BH 1998.2.67 Megvalósítja a garázdaság bűntettét, ha az elkövető három társával együtt a sértettet a késő esti órákban, a nyílt utcán a földre löki, majd a fején és a testén rugdalja [Btk. 271. § (1) bek., (2) bek. a) pont].

A kerületi bíróság az 1996. március 27-én meghozott ítéletével az ügy III. r. terheltjét bűnösnek mondta ki garázdaság bűntettében, mint társtettest, ezért 180 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, és az egynapi tétel összegét 100 forintban állapította meg.

A másodfokú bíróság az 1996. augusztus 30-án meghozott ítéletével a III. r. terhelttel szemben kiszabott pénzbüntetés napi tételeinek számát 120 napra csökkentette, és az előzetes letartóztatásban töltött idő beszámításával a pénzbüntetést lerovottnak tekintette.

A garázdaságnak az elsőfokú ítéletben megállapított és a másodfokú bíróság által megalapozottnak ítélt tényállása a következő.

A III. r. terhelt és három fiatalkorú társa, az ügy I., II. és IV. r. terheltjei, 1991. június 13-án 23 óra körüli időben Budapesten, autóbuszon utaztak. Az egyik megállóban két utas leszállt a buszról, eközben összeütköztek, és emiatt szóváltás alakult ki közöttük. A távolodó buszon utazó terheltek az egyik leszálló utas - a sértett - kezében egy késnek látszó tárgyat véltek felfedezni, ezért megállították a járművet, leszálltak és visszafutottak a megállóba. A III. r. terhelt a sértettet a nála levő gázsprayvel lefújta, a II. r. terhelt pedig a földre lökte. A sértett megpróbált felállni, az I. r. és II. r. terheltek ekkor rugdosni kezdték; a sértettet a rúgások a fején és a testén érték, és sérülést okoztak. Amikor a terheltek a buszról leszállva visszafutottak a megállóba, a másik leszálló utas és barátai ekkor már nem tartózkodtak a sértett közelében, távozóban voltak. A cselekmény után a terheltek futva elhagyták a helyszínt.

A jogerős ítélet ellen a III. r. terhelt és a védője a terhelt felmentésére irányuló felülvizsgálati indítványt nyújtott be. Az indítvány indokolásának a lényege szerint téves a tényállás, mert a tanúk által bizonyított, hogy a sértettnél kés volt, ezért a III. r. terhelt cselekménye jogos védelemnek minősül, és a büntethetősége kizárt. A terhelt akkor is jogos védelemben cselekedett, ha nem volt kés a sértettnél, mert a sértett ittas volt, veszekedést kezdeményezett, a másik leszálló személyre támadt és lökdösődött. Az elhárító magatartás arányos volt, de még ha nem is lett volna az, a túllépés akkor is ijedtségből és menthető felindulásból eredt. A cselekmény végül azért sem minősül garázdaságnak, mert hiányzik a kihívó közösségellenesség, és mivel nem volt reális lehetőség arra, hogy a cselekményről az elkövetőkön kívül mások is tudomást szerezzenek, az alkalmatlan volt botrány vagy riadalom keltésére.

A védő és a terhelt a nyilvános ülésen arra is hivatkozott, hogy a nyomozás során olyan nyomozó járt el, akivel a terheltnek korábban személyes jellegű összeütközése volt.

A legfőbb ügyész a megtámadott ítéletek hatályban fenntartását indítványozta. Álláspontja szerint a felülvizsgálati eljárásban a tényállás nem támadható, a tényállás alapján pedig a bűnösség megállapítása törvényes.

A felülvizsgálati indítvány alaptalan.