A Pécsi Ítélőtábla Fkf.62/2017/5. számú határozata kábítószer-kereskedelem bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 4. §, (2) bek., 75. §, (1) bek., 348. §, (1) bek., 352. §, (1) bek. a) pont, 371. §, (1) bek., 372. §, (1) bek., 2012. évi C. törvény (Btk.) 80. §, (2) bek., 81. §, (3) bek., 85. §, (1) bek., (2) bek., 106. §, (1) bek., (3) bek., 109. §, (1) bek., 110. §, (2) bek., 119. §, (1) bek. c) pont, 123. §, (1) bek. c) pont, 176. §, (1) bek., 184. §, (1) bek.] Bírók: Hudvágner András, Krémer László, Túri Tamás

Kapcsolódó határozatok:

Pécsi Törvényszék Fk.81/2016/123., *Pécsi Ítélőtábla Fkf.62/2017/5.*

***********

A Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság

Fkf.II.62/2017/5. szám

A Pécsi Ítélőtábla Pécsett, a 2018. évi május hó 17. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

ítéletet:

A másodfokú bíróság a kábítószer-kereskedelem bűntette és más bűncselekmény miatt fk. I.rendű vádlott ellen indított büntetőügyben a Pécsi Törvényszék 12.Fk.81/2016/123. számú ítéletét az alábbiak szerint változtatja meg:

- a vádlott kábítószer-kereskedelemként értékelt cselekményét a Btk. 176.§ (1) bekezdésében meghatározott kábítószer-kereskedelem bűntettének minősíti;

- a vele szemben kiszabott halmazati büntetést 1 (egy) év 6 (hat) hó szabadságvesztésre enyhíti;

- a szabadságvesztés végrehajtását 3 (három) évi próbaidőre felfüggeszti, egyúttal a közügyektől eltiltás mellékbüntetés alkalmazását mellőzi;

- a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén azt fiatalkorúak fogházában kell végrehajtani, illetve a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjára és az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámítására vonatkozó rendelkezéseket is ebben az esetben kell alkalmazni;

- megállapítja, hogy a vádlott a próbaidő tartama alatt pártfogó felügyelet alatt áll.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott enyhítésért, védője elsősorban a kábítószer-kereskedelem bűntettének a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 176.§ (1) bekezdésében meghatározott enyhébb, alapesetkénti minősítése érdekében, másodsorban enyhítésért fellebbezett.

A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség átiratában és a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője útján az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására tett indítványt.

A vádlott védője a nyilvános ülésen jogorvoslati kérelmét kizárólag az enyhítésre irányuló részében tartotta fenn.

A másodfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott elsőfokú ítéletet a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 348.§ (1) bekezdése alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Ennek során az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a Be. 352.§ (1) bekezdésének a) pontjára figyelemmel - az iratok tartalma, valamint ténybeli következtetés útján - az alábbiak szerint egészítette ki, illetve helyesbítette:

Az AB-CHMINACA megjelölésű kábítószer tiszta hatóanyag-tartalma helyesen legalább 0,6771 gramm, mely nem éri el a jelentős mennyiség (0,7 gramm) alsó határát (szakértő 1 vegyészszakértői véleménye a nyomozati iratok I. kötet 351. oldalán, illetve ténybeli következtetés).

Az 5F-AMB és az AB-PINACA új pszichoaktív anyagok tiszta hatóanyag-tartalma legalább 7,7 gramm volt, mely nem haladja meg a csekély mennyiség (10 gramm) felső határát (szakértő 1 vegyészszakértői vélemény kiegészítése a nyomozati iratok II. kötet 591. oldalán, illetve ténybeli következtetés).

A tényállásból mellőzte a 8. oldal 4. bekezdését és azt a bizonyítékok mérlegelése-, illetve a 9. oldal 8. és 9. bekezdéseit, valamint a 10. oldal 1-3. bekezdéseit, melyeket pedig a jogi indokolás részének tekintett.

-------------------------

A fenti helyesbítésekkel a tényállás immár mentes a Be. 351.§ (2) bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, az nagyobbrészt a bizonyítékok indokolt és okszerű mérlegelésén alapul.

Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást túlnyomórészt a büntetőeljárási törvény rendelkezéseinek megfelelően folytatta le. Az ennek során feltárt és mérlegelési körébe vont bizonyítékokat külön-külön, illetve együttesen is a logika szabályainak megfelelően értékelte, ténymegállapításairól számot adva pedig indokolási kötelezettségének is eleget tett.

Az ekként megállapított, jogorvoslati kérelemmel egyébként nem is támadott tényállás azonban több vonatkozásban is kiegészítésre, illetve helyesbítésre szorult.

Következetes az ítélkezési gyakorlat abban, hogy a bűnjelként lefoglalt és a vizsgálat számára rendelkezésre álló kábítószer tiszta hatóanyag-tartalmának megállapítása igazságügyi vegyészszakértői feladat, mely kémiai módszerekkel, mérések útján történik. Hasonlóképpen egységes a bírói gyakorlat abban is, hogy a le nem foglalt - értékesített, megsemmisült, elfogyasztott stb. - kábítószer esetén a tiszta hatóanyag mennyisége becsléssel határozható meg. Ez utóbbi azonban nem szakkérdés, nem igényli szakértő közreműködését, az végső soron az ügyben eljáró bíróság feladata és a Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézet (a továbbiakban: BSZKI) által évente, a kábítószer-készítmények átlagos hatóanyag-tartalmának alakulásáról közzétett adatokon és a bizonyítás büntető-eljárásjogi alapelvein alapul (BH2005. 246.).

A másodfokú bíróság a felülbírálat során észlelte, hogy a nyomozó hatóság által kirendelt igazságügyi vegyészszakértő nem a fenti elveknek megfelelően járt el, és a lefoglalt kábítószer három mintája közül csupán kettő tekintetében végezte el a hatóanyag-tartalom kémiai vizsgálatát, míg a fennmaradó harmadik minta esetében azt becsléssel állapította meg, melyhez a BSZKI által közzétett, fentebb említett adatokat használta fel.

Hasonlóképpen járt el a szakértő az új pszichoaktív anyagokkal is; a minták egy részénél a hatóanyag-tartalmat kémiai vizsgálattal állapította meg, míg a többi esetben a becslés útján határozta meg. Ugyanakkor egyik esetben sem adta semmiféle indokát az állandó gyakorlattal ellentétes eljárásának.

A szakértői vélemény említett hiányosságait sem a nyomozó hatóság, sem az ügyész, sem pedig az elsőfokú bíróság nem észlelte, ezért nem került sor a szakértői vélemény kiegészítésére. A tényállás a kábítószer és az új pszichoaktív anyagok egy része tiszta hatóanyag-tartalmának meghatározását illetően így felderítetlen maradt.

Nyilvánvaló volt ugyanakkor, hogy a szakvélemény kiegészítése, a szabályszerű szakértői vizsgálat elvégzése a vádat alátámasztó és a terhelt terhére eső bizonyítási cselekmény lett volna, mely a vád tárgyát képező kábítószer mennyiségét növelte volna.