62005CJ0054[1]

A Bíróság (második tanács) 2007. március 15-i ítélete. Az Európai Közösségek Bizottsága kontra Finn Köztársaság. Tagállami kötelezettségszegés - EK 28. cikk és EK 30. cikk - Másik tagállamban nyilvántartásba vett nyilvántartásba vett jármű behozatala - Transzferengedély beszerzésének kötelezettsége. C-54/05. sz. ügy

C-54/05. sz. ügy

Az Európai Közösségek Bizottsága

kontra

Finn Köztársaság

"Tagállami kötelezettségszegés - EK 28. cikk és EK 30. cikk - Másik tagállamban nyilvántartásba vett jármű behozatala - Transzferengedély beszerzésének kötelezettsége"

P. Mengozzi főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2007. január 11. .

A Bíróság ítélete (második tanács), 2007. március 15.

Az ítélet összefoglalása

Áruk szabad mozgása - Mennyiségi korlátozások - Azonos hatású intézkedések

(EK 28. cikk és EK 30. cikk)

Nem teljesíti az EK 28. cikkből és az EK 30. cikkből eredő kötelezettségeit az a tagállam, amely a saját területén szokásos tartózkodási hellyel rendelkező azon személyektől, akik egy másik tagállamban szabályszerűen nyilvántartásba vett és használt járművet kívánnak behozni, e jármű nyilvántartásba vételét és a gépjárműadó fizetését megelőző forgalomba helyezéséhez transzferengedély beszerzését követeli meg.

A transzferengedély ilyen rendszere, tekintettel az általa előírt alakiságokra, ugyanis akadályozhatja a gépjárművek Közösségen belüli kereskedelmét, és megakadályozhatja azon termékek piacra jutását, amelyeket jogszerűen állítottak elő és forgalmaztak más tagállamokban, különösen amennyiben egy másik tagállamból származó gépjármű birtokosának azt megelőzően lépéseket kell tennie, hogy az említett járművet jogszerűen használhatná, amennyiben a transzferengedély kiállítására az engedély iránti kérelem benyújtásától számítva semmilyen határidőt nem határoztak meg, és az nem képez kötelezettséget az érintett hatóságok számára, és végül amennyiben az engedély csak egy rövid időtartamra érvényes.

A közlekedésbiztonsággal kapcsolatos célkitűzés megvalósítása, mivel arra irányul, hogy lehetővé tegye a járművek pontos azonosítását, nem alkalmas a transzferengedély iránti eljárás igazolására, mivel a járműnek az érintett tagállamban történő végleges nyilvántartásba vételére várva mindenképpen azonosítani lehet annak műszaki adatait, bármelyik tagállamban is történt a nyilvántartásba vétel, mivel mindegyik tagállam rendelkezik gépjármű-nyilvántartási rendszerrel.

Továbbá, bár az érintett tagállam jogszerűen alkalmazhat olyan ellenőrzési eljárásokat, amelyek segítségével megállapítható, melyek azok a járművek, amelyek után átmenetileg nem kell gépjárműadót fizetni, a hatékony adóügyi felügyelet biztosításának szükségessége szintén nem alkalmas egy ilyen rendszer igazolására, ha nem bizonyított, hogy kevésbé korlátozó intézkedések, mint például olyan rendszer bevezetése, amelyben megfelelő szankció terhe mellett nyilatkozni kell annak forgalomba helyezéséről, nem járhatnak hasonló eredménnyel.

(vö. 29., 32-34., 37., 40., 42-44., 46-47. pont és a rendelkező rész)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2007. március 15.(*)

"Tagállami kötelezettségszegés - EK 28. cikk és EK 30. cikk - Másik tagállamban nyilvántartásba vett jármű behozatala - Transzferengedély beszerzésének kötelezettsége"

A C-54/05. sz. ügyben,

az EK 226. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt a Bírósághoz 2005. február 4-én

az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: M. van Beek és M. Huttunen, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

felperesnek

a Finn Köztársaság (képviselik: T. Pynnä és A. Guimaraes-Purokoski, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

alperes ellen

benyújtott keresete tárgyában,

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: C. W. A. Timmermans tanácselnök, P. Kūris, J. Makarczyk (előadó), L. Bay Larsen és J.-C. Bonichot bírák,

főtanácsnok: P. Mengozzi,

hivatalvezető: H. von Holstein hivatalvezető-helyettes,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2006. november 9-i tárgyalásra,

a főtanácsnok indítványának a 2007. január 11-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Keresetében az Európai Közösségek Bizottsága annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy, mivel transzferengedélyt követel meg egy másik tagállamban jogszerűen nyilvántartásba vett és használt járművek esetében, a Finn Köztársaság elmulasztotta az EK 28. cikkből és az EK 30. cikkből eredő kötelezettségei teljesítését.

