A Fővárosi Ítélőtábla Bf.137/2011/20. számú határozata kábítószerrel visszaélés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 89. §, 282. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 267. §, 348. §, 349. §, 351. §, 371. §, 372. §, 373. §, 381. §] Bírók: Hrabovszki Zoltán, Nehrer Péter, Sebe Mária

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

3.Bf.137/2011/20.

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, 2012. év június hó 6. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette a következő

í t é l e t e t:

A kábítószerrel visszaélés bűntette és más bűncselekmények miatt I.r. és társai ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Bíróság 2011. év február hó 17. napján kelt 9.B.781/2007/97. számú ítéletét II. r. vádlottal szemben megváltoztatja.

E vádlott szabadságvesztés büntetését 1 (egy) év börtönbüntetésre enyhíti, a közügyektől eltiltás mellékbüntetését mellőzi.

A szabadságvesztés végrehajtását 3 (három) évi próbaidőre felfüggeszti.

A végrehajtás elrendelése esetére rendeli beszámítani a kiszabott szabadságvesztésbe a vádlott által előzetes fogvatartásban és házi őrizetben töltött időt.

I. r. vádlott által fizetendő bűnügyi költség összegét 1.774.950 (egymillió-hétszázhetvennégyezer-kilencszázötven) forintra, II. r. vádlott által fizetendő bűnügyi költség összegét 256.356 (kettőszázötvenhatezer-háromszázötvenhat) forintra, VII. r. vádlott által fizetendő bűnügyi költség összegét 198.382 (százkilencvennyolcezer-háromszáznyolcvankettő) forintra mérsékli.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét I. r., II. r. és VII. r. vádlottakkal szemben helybenhagyja.

A másodfokú eljárásban felmerült 11.430 (tizenegyezer-négyszázharminc) forint bűnügyi költséget az állam viseli.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

A Fővárosi Bíróság a 2011. év február hó 17. napján kelt 9.B.781/2007/97. számú ítéletében - más vádlottak mellett -I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 282/C. § (1), (2), (4) bekezdés I. és II. fordulata szerinti 2 rb. visszaélés kábítószerrel bűntettében, ezért 2 év 10 hónapi börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra;

a II. r. vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 282/C. § (1), (2) bekezdése szerinti 1-1 rb. visszaélés kábítószerrel bűntettében és vétségében, ezért halmazati büntetésül 1 év 10 hónapi börtönbüntetésre ítélte;

a VII. r. vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 282. § (1), (5) bekezdés a./ pontja szerinti visszaélés kábítószerrel vétségében, ezért 1 évi próbára bocsátotta.

Rendelkezett a járulékos kérdésekről: a vádlottak által előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról; a bűnjelek lefoglalásának megszüntetéséről, azok elkobzásáról, illetve kiadásáról, valamint az iratoknál kezeléséről; kötelezte a vádlottakat az eljárásban velük kapcsolatosan felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a 3 napi gondolkodási idő alatt a VII. r. vádlott tekintetében súlyosításért, a II. r. vádlott és védője ugyancsak a 3 napi gondolkodási idő alatt felmentésért, míg az ítélet kihirdetését követően az I. r. vádlott és védője felmentésért jelentettek be fellebbezést. Az elsőfokú bíróság ítélete jogorvoslat hiányában a III. r., a IV. r., az V. r., a VI. r., a VIII. r., a IX. r. és aX. r. vádlottak tekintetében 2011. év február hó 17., illetve 21. napján jogerőre emelkedett.

Az ügyész a fellebbezését utóbb azzal indokolta, hogy a VII. r. vádlott által elfogyasztott kábítószer együttes hatóanyagtartalma meghaladta a csekély mennyiség felső határát. Ehhez képest az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított mennyiség csupán becslés, melyet más adat nem támaszt alá. Indítványozta ezért e vádlott bűnösségének kimondását a Btk. 282. § (1) bekezdésébe ütköző és a szerint minősülő kábítószerrel visszaélés bűntettében. Erre figyelemmel pénzbüntetés kiszabását tartotta indokoltnak.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.749/2007/5. számú átiratában az ügyészi fellebbezést módosított tartalommal tartotta fenn. Nem támadta az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást és minősítést, azonban a vádlott által elkövetett cselekmény jellegére, az elkövetés folyamatosságára, annak hosszabb időtartamára figyelemmel pénzbüntetés kiszabását tartotta indokoltnak.

A II. r. vádlott védője fellebbezésének írásbeli indokolásában arra hivatkozott, hogy a vád tárgyává tett cselekményt 7 évvel ezelőtt követte el a II. r. vádlott. Ez az időtartam az elévülést meghaladja, annak mintegy másfélszerese. A vádlott fiatal felnőtt korábban követte el a terhére rótt cselekményt, előzetes fogvatartását követő szabadlábra helyezésekor visszailleszkedett a társadalomba: jelenleg hitelközvetítőként dolgozik. E mellett családfenntartóvá lépett elő: balesetet szenvedett édesanyját, valamint az ellátásra, kezelésre szoruló mozgáskorlátozott nagymamáját folyamatosan gondozza. E mellett 17 éves húgának, az eltartásáról is gondoskodik. Az előbbiekre figyelemmel - az elsőfokú ítélet büntetőjogi felelősséget megállapító rendelkezését nem támadva - a kiszabott büntetés enyhítését kérte a védő.

A másodfokú eljárásban a Fővárosi Ítélőtábla beszerezte és ismertette a Paksi Városi Bíróság 1.B.153/2010/77. számú ítéletét I. r. vádlottat érintően. A jogorvoslatot előterjesztő vádlottak és védők a fellebbezéseiket a következők szerint tartották fenn.

Az I. r. vádlott védője perbeszédében kiemelte, hogy védence a nyomozás során részletesen beszámolt fogyasztási szokásairól, e körben nem vitatva bűnösségét. Kifejtette ugyanakkor, hogy a forgalomba hozatal szempontjából figyelembe veendő kábítószer mennyisége a jelentős mennyiség alsó határát nem érte el. Azért, mert e vádlottól nem kétségesen a jelentős mennyiség alsó határát meghaladó kábítószert foglaltak le, még nem következik, hogy ezt a mennyiséget forgalomba kívánta volna hozni. E megállapításhoz a nyomozóhatóságnak még további bizonyítékokat kellett volna felderíteni. Felhívta a figyelmet az eljárás során felmerülő enyhítő körülményekre, melyre tekintettel tényleges szabadságelvonással nem járó büntetés kiszabását indítványozta.

A II. r. vádlott védője írásban előterjesztett fellebbezését változatlanul fenntartotta. Becsatolta a Kék Pont Alapítvány igazolását arról, hogy e vádlott drogtesztje az intézményben ellenőrzött marihuána tekintetében negatív volt.

A VII. r. vádlott védője előadta, hogy álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által alkalmazott intézkedés kellő visszatartó hatást gyakorol. Az elsőfokú bíróság ítéletéhez képest nem indokolt e vádlottal szemben büntetés kiszabása, ezért az ítélet helybenhagyását indítványozta.

Az I. r. és a II. r. vádlottak nyilatkoztak személyi körülményeikre, csatlakoztak védőikhez és sajnálkozásuknak adtak hangot az általuk elkövetett bűncselekmények miatt.