A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21149/2013/4. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 84. §, 355. §] Bírók: Hercsik Zita, Kisbán Tamás, Kizmanné dr. Oszkó Marianne

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.21.149/2013/4.

A Fővárosi Ítélőtábla dr. Nikula János ügyvéd (fél címe 1) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, dr. Róth Ágnes ügyvéd (fél címe 2) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen, személyhez fűződő jog megsértése miatt indított perében, a Fővárosi Törvényszék 2013. május 2. napján meghozott, 28.P.25.605/2011/14. számú ítélete ellen a felperes részéről 15. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti fellebbezett rendelkezését helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg az alperesnek 23.750 (Huszonháromezer-hétszázötven) forint + áfa fellebbezési költséget, továbbá a Magyar Államnak külön felhívásra 76.000 (Hetvenhatezer) forint fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s:

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes azzal, hogy a 2010. június 1-jén kelt önkormányzati képviselőknek címzett levélben megalapozatlanul minden kétséget kizáróan állította a felperesről "ő csak stróman, komoly pénzügyi oligarchák állnak mögötte" megsértette a felperes jóhírnévhez fűződő személyiségi jogait.

Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 50.000 forintot és ezen összeg után 2010. június 1. napjától a kifizetésig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatot is.

Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

Úgy határozott, hogy a felek a költségeiket maguk viseljék.

Az elsőfokú bíróság ítéletében ismertette a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 75. § (1) bekezdését, 78. § (1), (2) bekezdéseit, a 355. § (1) és (4) bekezdéseit, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 163. § (1)-(3) bekezdéseit, 164. § (1) bekezdését, a Legfelsőbb Bíróság PK 12. és 14. számú állásfoglalását és az Alkotmánybíróság 36/1994. (VI. 24.) AB határozatát.

Az elsőfokú bíróság abból indult ki, hogy az alperest terhelte annak bizonyítása, hogy a per tárgyát képező levélben a felperes által sérelmezett kitételek valósak, és a felperes személyére nem sértőek. A jóhírnév sérelmének megállapítása esetében két konjunktív feltétel teljesülése szükséges, egyrészről a tényállás valótlan, másrészről annak sértő volta.

Kitért arra, hogy az alperes sem tudott pontosan visszaemlékezni a ... Üdülőszövetkezet közgyűlésén elhangzottakra.

A stróman kifejezés tartalmát úgy határozta meg, mint amely arra utal, hogy bizonyos jogok vagy kötelezettségek elvállalásánál és érvényesítésénél az adott személy látszólag a saját nevében jár el, holott mások számára, vagy mások akaratával végzi cselekményeit. A pénzügyi oligarchák eljárása olyan tényközlés, amely vállalkozások gazdasági-pénzügyi kapcsolatainak összefonódására, fennállására utal. Ezen közlések véleménytartalmát az alperes nem igazolta, másrészt valószínűtlen, hogy a felperes a beruházás népszerűsítése során saját magára ezen kifejezéseket használta.

Az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felperes által sérelmezett közlés tényállító jellegű, és az alperesnek az ebben foglaltak valóságát nem sikerült igazolnia a per során.

A jogsértéssel okozott nem vagyoni kártérítés mértékének megállapításakor az elsőfokú bíróság értékelte azt, hogy a felperes a ...i képviselő-testület előtt ismert személyiség. A képviselőkben vele szemben felmerült kételyeknek nem volt olyan súlya, hogy a bizalom irányába megrendüljön, és az önkormányzat a vállalkozásával a szerződést felbontsa. Ezzel szemben az önkormányzat alkalmasnak tekintette a szerződés teljesítésére és további szerződésmódosításokra is sor került, úgy hogy a ...on felújított kilátót is átadták. Kifejtette, hogy az alperes jogellenes magatartásával okozati összefüggésben a felperes által a keresetben igényelt nem vagyoni kár nem következett be. A jogsértés tárgyi súlyára és a nem vagyoni kártérítés tekintetében kialakult bírói gyakorlatra tekintettel - figyelembe véve a köztudomású tényeket is - a nem vagyoni kártérítés összegét 50.000 forintban határozta meg. Ezt meghaladóan a kártérítési igényt bizonyítottság hiányában elutasította.

Megjegyezte, hogy az alperes által írott levélnek a helyi újságban való közzétételéhez az alperes hozzájárulását nem kérték ki, ezért a nagy nyilvánosság előtti megjelenéssel összefüggésben felelősség nem terheli.

Az elsőfokú bíróság a perköltség viseléséről a Pp. 81. § (1) bekezdése alapján határozott.

Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben a felperes nyújtott be fellebbezést, melyben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a keresetnek helyt adó döntés meghozatalát kérte.

Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, azonban a kártérítési összeg meghatározásakor, abból téves következtetéseket vont le. Az alperes magatartásának eredményeként a helyi önkormányzati képviselők előtt szavahihetetlenné és hiteltelenné vált, mára senki nem hiszi el számára, hogy személye és vállalkozásai mögött nem nagytőkés csoportok állnak.

Álláspontja szerint a személyiségi jogsérelem a személy önértékelését és közértékelését egyaránt rombolja, és befolyásolhatja a társadalomban elfoglalt helyét is. Az alperesi közlés következményei lényegesen jelentősebbek, ha egy olyan város képviselő-testületének címzett levélben olvashatók, ahol a képviselők és a polgárok mind ismerik egymást és a beruházás egészében az önkormányzat is érintett volt. Hátrányos társadalmi megítélését eredményezte az, hogy esetében egyes képviselők alvilági kapcsolatokat feltételeztek. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok értékelésekor nem volt tekintettel arra a körülményre, hogy az alperes egy képviselő-testületnek küldte meg a levelét, ami a későbbiekben a helyi lapban is megjelent. Köztudomású, hogy a lokális vállalkozások nagymértékben függnek a helyi vezetéstől, az önkormányzati döntésektől. Az elsőfokú bíróságnak ezért kiemelten kellett volna kezelni azt a körülményt, hogy az eljárás tárgyát képező levél milyen károkat okozott a felperesnek. A presztízsveszteségben jelentkezett hátrány kétségtelenül bizonyításra került az eljárás során. A sérelmezett szöveg a helyi lap útján az egész lakóközösséghez eljutott, ezért arról a nagy nyilvánosság is tudomást szerzett. Ennek eredményeként az alperesi közlések alkalmasak voltak arra, hogy a felperessel kapcsolatosan addig kialakult pozitív szemlélet megváltozzon, és a jóhírneve csorbuljon.

A meghallgatott tanúk egyértelműen alátámasztották azt a felperesi előadást, hogy az alperes jogellenes magatartásával okozati összefüggésben a képviselő-testület tagjainak bizalma megrendült a felperes irányába, függetlenül a vállalkozással kötött szerződés teljesülésétől. Ugyanakkor a helyi közéletben, a helyi vállalkozók előtt köznevetség tárgyává vált, ami kizárólag a keresetben követelt 1 millió forintos nem vagyoni kártérítés megítélésével kompenzálható.