A Győri Törvényszék K.27705/2007/7. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (VAGYONOSODÁSI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2003. évi XCII. törvény (Art.) 109. §] Bíró: Takács Lajos

Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság

10.K.27.705/2007/7.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A megyei bíróság dr. Gócza Béla ügyvéd által képviselt felperesnek, az APEH Hatósági Főosztály Nyugat- dunántúli Kihelyezett Hatósági Osztálya / 9022 Győr, Teleki L. u. 26. / alperes ellen - vagyonosodás ügyben hozott - közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti perében meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A megyei bíróság az alperes által hozott 1523902747/2007. sz. határozatot a 2002. évi bevételre vonatkozóan hatályon kívül helyezi és ebben a körben az alperest új eljárás lefolytatására kötelezi.

Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasítja.

A perben felmerült költségeiket a felek maguk viselik.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s :

A megyei bíróság a keresetlevél, alperes ellenkérelme és a becsatolt közigazgatási iratok, a felek tárgyaláson tett nyilatkozata, az általuk csatolt egyéb okiratok és tanúvallomás alapján a perrel összefüggésben az alábbi tényállást állapította meg:

A felperesnél személyi jövedelemadó nemben 2002-2005 évek vonatkozásában tartott bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést a revízió.

Az adóhatóság nyilvántartásai alapján a nevezett 1999. november 18. napjától főállású egyéni vállalkozó, fő tevékenységi köre sportárú, sporthorgászati és campingcikk kis és nagykereskedelem. A vállalkozás telephelye .... alatt található, míg a felperes lakóhelye a .... utca... sz. alatt van.

Az ellenőrzési időszak vonatkozásában a felperes személyi jövedelemadó bevallásaiban minden évben veszteséget állított be, nevezetesen 2002-ben 8.460.462,-Ft-ot, 2003-ban 11.122.557,-Ft-ot, 2004-ben 12.916.146 Ft-ot, míg 2005-ben 7.846.599,-Ft-ot, vagyis mindösszesen a vizsgált időszakban a vesztesége 40.345.764,-Ft.

A jövedelemadó bevallásai alapján pedig jövedelmei az alábbiak szerint alakultak / bruttó/:

2002- évben 6.304.312,-Ft

2003- évben 5.510.489,-Ft

2004- évben 1.007.966,-Ft

2005- évben 582.657,-Ft.

Ezen belül 2002 évben jövedelemadó bevallásában vállalkozói kivétet és egyéni vállalkozásból származó jövedelmet 0 Ft-ban vallott be, hasonló módon a 2003 és 2004 éveket is, míg 2003-ban a bruttó bevételek között külföldi jövedelem címén 5.438.261,-Ft-ot szerepeltetett.

A bruttó jövedelmei alapján a revízió a nettó jövedelmeket is kiszámította a táblázat alapján / revíziós jkv/ mely alapján a vizsgált időszakban összesen 13.095.337,-Ft nettó jövedelme keletkezett, amelyeket a pénzforgalmi mérlegben a revízió bevételként vett figyelembe ugyanúgy, ahogy a már említett 40.345.764,-Ft összes veszteséget kiadásként szerepeltetett a revízió a pénzforgalmi mérlegben.

Az adózó nyilatkozataiból és igazolásaiból kitűnik, hogy 1990-től 2002. január 1 napjáig Ausztriában dolgozott és a csatolt külföldi igazolás szerint ebben az időszakban 34.465.000,-Ft-ot keresett.

Az adóhatóság a rendelkezésre álló adatok és információk alapján megállapította, hogy a felperes vagyongyarapodásával és életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, ezért az adózás rendéjéről szóló 2003. évi XCII. tv. 109. § /1/ bekezdése szerinti vagyonosodási vizsgálat lefolytatását kezdeményezte.

Ennek keretében az ellenőrzés arra keresett választ, hogy a felperes milyen bevételekből tudta fedezni megélhetésének költségeit.

Felperesi nyilatkozat és egyéb okiratok alapján a revízió évenként számította ki az általa elfogadott bevételeket és kiadásokat, amelyekben tételesen rögzítette azokat az el nem fogadott bevételeket, melyeket a felperes a revíziónak tett nyilatkozatában megjelölt.

A revíziós jegyzőkönyvre vonatkozóan a felperes észrevételeket tett, melyben hiányolta, hogy nem került elfogadásra édesapjától 1998 év végén ajándékba kapott 4.900.000,-Ft, továbbá édesanyjától 1999-ben szintén ajándékba kapott 5.200.000,-Ft.

Ugyancsak észrevételezte azt, hogy nyilatkozatával ellentétben nem fogadta el a revízió a 2002 május 25-én kötött házasságuk során a rokoni, baráti körből nászajándékként kapott 3.900.000,-Ft-ot sem. szintén hiányolta észrevételében, hogy az osztrák szervek által kiállított keresmény igazolásból a revízió csupán a 2001 évre vonatkozó 3.372.350,-Ft-ot fogadta el csupán bevételként és nem pedig az összes keresményét, ami megtakarításként nála volt így további 31.276.650,-Ft munkabér megtakarításként történő elfogadását is kérte állítva, hogy ez az összeg rendelkezésére állt.

A revíziós jegyzőkönyvre tett észrevételt követően az I.f. adóhatóság a 2007. július 5-én hozott 2569061489/2007. sz. határozatával a vizsgált évekre vonatkozóan a 2003, 2004, és 2005 évekre a határozatban kimunkált adóhiányokat állapította meg / mindösszesen 12.138.005,-Ft-ot/ amely után 50 % mértékű, vagyis 6.069.001,-Ft adóbírságot s 2.234.442,-Ft késedelmi pótlékot számított fel.

Határozatának indokolása szerint az édesapjától 1998 év végén kapott 4.900.000,-Ft ajándék azért nem fogadható el a vizsgált időszak nyitó tételeként, mert az ajándékozás időpontja jelentősen megelőzte a vizsgált időszakot, és semmi olyan bizonylatot, igazolást nem mutatott be az adózó, ami ezen összeg meglétét is alátámasztotta volna, vagyis hitelt érdemlően az összeg megléte nem igazolt.

Hasonló okból nem fogadta el az I.f. adóhatóság édesanyjától 1999-ben kapott 5.200.000,-Ft-os sem bevételként.

A nászajándékkal kapcsolatosan a hatóság arra hivatkozott, hogy semmi hivatalos irat és egyéb bizonyíték nincs a bevételre, annak összegszerűségére, ezért azt sem tudja elfogadni bevételként.

Az ausztriai munkavállalásából befolyt összeg körében csak az utolsó évet fogadta el az adóhatóság, ugyanis a korábbi időszak keresményei, annak megléte és rendelkezésre állása nem igazolt különösen amiatt is, hogy a vizsgált időszakot megelőzően is veszteséges volt bevallása alapján a vállalkozása.

A határozat ellen a felperes fellebbezést terjesztett elő, melyben a korábban is említett tételek bevételként történő elfogadását kérte. Hivatkozott az Art. 109 § /3/ bekezdésére, és e körben arra, hogy nincs olyan jogszabály a vizsgált időszakban, ami előírná, hogy a megtakarításokat bankszámlán tárolják.