Jogi háttér

2 A gépjárműadóról szóló, 1994. december 29-i 1482/1994. sz. törvény [autoverolaki (1482/1994)] 1. cikke értelmében ezen adó ("autovero", a továbbiakban: egyszeri adó) az államnak fizetendő a személygépkocsi finnországi nyilvántartásba vételét vagy használatba vételét megelőzően.

3 Az említett törvény 2. cikke szerint "finnországi használatba vételen a jármű Finnország területén való forgalomba helyezése értendő, abban az esetben is, ha azt nem ebben az országban vették nyilvántartásba".

4 Ugyanezen törvény 35. cikke szabályozza az egyszeri adó megfizetése alóli kivételeket, többek között a transzferengedéllyel rendelkező használt járművek esetében.

5 A gépjárművekről szóló, 2002. december 11-i 1090/2002. sz. törvény [ajoneuvolaki (1090/2002)] 8. cikke szerint "minden gépjárművet és ezek pótkocsiját [...] nyilvántartásba kell venni, és műszaki vizsgálatnak kell alávetni, a jelen törvény által vagy annak alapján megállapított kivételekkel. Azon gépjárműveket és pótkocsijaikat [...], amelyeket nem vettek szabályszerűen nyilvántartásba, vagy nem vetettek alá szabályszerű műszaki vizsgálatnak, nem lehet forgalomba helyezni."

6 Ugyanezen jogszabály 64. cikke alapján a nyilvántartásba vétel alóli kivételek rendelettel szabályozhatók. Ennek megfelelően a járművek nyilvántartásba vételéről szóló, 1995. december 18-i 1598/1995. sz. rendelet [asetus ajoneuvojen rekisteröinnistä (1598/1995)] (a továbbiakban: nyilvántartásba vételről szóló rendelet) 8. cikke a következő kivételeket határozza meg.

7 E rendelet 8. cikkének (2) bekezdése értelmében:

A külföldön nyilvántartásba vett, vagy átmeneti rendszámmal rendelkező jármű nyilvántartásba vételi nyilatkozat nélkül a 46-48., 48a., 49-51., 51a. és 52-56. cikkben foglalt feltételekkel helyezhető forgalomba Finnország területén. Ugyanez irányadó a transzferengedéllyel rendelkező jármű használatára."

8 Ugyanezen rendelet 48. cikke előírja:

"1. A nyilvántartásba vételt végző hatóság és a vámhatóság kérelemre a jármű közúti forgalomban való részvételére jogosító írásbeli transzferengedélyt adhat ki abból a célból, hogy a nem Finnországban nyilvántartásba vett járművet Finnország területén a műszaki vizsgálat helyére vigyék, vagy [az ilyen] járműnek az ország területén történő vezetése, kiállítása, autóversenyen való részvétele céljából, valamint ha a jármű vezetése más különös okból szükséges. Az (öntapadós) transzferrendszám kiadására a transzferengedély kiállításával egyidejűleg kerül sor.

2. A transzferengedélyt akkor lehet kiállítani, ha a jármű érvényes gépjármű-felelősségbiztosítással rendelkezik, és a benzin- [ajoneuvovero], illetve dízelmotorú [moottoriajoneuvovero] gépjárművek után fizetendő éves adó meg van fizetve.

3. A transzferengedély arra a szükséges időre szól, ameddig a járművel közlekedni kell. Különösen súlyos ok nélkül az engedély nem szólhat hét napnál hosszabb időre. Az autóversenyen történő részvétel nem minősül ilyen oknak.

4. A jármű transzferengedéllyel [s]em használható, ha állapota, mérete vagy súlya miatt a közúti közlekedésre nem alkalmas."

9 A nyilvántartásba vételről szóló rendelet 48. cikkének (2) bekezdésében szereplő éves adó helyett a 2003. december 30-i 1281/2003. sz. törvény [ajoneuvoverolaki] bevezetett egy újabb éves adót [ajoneuvovero]. Azok a járművek, amelyek transzferengedélyt kaptak, a jelen törvény 12. cikkének (10) bekezdése alapján mentesülnek ezen éves adó megfizetése alól.

10 A gépjármű-nyilvántartásban szereplő információkról szóló 2003. december 18-i 1116/2003. sz. törvény [valtioneuvoston asetus ajoneuvoliikennerekisterin tiedoista (1116/2003)] 21. cikkének (2) bekezdése felsorolja a transzferengedélyen szereplő információkat, amelyeket a gépjármű-nyilvántartás tartalmaz:

"[...] A nyilvántartásnak tartalmaznia kell a transzferengedélyen szereplő alábbi információkat: az engedély jogosultjának neve, címe, személyi száma, illetve vállalkozás vagy társaság esetében azonosító száma, a gépjármű gyártmánya, típusa, gyártási száma, nyilvántartási száma, a biztosítás, az engedély kiállításának dátuma, és a kiállító hatóság, az engedély érvényességi ideje, a jármű rendeltetése, az engedéllyel kapcsolatos fizetések, és szükség esetén az útvonal."

