A Legfelsőbb Bíróság Pfv.20307/2009/9. számú határozata szerződés létrejöttének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 275. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 373. §] Bírók: Kollár Márta, Tamáné dr. Nagy Erzsébet, Wellmann György

Kapcsolódó határozatok:

Szegedi Járásbíróság P.21026/2007/21., Szegedi Törvényszék Pf.21953/2008/2., *Kúria Pfv.20307/2009/9.* (EH 2009.2044, BH 2010.1.9)

***********

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága

mint felülvizsgálati bíróság

Pfv.VI.20.307/2009/9.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Kollár Andor ügyvéd által képviselt I.rendű és II.rendű felpereseknek a Szepesi és Tóth Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Tóth Miklós ügyvéd által képviselt alperes ellen szerződés létrejöttének megállapítása iránt a Szegedi Városi Bíróságnál 37.P.21.026/2007. szám alatt megindított és másodfokon a Csongrád Megyei Bíróság 1.Pf.21.953/2008/2. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperesek részéről benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi a felpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg az alperesnek 15 napon belül 40 000 (negyvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Kötelezi a felpereseket, hogy fizessenek meg az államnak külön felhívásra 90 000 (kilencvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

I n d o k o l á s :

Az alperes az Sz.-i ingatlanban lakás és garázstulajdonnal rendelkezett, amely 118/1906 tulajdoni hányadban egységesen került bejegyzésre az ingatlan-nyilvántartásba. A felperesek ugyanebben az ingatlanban lakástulajdonnal rendelkeznek. Az alapító okirat elfogadására és a lakó- és garázsingatlanok önálló helyrajzi szám alatti bejegyzésére a Körzeti Földhivatal 2007. február 7-én hozott határozatával került sor. Ennek alapján az alperes tulajdonában álló garázs a hozzá tartozó 163/10.000-ed közös tulajdoni illetőséggel ... hrsz. alatt került bejegyzésre az ingatlan-nyilvántartásba.

Az alperes 2005. június 13-án adásvételi szerződést kötött K. S. I.-vel. A felek szándékában az alperes tulajdonában álló garázsingatlan tulajdonjogának átruházása állott. Az adásvételi szerződésben az átruházni kívánt ingatlant pontosan körülírták, ugyanakkor az átruházandó eszmei hányadot 118/1906 arányban határozták meg, amely valójában magában foglalta az alperes lakástulajdonát is. A szerződő felek a vételárat 1 500 000 forintban állapították meg.

A felperesek és az alperes által lakott ingatlan építőközössége 2005. június 29-én gyűlést tartott. A felperesek itt szereztek tudomást arról, hogy az alperes a garázsát elidegenítette. A felperesek 2005. július 1. napján kelt nyilatkozatukban tájékoztatták az alperest, hogy álláspontjuk szerint elővásárlási joguk van a garázsra vonatkozóan, amellyel élni kívánnak.

Az alperes és a vevője, K. S. I. 2005. július 13-án az adásvételi szerződést felbontották, mert észlelték, hogy az adásvételi szerződésben az alperest megillető teljes tulajdoni hányad átruházására került sor.

A felperesek módosított keresetükben annak megállapítását kérték, hogy az elővásárlási joguk gyakorlása folytán közöttük és az alperes között jött létre a 2005. június 13-án megkötött adásvételi szerződés a garázsingatlan tekintetében és ennek alapján 15/1906 - 15/1906 tulajdoni hányad képezi a tulajdonukat. Kérték továbbá az alperes kötelezését használati díj megfizetésére, illetve másodsorban kártérítés jogcímén érvényesítették a 393 000 forint megfizetésére vonatkozó igényüket. Az elővásárlási jog gyakorlásával kapcsolatban kifejtették, hogy a tulajdoni hányadok téves feltüntetése nem teszi érvénytelenné az adásvételi szerződést, így jogszerűen gyakorolhatták elővásárlási jogukat.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Hivatkozott arra, hogy a szerződés érvénytelen volt, mert a 118/1906 tulajdoni hányad nemcsak a garázsingatlant foglalta magában, hanem a tetőtéri lakás tulajdoni hányadát is. Erre vonatkozóan nem volt szerződéskötési szándékuk, ezért haladéktalanul felbontották az adásvételi szerződést, amikor felismerték, hogy a szerződés lényegi kérdéseiben tévedésben voltak. A felperesek által az elővásárlási jog gyakorlásáról szóló nyilatkozatukban megjelölt tulajdoni hányad nem felel meg az alapító okirat alapján a garázsra megállapított tulajdoni hányadnak. Az alperes hivatkozott arra is, hogy a tényleges vételár nem 1 500 000 forint volt, hanem 3 575 000 forint, így ha a felpereseket az elővásárlási jog megilletné is, ezen a vételáron gyakorolhatják jogukat.

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a perbeli garázsingatlanra 2005. június 13-án a felperesek és az alperes között jött létre adásvételi szerződés és intézkedett a felperesek tulajdonjogának földhivatali bejegyzése iránt. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította és a peres feleket a perköltség, illetve az eljárási illeték megfizetésére kötelezte.