővárosi Ítélőtábla 3.Pf.21.552/2010/3. számú közbenső ítéletét teljes terjedelmében hatályon kívül helyezi,

a Fővárosi Bíróság 9.G.41.503/2006/76. számú ítéletét a felperes elsődleges kereseti kérelmét elutasító rendelkezés tekintetében helybenhagyja, egyéb rendelkezéseit nem érinti,

a Fővárosi Ítélőtáblát a felperes másodlagos kereseti kérelmét elutasító elsőfokú ítéleti rendelkezés ellen benyújtott fellebbezés elbírálására utasítja.

Megállapítja, hogy a felülvizsgálati eljárásban az alperesnek 48.500 (Negyvennyolcezer-ötszáz) Ft, a felperesnek 12.500 (Tizenkettőezer-ötszáz) Ft felülvizsgálati perköltsége merült fel.

Megállapítja továbbá, hogy az alperes - erre vonatkozó kérelme alapján - jogosult 2.464.000 (Kettőmillió-négyszázhatvannégyezer) Ft felülvizsgálati eljárási illeték visszatérítésére.

Ez ellen a részítélet ellen további jogorvoslatnak nincs helye.

I n d o k o l á s :

Az M Nyrt. árajánlati felhívást tett közzé a finomítójában felépítendő üzem tervezési, beszerzési és építési (EPC) munkálataira, mely felhívás alapján a peres felek külön-külön tettek ajánlatot. 2005. október 12-én a peres felek Budapesten szándéknyilatkozat ("statement") elnevezésű okiratot írtak alá a projekt közös megvalósításával kapcsolatban. A megállapodás lényege szerint az alperes fővállalkozóként jár el az M irányában, miközben a felperes mint kinevezett alvállalkozó a kapacitásaira és a referenciáira hagyatkozik. Vállalták, hogy legkésőbb az M-el kötendő fővállalkozói megállapodás aláírásáig kidolgozzák és aláírják megkötendő szerződésüket, a következő alapelvek szerint:

- a szándéknyilatkozathoz csatolt 1. sorszámú melléklet szerint osztják meg egymás között a munkát,

- az M részére a bankgaranciát az alperes biztosítja,

a felperes pedig az alperes felé biztosítja bankgaranciával saját "munkaterjedelmét",

- a kifizetések "mérföldkövekhez" kapcsolódnak, egy adott mérföldkő csak a felek egyikére vonatkozhat, és a fizetésre vonatkozó záradékot az M-el együtt módosíthatják,

- a projekt céljaira az alperes külön bankszámlát vezet,

- a felmerülő veszteséget és nyereséget mindegyik fél saját "hatáskörében" viseli, függetlenül a másik fél veszteségétől és nyereségétől.

Megállapodtak abban is, hogy a "szállítás terjedelmét" az 1. számú mellékletben ismertetett feladatmegosztás szerint osztják el egymás között. A 3. pont szerint a felperes szállításának "irányértéke" az M és az alperes közötti szerződés "teljes átalányárának 45 %-ával egyenlő". A szándéknyilatkozat 5. pontja szerint a szándéknyilatkozat az M jóváhagyásával lép hatályba.

Az M által ezt követően kiadott újabb felhívásra a felperes már újabb ajánlatot nem nyújtott be. Az M 2005. október 26-án közölte az alperessel, hogy az ő ajánlatát tartja a legmagasabb színvonalúnak, majd 2005. november elején megkötötte az alperessel a fővállalkozási szerződést. A szándéknyilatkozatot az M 2005. december 21-én írásban jóváhagyta.

A szándéknyilatkozat aláírását követően a felek több ízben tárgyaltak Budapesten és Milánóban. 2005. december 19-én az alperes közölte a felperessel, hogy az alperesi költségvetés és a felperes árajánlata közötti folyamatosan fennálló eltérésekre tekintettel, valamint a projekt teljes végrehajtását esetleg hátráltató további késedelmek elkerülése érdekében a kiviteli tervek elkészítésére egy indiai vállalattal szándékozik szerződést kötni. Közölte, hogy az engedélyezési tervek elkészítéséről a felperes által adandó pontosítások függvényében hoz végleges döntést, az építési munkák tekintetében pedig a felperes végleges ajánlatának elemzése és értékelése után dönt. 2005. december 23-án a felperes egy végleges árajánlatot adott az engedélyezési terv, a talajszakvélemény, a kiviteli terv és megvalósulási terv elkészítésével kapcsolatban, 2006. február 22-én kelt levelével pedig azt közölte az alperessel, hogy ha 2006. március 31-ig nem sikerül megállapodásra jutniuk, úgy tekinti, hogy az alperes felmondta a "megállapodást".

A felperes keresetében elsődlegesen a Ptk. 208. § /1/ bekezdésére, 4. § /1/ bekezdésére, 205. § /3/ bekezdésére és 339. § /1/ bekezdésére alapítottan, másodlagosan a Ptk. 6. §-a alapján kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest kártérítés címén 181,044.725 Ft és ennek a kereset benyújtásától járó kamatai megfizetésére.

Álláspontja szerint a felek között 2005. október 12-én előszerződés jött létre, azonban az alperes jogellenes, a Ptk. 4. § /1/ bekezdésébe és 205. § /3/ bekezdésébe és 208. § /1/ bekezdésébe ütköző magatartása miatt a végleges szerződés megkötésére nem került sor, és e magatartással okozati összefüggésben a felperest kár érte. A felperes arra is hivatkozott, hogy az alperessel aláírt szándéknyilatkozatra tekintettel nem tett az M felé újabb ajánlatot, és az alperes szándékos magatartása miatt esett el attól, hogy önállóan kössön szerződést az M-el.

Az alperes elsődlegesen a per megszüntetését, másodlagosan a kereset elutasítását kérte.

Hivatkozott arra, hogy a magyar bíróságnak nincs joghatósága a kereset elbírálására, arra az olasz bíróság, az olasz anyagi jog szabályai alkalmazása mellett jogosult. Állítása szerint a perbeli megállapodás nem minősült előszerződésnek, de az előszerződés létrejötte esetén is jogos okkal tagadhatta volna meg a végleges szerződés megkötését, mert a felperes nem tett eleget együttműködési kötelezettségének. Vitatta a Ptk. 6. §-a szerinti tényállás fennállását.

Az elsőfokú bíróság 76. sorszámú ítéletében a felperes keresetét elutasította.

Az elsőfokú bíróság szerint a kereset elbírálására a magyar bíróság a tanács 44/2001. EK rendeletének (a továbbiakban: EK rendelet) 5. cikk /1/ bekezdése és 5. cikk /3/ bekezdése alapján is jogosult volt, ugyanis az előszerződés alapján megkötendő tervezési-szolgáltatási szerződés teljesítésének helye Magyarországon lett volna, és a felperes károsodása is Magyarországon következett be. Mivel a felek megállapodása lényeges elemeit tekintve a tervezési-vállalkozási szerződéshez kapcsolódik leginkább, a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelet (Nmj.tvr.) 29. §-a értelmében az elsődleges kereseti kérelmét a magyar anyagi jog szabályait alkalmazva kellett megítélni. A másodlagos kereseti kérelem tekintetében a magyar anyagi jog szabályainak alkalmazását az Nmj.tvr. 32. § /1/ bekezdése alapozza meg, ugyanis a károkozó tevékenység helye és a perbeli megállapodás aláírásának helye Magyarország, illetve Budapest volt.