BH 2002.3.113 I. A létszámcsökkentés okszerűségét nem érinti, hogy a munkáltató azzal egyidejűleg másutt nagyobb értékű beruházást hajt végre. A munkakörök összevonása a költségek csökkentése érekében olyan intézkedés, amelynek indokoltságát a bíróság nem vizsgálhatja.

II. A felmondás jogszerűségét nem érinti, és nem minősül rendeltetésellenes joggyakorlásnak, ha a munkáltató a feladatát költségtakarékosságból nem munkaviszony, hanem más jogviszony keretében kívánja ellátni [Mt. 89. § (1), (2) és (3) bek.].

A felperes 1996. április 1-jétől állt az alperes alkalmazásában üzletvezető-asszisztens munkakörben. Munkáját az alperes gyógyászati segédeszközöket árusító üzletében végezte. A munkáltató 1998. április 7-én rendes felmondással, 30 nap felmondási idő biztosításával megszüntette a felperes munkaviszonyát. A felmondás szerint a munkaviszony megszüntetését az tette indokolttá, hogy a részvénytársaság vezetése gazdálkodási okok miatt szinte valamennyi egységénél létszámcsökkentést és szigorú költségtakarékosságot írt elő. Az átszervezés következtében a felperest foglalkoztató üzlet alkalmazotti létszáma is csökkent egy fővel, ami a felperes munkakörét érintette.

Az eredménytelen egyeztetést követően benyújtott keresetében a felperes a felmondás jogellenessége megállapítását, az elmaradt munkabére és két havi átlagkeresetének megfelelő összegű végkielégítés megfizetését kérte. Álláspontja szerint a felmondás indokolása nem volt valós és okszerű, amit igazol az is, hogy a munkáltató felajánlotta a részére, megbízási szerződéssel végezheti a továbbiakban a korábbi feladatait. Kártérítési igényt is előterjesztett a munkaszerződésben megállapított célprémium megfizetése iránt.

A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperes keresetének részben helyt adott. Megállapította, hogy az alperes 1998. április 7-én kelt felmondása jogellenes volt, ezért azt hatályon kívül helyezte azzal, hogy a felperes munkaviszonya az alperesnél a bíróság határozata jogerőre emelkedésekor szűnik meg. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 544 106 forint elmaradt munkabért, 167 400 forint prémiumot és 248 506 forint végkielégítést. Kötelezte továbbá az alperest perköltség, illetve az állam javára eljárási illeték megfizetésére. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a felmondás okaként hivatkozott létszámleépítés és költségtakarékosság nem bizonyosodott be, J. Zs. tanú szerint a boltban továbbra is ugyanazokat a feladatokat kellett ellátni. Az alperes célja az volt, hogy megbízási szerződéssel más feltételekkel foglalkoztassa a felperest. Álláspontja szerint a munkáltató felmondása az Mt. 4. §-ának (1) bekezdésébe ütközött.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság a részítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta: a felperes felmondás jogellenessége miatt indított keresetét elutasította, az elsőfokú bíróság ítéletét az 1998. január 1-jétől 1998. május 7-ig járó prémium tárgyában hatályon kívül helyezte, és ebben a körben az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Rendelkezett a perköltség és az illeték megfizetéséről is.

Az ítélete indokolásában a rendelkezésre álló peradatok alapján az elsőfokú ítélet tényállását a következőkkel egészítette ki: a felperes munkaviszonyának felmondását követően az üzletben helyette sem munkaviszonyban, sem más jogviszonyban nem alkalmaztak más személyt. A felmondás után - a felperes által is elismerten - az üzletben előzőleg is dolgozó bolti asszisztens munkaideje 6 óráról 8 órára emelkedett. Az alperes becsatolta az 1998. január 1-jétől 1998. március 31-ig terjedő célprémium-kiírást, amelynek átvételét a felperes elismerte. Ez a kiírás a célprémium maximális összegét bruttó 55 800 forintban határozta meg azzal, hogy összege a negyedéves fizetés 20%-a. A célprémium kifizetése az adatok rendelkezésre állása után az 1998. áprilisi fizetéssel fizetendő. A kiírás szerint amennyiben a munkavállaló a kifizetés hónapjában felmondás alatt áll, részére célprémium nem fizethető. Tartalmazza a másodfokú ítélet az 1998. szeptember 16-i célprémium-kiírás értékelési adatait is, mely értékelést a felperes nem fogadta el.

A kiegészített tényállás alapján a másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság helytelen jogi következtetéssel hozta meg az érdemében nem megalapozott döntését. A kiegészített tényállás alapján nem vitás, hogy a rendes felmondásban megjelölt létszámcsökkentést az alperes az üzletben végrehajtotta, a felmondás után az üzletben létszámemelkedés nem következett be. Nem tartotta elfogadhatónak a felperes érvelését, amely szerint az alperes egy másik helységben nyitott üzletet, amelybe új munkavállalókat vett fel, s ez a tény a felperessel közölt felmondást jogellenessé teszi. Az országos hálózattal rendelkező gazdálkodó szervezet esetében kizárólag a gazdálkodás körébe eső tényként értékelhető, hogy más városban újabb üzletet nyit, és ezzel párhuzamosan a felmondással érintett üzletben a létszámot csökkenti. A jelen esetben az alperes bizonyította, hogy a létszámcsökkentés megvalósult, kizárólag belső átszervezéssel, időbeosztás-változtatással oldotta meg a felperes korábbi munkakörének ellátását.

Az alperes költségtakarékossági szándéka bebizonyosodott. Nem valósított meg joggal való visszaélést annak felajánlása, hogy a felperest az alacsonyabb költségkihatású polgári jogviszony keretében kívánta volna foglalkoztatni. Minthogy az alperes a felmondási indok valóságát és okszerűségét bizonyította, a munkáltató felmondása jogszerű volt, és nem sértette meg az Mt. 4. §-ának előírásait sem.

A célprémium jogcímén érvényesített kereseti kérelem tekintetében a elsőfokú bíróság a szükséges bizonyítást nem folytatta le. A kiegészített tényállás szerint a felperes a célprémium kiírást átvette, annak értékelése 1998. szeptember 16-án megtörtént, amit a bíróság a döntésekor figyelmen kívül hagyott. A célprémiumra irányuló kereset tekintetében iránymutatást adott arra, hogy milyen további bizonyítást kell az elsőfokú bíróságnak lefolytatnia. Rámutatott arra, hogy az alperes által megjelölt kizáró feltétel az Mt. 8. §-ába ütközik, ezért az érvénytelen, és a felperes esetében nem alkalmazható.

A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős részítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. A másodfokú bíróság a tényállásból nem megfelelő következtetést vont le. A felperes munkaviszonyát kizárólag azért szüntette meg az alperes, mert szüksége volt az új üzlet vezetője részére a felperest megillető státuszra. A felperes nem az üzlettel, hanem az alperessel állt munkaviszonyban, és az alperesnél bővült a létszám az új üzlet tekintetében. Ez cáfolja, hogy az alperes létszámcsökkentést kívánt volna végrehajtani. A másodfokú bíróság ítélete a célprémium tekintetében is vitatható, ugyanis vélelmezhető, hogy az alperes felmondása jogellenes volt, ennek megfelelően a célprémium iránti igényt az elsőfokú eljárásban jogszerűen bírálták el.