A Legfelsőbb Bíróság Bfv.389/2010/7. számú határozata embercsempészet bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 2. §, 137. §, 208. §, 218. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 21. §, 351. §, 373. §, 416. §, 423. §] Bírók: Csere Katalin, Katona Sándor, Kiss Sándor

Kapcsolódó határozatok:

Fehérgyarmati Járásbíróság B.98/2007/26., Nyíregyházi Törvényszék Bf.334/2008/3., *Kúria Bfv.389/2010/7.* (BH+ 2011.9.374, BH 2011.11.299)

***********

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

Bfv.II.389/2010/7. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Budapesten, a 2010. november 4. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t :

Az embercsempészés bűntette miatt a terhelt ellen folyamatban volt büntetőügyben a terhelt által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva, a Fehérgyarmati Városi Bíróság 4.b.98/2008/26. számú ítéletét és a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 2.Bf.334/2008/3. számú végzését hatályában fenntartja.

A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

A Fehérgyarmati Városi Bíróság 2008. február 6. napján kihirdetett 4.B.98/2007/26. számú ítéletében a terhelt bűnösségét 30 rendbeli társtettesként, bűnszervezet megbízásából elkövetett embercsempészés bűntettében állapította meg, és ezért őt halmazati büntetésül 3 év 6 hónapi fegyházbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte.

Az elsőfokú bíróság ítéletében rögzített tényállás szerint - közelebbről meg nem határozható időpontban - a terhelt, valamint társai megállapodtak, hogy a szomszédos ország területéről a Magyar Köztársaság területére, engedély nélkül a zöldhatáron átjuttatott harmadik országbeli külföldi személyek Magyarország területén a továbbszállítását megszervezik, illetőleg lebonyolítják anyagi ellenszolgáltatás fejében.

A.J. ennek érdekében megállapodott B. L.-lel, valamint a terhelttel és megszervezte, hogy az ismeretlen elkövető társak - akiknek személyazonosságát az eljárás során nem sikerült megállapítani - által az államhatáron átjuttatott és a szállítás helyéig kísért külföldi személyek továbbszállítását hátsó felvezetőként biztosítsák. A. J. felvette a kapcsolatot E. A.-val, aki K. J., O. R. és A. S. G. közreműködésével megszervezte, hogy rendelkezésre álljon egy nagyobb létszámú csoport szállítására alkalmas zárt kocsiszekrényű kis teherautó, amellyel K. J. és O. R. a külföldi személyeket a határ térségéből elszállítják az ország belsejébe, miközben E. A. és A. S. G., az A. S. G. által kölcsönkért személygépkocsival, előttük haladva biztosítják az útvonalat.

Megállapodásuknak megfelelően - miután az ismeretlen elkövető társaik értesítették őket, hogy a külföldi személyeket a meghatározott éjszaka juttatják át a Magyar Köztársaság területére, - O. R. és A. S. G. Sz. L. közreműködésével felkeresték K. Gy.-t, akivel megegyeztek, hogy kibérelik a tulajdonát VW Transporter típusú mikrobuszt azzal, hogy a gépjárművel hangtechnikai eszközöket akarnak Budapestre szállítani. Még ezen a napon előzetes megbeszélésüknek megfelelően - a benzinkúton - megjelent K. Gy. és O. R., K. T. társaságában, ahol megkötötték a bérleti szerződést, amely szerint K. T. bérleti díj ellenében használhatja a személygépkocsit az ország területén, majd K. Gy. átadta a gépjárművet O. R. és K. T. részére, amivel K. J. és O. R. az esti órákban elindultak.

A. S. G. kölcsönkérte az ismerőse, R. B. A. tulajdonát képező Suzuki típusú személygépkocsit.

Az éjszaka az ismeretlen elkövető társak a szomszédos ország területéről a Magyar Köztársaság területére a gyalogosan átjuttattak 30 fő afgán és iraki állampolgárt, akiket az ismeretlen elkövető társak közül ketten az államhatártól kb. 5 km-en keresztül a tsz-telephez vezettek el gyalogosan, majd őrizték őket a gépkocsi megérkezéséig.

Hajnalban a telephez érkezett K. J. és O. R., az O. R. által vezetett mikrobusszal, amelybe a 30 fős külföldi állampolgár beszállításra került. Ebben az időben szintén a helyszínre érkezett E. A. és A. S. Gs, az A. S. G. által vezetett Suzuki típusú személygépkocsival, valamint a terhelt és B. L. az A. J. tulajdonát képező BMW típusú személygépkocsival, amit A. J. bocsátott a rendelkezésükre.

E. A. és A. S. G. a Suzuki típusú személygépkocsival, a terhelt és B. L. pedig a BMV típusú személygépkocsival, a külföldi személyeket szállító VW Transporter előtt haladva biztosították az útvonalat. A terhelt és B. L. a B. L. által vezetett BMV-vel megfordultak és visszaindultak, majd ismét megfordulva, az VW Transporter mögött mentek szintén a gépjármű haladásának biztosítása érdekében.

A Határőr Igazgatóság szolgálatot teljesítő járőrei 04 óra 20 perc körüli időben megpróbálták igazoltatni az O. R. által vezetett VW Transportert, azonban O. R. a gépkocsival a helyszínről menekülni kezdett, majd kb. 45 km üldözést követően - mivel a VW Transporter egyik kereke defektet kapott - sikerült megállítani és lefogni K. J.-t és O. R-t, a gépjárműben tartózkodó 30 migráns személyt pedig előállították.

A cselekmény elkövetésének időszakában a terhelt és társai, valamint ismeretlen elkövető társaik egymással mobiltelefonon a kapcsolatot folyamatosan tartották.

A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság, a 2008. november 14. napján megtartott nyilvános ülésen meghozott 2.Bf.334/2008/3. számú végzésében a városi bíróság ítéletét helybenhagyta azzal, hogy a terhelt bűncselekményeinek helyes megnevezése 30 rendbeli társtettesként elkövetett embercsempészés bűntette (Btk. 218. § (2) bekezdés, (3) bekezdés II. fordulat).

A megyei bíróság másodfokú végzésében rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás minden vonatkozásban mentes a Be. 351. § (2) bekezdésében írt hiányosságoktól, így azt felülbírálata során irányadónak tekintette.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője útján terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, melyet a későbbiekben kiegészített. Két beadványában indítványát a Be. 416. § (1) bekezdés a), b) és c) pontjaiban foglaltakra alapította. Álláspontja szerint bűnössége megállapítására nem kerülhetett volna sor, mivel az nem nyert kétségtelen bizonyítást, a telefonos híváslisták adatai ehhez nem elégségesek. Bűnössége egyébként el nem fogadott megállapítása esetére is sérelmezte a cselekmény minősítését, mivel egyrészről a bűnszervezet megbízásából elkövetés megállapítására elégséges adat nem állt rendelkezésre, másrészt pedig álláspontja szerint e minősítő körülmény alkalmazását a Btk. 2. §-ának helyes alkalmazása is kizárja, mivel az tény, hogy az ekkénti minősítés mellett az elkövetéskor hatályos törvény enyhébb, azonban álláspontja szerint az elbíráláskor hatályos törvény bűnszervezet fogalmába tevékenysége nem illeszthető. Utalt arra is, hogy e szabályos szerint cselekménye 1 rendbeli embercsempészés bűntettét valósítaná meg, így a halmazati szabályok sem érvényesülhettek volna. Álláspontja szerint a helyes minősítés mellett jelentősen enyhébb mértékű büntetés kiszabása lett volna indokolt.