A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.33188/2013/17. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1995. évi CXVII. törvény (Szja. tv.) 2. §, 3. §, 4. §, 7. §, 69. §] Bíró: Hajdú Ágnes

Kapcsolódó határozatok:

*Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.33188/2013/17.*, Kúria Kfv.35384/2015/4. (AVI 2018.1.7)

***********

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

24.K.33.188/2013/17.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

a dr. Mosonyi Richárd Ferenc ügyvéd (cím.) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a dr. Bagyinka Péter jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Kiemelt Adó és Vám Főigazgatósága (alperes címe.) alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A bíróság az alperes 2197596281 számú határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - akként változtatja meg, hogy az adóbírság mértékét 6.931.000.- (hatmillió- kilencszázharmincegyezer) Ft-ra mérsékli, a késedelmi pótlék tekintetében hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú adóhatóságot e körben új eljárásra kötelezi, egyebekben a felperes keresetét elutasítja.

A kereseti illeték a magyar állam terhén marad.

A perben felmerült költségeiket a felek maguk viselik.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Kiemelt Adózók Adóigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú adóhatóság) a 12/44/350027/714 számú megbízólevéllel 2009 és 2010 évekre vonatkozóan valamennyi adóra és költségvetési támogatásra elrendelt bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le a felperesnél.

Az ellenőrzés megállapításait a 2013. január 22-én kelt, január 23-án jegyzőkönyvi záradékkal lezárt jegyzőkönyv tartalmazza, melyre a felperes észrevételt tett.

Az elsőfokú adóhatóság a 2013. március 18. napján kelt 2469436893 számú határozatában 2009 és 2010 évek vonatkozásában általános forgalmi adó, társasági adó, személyi jövedelemadó, egészségbiztosítási és nyugdíjbiztosítási járulék, munkaadói és munkavállalói járulék, egészségügyi és szakképzési hozzájárulás, magánszemélyek különadója, társas vállalkozások különadója, valamint innovációs járulék adónemben a felperes javára 7.765.000.- Ft, a terhére 55.079.000,- Ft adókülönbözetet állapított meg, mely adóhiánynak minősült. Az adóhiány után 27.539.000,- Ft adóbírságot szabott ki és 16.233.000,- Ft késedelmi pótlékot állapított meg.

