BH 2006.7.211 I. A közhitelesség elvének folyamatos biztosítása érdekében a földhivataltól elvárható, hogy olyan adatkezelési rendszert működtessen, amely biztosítja a közhiteles adatok biztonságos kezelését és kizárja az illetéktelen módosítás lehetőségét - Kirívóan súlyos jogellenes magatartás a földhivatal részéről az, ha a tulajdonjogot a bejegyzés alapjául szolgáló okirat - adott esetben a bíróság által jóváhagyott perbeli egyezség - nélkül jegyzi be.

II. Nem alkalmas a tulajdonjog bejegyzésére az olyan - a bíróságtól származónak látszó, de valójában hamisított - megkeresés, amely a tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalt egyezség megküldése nélkül - csupán hivatkozik az egyezség megkötésének a tényére [Ptk. 349. § (1) bek.; 1997. évi CXLI. tv. 26. § (6) bek., 30. § (1) bek.].

G. I. 1998. október 27-én végrendelet érvényességének megállapítása iránt pert indított P. Á. és társa ellen. Kérte, hogy a bíróság rendelje el a perbeli ingatlanra a perindítás tényének a feljegyzését. A bíróság végzéssel a kérelemnek helyt adott, és annak jogerőre emelkedése után azt megküldte a földhivatal I. r. alperesnek. Az I. r. alperes a végzést átvette, és a perindítás tényét az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezte. Az I. r. alperes okirattárában a II. r. alperes által meghamisított végrendelet és a bíróság által hozott, a perindítás tényének a feljegyzését elrendelő végzés található, amely azonban felperesként nem G. I.-t, hanem H. A.-t tünteti fel, és amelyen a határozatot hozó bíró neve nem szerepel. Ismeretlen személy 2001. március 22-én egy végzést nyújtott be az I. r. alpereshez, amely szerint H. A. felperesnek P. Á. és társai alperesek ellen indított perében a bíróság 2000. december 12-én hozott végzéssel elrendelte a perbeli ingatlanra vonatkozó perfeljegyzés tényének az ingatlan-nyilvántartásból való törlését és H. A. javára öröklés jogcímén a tulajdonjog bejegyzését. A végzés indokolása szerint a felperes az alperesekkel egyezséget kötött, amely alapján az alperesek a végrendelet érvényességét elismerték, míg a felperes az alperesek részére kiadta az ingóságokat, és az egyezséget a bíróság végzéssel jóváhagyta. A hivatkozott egyezséget az ismeretlen személy nem mellékelte (a való­ságban nem is létezett). Az I. r. alperes végzéssel "a III/3. sorszám alatt perindítás a bíróság javára" bejegyzést törölte és II/4. sorszám alatt a tulajdonjogot H. A. javára 1/1 hányadban bejegyezte. A végzést az illetékhivatal és H. A. részére kézbesítette. A felperes 2001. március 5-én ingatlanközvetítési és vételi megbízási szerződést kötött egy ingatlanközvetítő és szolgáltató betéti társasággal annak érdekében, hogy a részére lakásépítésre alkalmas ingatlant kutasson fel. Az ingatlanközvetítő cég eladásra kínálta a perbeli ingatlant, amelynek tulajdoni lapjára akkor még a perindítás ténye fel volt jegyezve. A felperes 2001. április 13-án kötött adásvételi szerződést az ingatlan-nyilvántartásban tulajdonosként szereplő H. A.-val. A szerződést a felperes állandó megbízott jogi képviselője készítette, aki annak megszövegezése előtt megtekintette a tulajdonos személyi igazolványát és az adatokat egyeztette az ingatlan tulajdoni lapján lévő adatokkal. A szerződés 3. pontja szerint a felek az ingatlan vételárát 143 millió forintban állapították meg, amelyet a vevő a szerződés aláírásával egyidejűleg, készpénzben fizeti meg az eladó részére oly módon, hogy azt a felek együttes jelenlétében a bank fiókjában saját folyószámlájáról banki művelettel átutalja az eladónak egy másik banknál vezetett számlájára. A felperes 128 700 000 forintot utalt át H. A. bankszámlájára. 14 300 000 forintot készpénzben adott át a részére. Erről átvételi elismervény készült, amit két tanú is aláírt. A magát H. A.-nak nevező személy az átutalt 128 700 000 forintot 2001. április 18-án a bankszámláról kivette. Az I. r. alperes a felperes tulajdonjogát az ingatlanra bejegyezte. A csalásról először a valódi H. A. szerzett tudomást, az ingatlanon folyó munkálatokról a szomszédok G. I.-t tájékoztatták. A határozat ellen P. Á. és társa 2001. július 5-én fellebbezést terjesztett elő. Az I. r. alperes az eredeti állapotot visszaállította. Törölte a felperes és H. A. tulajdonjogát és a perindítás tényét visszajegyezte. A II. r. alperes ellen csalás és közokirat-hamisítás bűntette miatt eljárás indult. A bíróság előtt folyamatban lévő büntetőügyben benyújtott vádirat szerint a II. r. alperes megszerezte H. A. ellopott személyi igazolványát és abban a fényképet saját fényképére cserélte ki. H. A. névre szóló tb- és adókártyát, valamint lakcímkártyát is készíttetett. A meghamisított iratok alapján H. A.-nak adta ki magát. A büntetőeljárásban kirendelt igazságügyi kéz- és gépírásszakértő véleménye szerint a felperessel kötött adásvételi szerződésen szereplő H. A. aláírás a II. r. alperestől származik.

