181/B/1993. AB határozat

a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 75. § (3) bekezdése alkotmányellenességének

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata tárgyában meghozta az alábbi

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 75. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozó indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 75. § (3) bekezdése szerint:

"Ha a fél meghatalmazottja nem ügyvéd, vagy ha a fél személyesen jár el, a meghatalmazott, illetőleg a fél részére munkadíj nem állapítható meg, de igényt tarthat az útiköltség, valamint a bíróság előtt való megjelenéssel szükségképpen felmerült keresetkiesés megtérítésére. Az útiköltség megtérítésére a 186. § rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. Ugyanez illeti meg a meghatalmazott által képviselt felet is, ha a tárgyaláson a bíróságnak személyes megjelenésre szóló idézése folytán jelent meg."

Az indítványozó az Alkotmány 9. § (1) bekezdésébe, 57. § (1) bekezdésébe, 70/A. §-ba és 70/B. § (2) bekezdésébe ütközőnek tartja az idézett jogszabályt. Az alkotmánysértés indokaként előadta, hogy "míg ügyvédi képviselet esetében megítélhető munkadíj, addig a fél vagy egyéb képviselő részére nem, még akkor sem, ha megfelelő jogi szakismerettel rendelkezik".

II.

Az indítvány alaptalan.

1. Az Alkotmány 9. § (1) bekezdése szerint: "Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül." Az idézett rendelkezés és a támadott jogszabály összefüggéséről az indítvány nem tartalmaz fejtegetést. Alkotmányossági szempontból nem állapítható meg kapcsolat a tulajdonformák egyenlőségének alkotmányos tétele és Pp. kifogásolt szabálya között. Jogilag releváns kapcsolat hiányában a támadott jogszabály nem sértheti az Alkotmány 9. § (1) bekezdését.

2. Az Alkotmány 57. § (1) bekezdése értelmében a Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el. A Pp. 75. § (3) bekezdése alkotmányossági szempontból nincs kapcsolatban -ezáltal ellentétben sem - a bírói út, valamint a bíróság előtti egyenlőség alapvető jogával. A kifogásolt rendelkezés az alapvető jogok körén kívül eső jogot szabályoz. Az Alkotmánybíróság 1518/B/1991. számú határozatában (ABH 1993. 570, 571) rámutatott, hogy a perköltség fogalmának és feltételeinek meghatározásánál a jogalkotót széles körű mérlegelési jog illeti meg. Ennek keretében szabályozta azt, hogy a saját jogait a bíróság előtt képviselő személy, illetőleg a képviseletét nem hivatásszerűen ellátó milyen költségeket számíthat fel perköltségként. A perköltség szabályozása csak akkor hozható az Alkotmány 57. § (1) bekezdésével kapcsolatba, ha valamely személyi kör számára a bírói út igénybevétele a költségviselési szabályok miatt lehetetlenné válik.

3. Az Alkotmány 70/A. §-a az alábbiakról rendelkezik:

"(1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.

(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti."

Az Alkotmánybíróság idézett határozata részletesen foglalkozott a perköltség szabályozásának alkotmányos követelményeivel. Kifejtette: "...diszkriminációról csak akkor lehet szó, ha valamely személyt vagy embercsoportot más, azonos helyzetben lévő személyekkel vagy csoporttal történt összehasonlításban kezelnek hátrányosabb módon." A jogi képviseletet hivatásszerűen ellátók és a támadott rendelkezésben szereplő személyek alkotmányossági szempontból nem alkotnak homogén csoportot.

4. Az Alkotmány 70/B. § (2) bekezdésébe foglalt rendelkezés szerint az egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül, egyenlő bérhez van joga. A szabályozásban érintett tevékenységre tárgyi okoknál fogva nem vonatkoztatható az idézett alkotmányi rendelkezés. Ügyvédi tevékenységért nem ügyvéd díjazásban nem részesíthető. Tartalmi kapcsolat hiányában tehát a Pp. 75. § (3) bekezdése nem sérti az Alkotmány 70/B. § (2) bekezdését sem.

Budapest, 1994. október 18.

Dr. Sólyom László s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Ádám Antal s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lábady Tamás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Schmidt Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szabó András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Vörös Imre s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Zlinszky János s. k.,

alkotmánybíró