A határozat és a jegyzőkönyv 3. pontjában a jegyzőkönyvben foglaltakra tett észrevételek figyelembevételével rögzítésre került, hogy a felperes kereskedők közreműködésével gépjárművek értékesítéséhez nyújtott hitelt. A kereskedők a felperest ajánlották, mint hitelnyújtót a kereskedőnél kiválasztott gépjárművek finanszírozására. A felperes gépjármű kereskedőkre vonatkozó együttműködési üzletszabályzatában leírtak szerint a kereskedők közvetítői díjra és jutalékra jogosultak. A felperes mind a két vizsgált évben külföldi utazást - .........., ....... - szervezett a kereskedők részére teljesítményösztönző céllal szakmai út címen. A 2009. február hónapban az .......... szervezett jutalom úton a kereskedőkön kívül (39 fő) 3 fő saját dolgozó is részt vett. A felperes 2010 szeptemberében a ........ szervezett utazást szakmai út címen, melyen 26 fő kereskedő és 4 fő saját dolgozó vett részt. Mind a két külföldi utazás esetében a saját dolgozók a kiküldetési utasításában foglaltak szerint a kiküldetés során a munkavállalónak feladata a közvetítők részére szervezett teljesítményösztönző kampány keretén belül a bank képviselete. A felperes az utazással kapcsolatos számlákhoz az utazás céljára, a programokra, a szakmai út alátámasztásra vonatkozóan semmiféle iratot, mellékletet nem csatolt. A felperes az utazással kapcsolatos költségeket mindkét évben rendezvénnyel kapcsolatos költség főkönyvi számlára könyvelte, és a nyújtott utazással kapcsolatban adót, járulékot nem számolt el. A revízió a külföldi luxus utakat nem tekintette tanulmányútnak, szakmai jellegét nem ismerte el. A kereskedők a minél nagyobb összegű kapott jutalékban érdekeltek, mely az általuk kihelyezett hitelösszeg, mint a jutalékalap növelése révén valósítható meg. A külföldi utak teljesítményösztönző szerepe a külföldi útnak, mint természetbeni juttatásnak révén valósult meg. A revízió a külföldi luxus utak felperes által történő megszervezését, finanszírozását a kereskedők esetében a részükre nyújtott természetbeni juttatásnak, a munkavállalók esetében a magánszemély számára adott egyéb összevonandó jövedelemnek minősítette, amely adó és járulékfizetési kötelezettséget vont le maga után. A megállapítás alapját a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja.tv.) 3. § 22. pontja, 4. § (1) és (2) bekezdése, 25. § (1) bekezdése, 29. § (1) bekezdése, 46. § (1) bekezdése, 47. § (1) és (18) bekezdése, 49. § (1) bekezdése, 69. § (1) bekezdés l) pontja, valamint a (2)-(4)-(5) bekezdése képezte. A felperes észrevételére az elsőfokú adóhatóság kifejtette, hogy függetlenül attól, hogy a kereskedő cégek számára kerültek meghirdetésre, a jutalomutazások, a kereskedő cégek bevételeit az utazások értéke nem növelte. Az utazásokat nem a vállalkozások hasznosították a tevékenységükhöz, azt csak a vállalkozások munkatársai tudták igénybe venni, vagyis az utazások a magánszemélyek jövedelme, és az üzleti ajándéknak minősül. Mivel a felperes nem tudta igazolni az utazások üzleti jellegét, illetve, hogy azok a tevékenységét szolgálják, így a felperes észrevételében leírtakat az elsőfokú adóhatóság nem tudta figyelembe venni. Mivel a felperes fizette a magánszemélyek utazásait, így ennek következtében kifizetőnek, a kereskedők részére biztosított magánszemélyek utaztatása pedig az Szja. tv. 69. § (1) bekezdés a) pontja szerinti kifizető által adott üzleti ajándéknak minősül. A felperes nem tudta igazolni, hogy az utazások elsődleges célja szakmai lett volna, az pedig, hogy a munkavállalók hozzátartozói nem vettek részt a jutalom utakon, még nem bizonyítja azt, hogy a munkavállalók munkavégzési céllal voltak jelen, a felperes munkavállalói pedig egyebekben nem utaskísérő feladatokat láttak el a felperesnél. Az utazásszervezés, idegenvezetés nem tartozik a felperes tevékenységi körébe, ezt a munkát minden esetben az utazási iroda végezte a felperes részére. A munkavállalók feladatai a banki tevékenység ellátásával kapcsolatosak, az ez irányú feladatok teljesítéséhez pedig nem szükséges külföldi úton részt venni az üzleti partnerekkel.

A jegyzőkönyv 4. pontja azt tartalmazta, hogy a felperes 2010. augusztusban a közvetítők részére szervezett teljesítményösztönző kampány keretén belül öt kiemelt kereskedést és egy dolgozóját a .......... teljes körű ellátást biztosító belépővel jutalmazta. A 6 darab belépőért 2.939.347,- Ft-ot könyvelt a marketingköltségek főkönyvi számlán, az import áfát április hónapban bevallotta és megfizette. A revízió a belépőjegyek ellenértékét és áfa tartalmát saját dolgozó esetében egyéb összevonandó jövedelemnek, a kereskedők részére természetbeni juttatásnak minősítette, mely adó és járulékfizetési kötelezettséget von maga után. Mindezek alapján a saját dolgozóknak juttatott jövedelem járulékkötelezettséget keletkeztetett maga után, figyelemmel a korábban már hivatkozott jogszabályhelyeken túlmenően az Szja.tv. 3. § 22. pontjára és a 4. §-ára is. Az elsőfokú adóhatóság hangsúlyozta, hogy álláspontja megegyezik a külföldi jutalomutak megítélésével, mivel nem a partnervállalkozások, hanem azok munkatársai tudtak élni a részvétellel, vagyis az magánszemélyek jövedelmének, illetve üzleti ajándéknak minősül. A felperes nem tudta igazolni, hogy ezen részvételnek elsődlegesen bármiféle szakmai célja lett volna, hiszen a munkavállalóknak egy futamon szakmai jellegű megbeszélés folytatására lehetősége sincs. Az elsőfokú adóhatóság határozatában levonta e megállapítások különböző adónemekben és járulékokban meghatározott következményeit. Az elsőfokú adóhatóság a határozat és a jegyzőkönyv további pontjaiban általános forgalmi adó, innovációs járulék, társas vállalkozások különadója és társasági adó adónemben, valamint a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettség körében tett megállapításokat.