BH 1997.12.607 I. A bíróság a felmondási védettséget élvező szakszervezeti, illetőleg üzemi tanácsi tisztségviselő munkavállaló munkaviszonyának rendes felmondással történő megszüntetéséhez szükséges egyetértést a munkáltató kérelmére pótolhatja, de csak akkor, ha annak feltételei egyébként fennállnak [Mt. 28. § (1) bek.].

II. A végkielégítés, átalány kártérítés jellegénél fogva, akkor is megilleti a munkavállalót, ha a jogellenes felmondás ellenére nincs munkabérigénye a kiesett időre [Mt. 100. § (4) bek.].

A felperes 1978-tól állt az alperes, illetőleg a jogelődje alkalmazásában, korábban gépkocsivezető volt, 1983-tól garázsmester. A felperest szakszervezeti főbizalminak választották, 1993-ban az üzemi tanács tagja és elnökhelyettese lett.

Az alperes a megváltozott gazdasági körülményekre tekintettel létszámcsökkentést és munkakörök összevonását határozta el, ennek eredményeként 35 fővel kívánta csökkenteni a létszámot. A javaslatot az üzemi tanács tagjaival és a szakszervezetek képviselőivel személyre szólóan megtárgyalta. Több személy munkaviszonyának tervezett megszüntetésével kapcsolatban nem döntöttek, mert a tárgyaláson nem alakult ki egységes álláspont. Függőben maradt a felperes munkaviszonyának megszüntetése is, mert az üzemi tanács nem értett egyet az intézkedéssel.

Az alperes vezérigazgatójával ismét tárgyaltak a kérdésről, majd az üzemi tanács egyetértése nélkül az alperes 1995. február hó 27. napjára - 60 nap felmondási idővel - rendes felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát. A felmondás indokolása szerint az alperes részvénytársasággá alakulása és ezzel összefüggő átszervezése jelentős létszámleépítéssel jár a termelési szerkezet változásának figyelembevételével, a felvásárlás csökkenése, hatékonyabb berendezések beállítása következtében. A felperest a felmondási idő teljes tartamára felmentette a munkavégzés kötelezettsége alól, és a kollektív szerződés szerint öthavi végkielégítést fizetett a részére.

A felperes a munkaviszony megszüntetése miatt egyeztetést kezdeményezett, majd annak sikertelensége után keresetet indított a munkaviszonyának helyreállítása iránt.

A munkaügyi bíróság ítéletével hatályon kívül helyezte a felmondást, és az alperest 13 886 Ft munkabér megfizetésére kötelezte, mert az alperes a szakszervezet egyetértését csak utólag szerezte meg az intézkedéséhez, az üzemi tanács pedig egyáltalán nem járult hozzá a felperes munkaviszonyának megszüntetéséhez. Az üzemi tanács nyilatkozatát a bíróság nem pótolta, mert az alperes nem került olyan súlyos helyzetbe, amely azt indokolta volna.

Az ítélet ellen a felperes a kiesett időre járó bér felemelése, az alperes a kereset elutasítása iránt nyújtott be fellebbezést. A felperes a másodfokú eljárásban a munkaviszonyának helyreállítása helyett a jogellenes felmondás következtében a jogszabály szerint járó végkielégítésének és az ítélethozatalig terjedő időre az időközben bekövetkezett béremelés alapján számított munkabérének a megfizetését kérte.