A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alpereseket, egyetemlegesen fizessenek meg a részére 143 millió forintot és ennek késedelmi kamatát. Az érvényesíteni kívánt jogot az I. r. alperessel szemben államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése [Ptk. 349. § (1) bekezdés, Ptk. 339. § (1) bekezdés] iránti követelésben jelölte meg. A II. r. alperest a kártérítés általános szabályai szerint kérte marasztalni [Ptk. 339. § (1) bekezdés]. Álláspontja szerint a II. r. alperes bűncselekmény elkövetésével jutott olyan helyzetbe, hogy az adásvételi szerződés tárgyát képező ingatlan tulajdonjogát az I. r. alperes az ingatlan-nyilvántartásba az általa jogosulatlanul használt nevű személy részére bejegyezte. Az eredeti állapot visszaállítása miatt a kifizetett vételárral egyező összegű, 143 millió forint kára keletkezett, aminek bekövetkezésében az I. r. alperes többszörösen jogszabályt sértő, felróható magatartása is közrehatott.

Az I. r. alperes a per megszüntetésére irányuló kérelmet terjesztett elő. Érdemi ellenkérelmében a marasztalása iránti kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint az adott ügyben eljáró ügyintézők az ingatlan-nyilvántartási jogszabályoknak megfelelően jártak el, mert az általa becsatolt iratok egyértelműen igazolják, hogy eredeti végzés szolgált a perfeljegyzés bejegyzésének az alapjául. A felperes sem úgy járt el a kár elhárítása érdekében, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Megfelelő gondosság esetén megismerhette volna a perfeljegyzés és annak törlésével kapcsolatos iratok tartalmát. A felperes a szerződéskötéskor sem járt el körültekintően, mert nem vizsgálta meg alaposan a személyi igazolványon és a szerződésen lévő aláírásokat. A felperes a kár összegét a bank 2001. 04. 13-án kelt átutalási megbízásának a fénymá-solatával igazolta, mely szerint az átutalás összege 128 700 000 forint volt, míg a fennmaradó 14 300 000 forint összegnek a felperes által történt megfizetését "H. A." és két ügyleti tanú által aláírt, kézírással szerkesztett elismervény tanúsítja. Az elismervény az elismerő személy névazonosságának hiányában jogi hatás kiváltására nem alkalmas, ezért ezt az összeget az alperes a felperes részéről igazoltnak nem tekintheti.