BH 1997.4.189 A tartási szerződésnek életjáradéki szerződéssé való átalakításánál fő szempont, hogy az életjáradék összege lehetőleg megfeleljen a természetbeni tartás ellenértékének. Az ilyen járadék módosítása iránti perben is ez a mérték az irányadó [Ptk. 589. § (2) bek., Pp. 230. § (1) bek.].

Az 1987. május 25-én kelt tartási szerződés szerint az alperes és felesége (a felperes anyja) mint tartásra jogosultak a felperes tulajdonába adták a házas ingatlan 6/20 illetőségét annak rögzítésével, hogy az épület felújításra szorul. A felperes mint tartásra kötelezett vállalta, hogy az alperest és feleségét (szüleit) életük végéig eltartja, gondozza, gyógykezeltetésükről gondoskodik, és őket ápolja, eltemetteti, a 2. pont szerint pedig amennyiben az épületet bővíti, ott a tartásra jogosultak részére egy külön szobát biztosít.

Az alperes feleségének halála után a felek viszonya - nagyobbrészt az alperes hibájából - megromlott, ezért a bíróság az 1993. március 24-én kelt ítéletével a tartási szerződést életjáradéki szerződéssé változtatta át, és a felperest 1993. április 1-jétől havi 4300 forint életjáradék megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolásából megállapíthatóan a felperes az ingatlanon 1988-89-ben új házat épített, az építkezés költségeihez az alperes is hozzájárult. Az új épületben a felperes az alperes részére külön szobát biztosított.

A felperes keresetében azt kérte, hogy a bíróság mentesítse őt a pénzbeni életjáradék fizetése alól. Tartási kötelezettségének azzal kívánt eleget tenni, hogy biztosítja az alperes részére a fűtést, hideg-meleg vizet és a villanyhasználatot. Elnehezült anyagi helyzetére hivatkozott, valamint arra, hogy a természetbeni tartás az alperes hibájából hiúsult meg. Előadta, hogy megromlott viszonyuk miatt 1994 márciusa óta nem lakik a perbeli lakásban, az ingatlan rezsijét azonban ő viseli.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Arra hivatkozott, hogy a szerződés teljesítése nem függ a felperes anyagi körülményeitől, a havi 4300 forint életjáradék a szerződés szerinti szolgáltatások ellenértékének felel meg.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a korábbi ítélettel megállapított, a felperes által az alperesnek fizetendő életjáradék összegét 1994. május 1-jétől kezdődően havi 4000 forintra módosította. Indokolása szerint a tartási szerződést életjáradéki szerződéssé átalakító ítélet indokolása azt tartalmazza, hogy a szerződés átalakítása nem érinti a felperesnek azt a kötelezettségét, hogy az alperes részére a lakásban egy szoba használatát biztosítsa, és "bár erre a felek kérelme nem terjedt ki, a bíróság megjegyzi, hogy a felperest (a jelen per alperesét) terheli a szobahasználattal kapcsolatos költségek.... arányos része". Az életjáradék összegének módosításánál tehát a bíróság azt vette figyelembe, hogy az alperesnek kellene viselni az által lakott helyiség villany-, fűtés- és egyéb költségeit. A felperes elköltözése után az alperes által kizárólagosan használt ingatlan - számlák alapján kiszámított - rezsiköltségével a felperes által fizetendő életjáradékot csökkentette. Egyebekben a felperes keresetét megalapozatlannak találta. Kifejtette, hogy a tartási szerződésből átalakított életjáradék összege a felperest terhelő és a tartási szerződésben kikötött szolgáltatások ellenértékét tartalmazza, annak megváltoztatására sem a felperes megváltozott anyagi körülményei, sem az alperesi oldalon megváltozott viszonyok nem adnak lehetőséget, mert a felperes az eredeti tartási szerződés alapján az alperes ingatlanának tulajdonjogát megszerezte.

Az ítélet ellen a felperes fellebbezett.