A pert megelőző eljárás

11 A Bizottság, miután számos panasz érkezett hozzá a finn szabályozás, illetve az illetékes hatóságoknak egy másik tagállamban nyilvántartásba vett jármű behozatala esetén a transzferengedély kiállításával kapcsolatos gyakorlata tárgyában, 2002. május 17-én levelet intézett a Finn Köztársasághoz, amelyben magyarázatot kért a kérdéses szabályozással és gyakorlattal kapcsolatban.

12 Mivel a Bizottság nem találta kielégítőnek az említett tagállam által adott válaszokat, megindította a pert megelőző eljárást a 2003. április 9-i felszólító levéllel, amelyben kifejti, a szokásos tartózkodási hellyel Finnországban rendelkező személyeket terhelő azon kötelezettség, hogy a finn határ átlépésekor azonnal transzferengedélyt kérelmezzenek, korlátozza az áruk szabad mozgását, és ezért az EK 28. cikkbe ütközik. A Bizottság azt is előadja, hogy a transzferengedély hétnapos érvényességi ideje túl rövid, ezért sérti e rendelkezést.

13 Ezt követően a 2003. december 16-i indokolással ellátott véleményben a Bizottság felhívta a Finn Köztársaságot, hogy annak kézhezvételétől számított két hónapon belül tegye meg a benne foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket.

14 Mivel a Finn Köztársaság fenntartotta eredeti észrevételeit, és az előírt határidőn belül nem tett eleget az indokolással ellátott véleményben foglaltaknak, a Bizottság az EK 226. cikk második bekezdése alapján megindította a jelen keresetet.

A keresetről

A felek érvei

15 A Bizottság álláspontja szerint a nyilvántartásba vételről szóló rendelet által bevezetett transzferengedéllyel kapcsolatos szabályozás ellentétes az EK 28. cikkel és az EK 30. cikkel. Másodlagosan, ha a Bíróság nem állapítaná meg a kötelezettségszegést, a Bizottság arra hivatkozik, hogy az említett engedély érvényességi ideje, azaz a hét nap rövidsége miatt önmagában is az említett cikkekbe ütközik.

16 A Bizottság a transzferengedéllyel kapcsolatos eljárást a valódi nyilvántartásba vételt megelőző közbenső adminisztratív szakasznak tekinti abban az esetben, amikor egy Finnországban lakóhellyel rendelkező személy egy másik tagállamban nyilvántartásba vett járművet kíván behozni [az ország területére].

17 A Bizottság úgy véli, hogy az ilyen engedély bevezetése az EK 28. cikk szerinti, behozatalra vonatkozó mennyiségi korlátozás vagy azzal azonos hatású intézkedés jellegzetességeit mutatja, mivel a finnországi lakóhellyel rendelkező személy semmilyen jogi biztosítékkal nem rendelkezik a tekintetben, hogy az általa behozott, egy másik tagállamban jogszerűen nyilvántartásba vett gépjárművet forgalomba helyezheti Finnországban.

18 A Bizottság álláspontja szerint különösen a nyilvántartásba vételről szóló rendelet 48. cikkéből az következik, hogy a transzferengedély megadása az illetékes hatóságok mérlegelésétől függ, következésképpen a kérelmezőnek semmilyen biztosítéka nincs arra nézve, hogy azt meg is kapja.

19 Hangsúlyozza, hogy a jármű birtokosának általában meg kell állnia a finn határon azért, hogy transzferengedélyt kérjen, valamint hogy az engedély kérése minden esetben, még akkor is, ha azt a határátlépés előtt kiállították, szükségessé teszi, hogy a járművet behozni kívánó személy megjelenjen a határvámhivatalban. A transzferengedély kiállítása továbbá díjköteles.

20 A Bizottság végül úgy véli, hogy a transzferengedély kiállítását nem igazolja az EK 30. cikk értelmében vett, közérdeken alapuló kényszerítő okok egyike sem. Különösen pedig nem felel meg a hatékony adóügyi felügyelet követelményeinek, sem pedig a közlekedésbiztonsággal kapcsolatos célkitűzésnek.

21 A Finn Köztársaság elsődlegesen arra hivatkozik, hogy a jármű valódi nyilvántartásba vételére irányuló eljárástól elkülönülő transzferengedély rendszere nem jelent az EK 28. cikk szerinti behozatalra vonatkozó korlátozást.

22 Álláspontja alátámasztására előadja, hogy az említett rendszer mindössze a nyilvántartásba nem vett, adófizetési kötelezettség hatálya alá nem tartozó járművek átmeneti finnországi használata esetén alkalmazandó, és csak akkor, ha egy finnországi szokásos tartózkodási hellyel rendelkező személy nem e tagállamban nyilvántartásba vett járművet hoz be külföldről. Kiemeli, hogy az említett engedély kiállítása nincs közvetlen összefüggésben a határátlépéssel, mivel kizárólag a jármű forgalomba helyezéséhez kapcsolódik, így tehát a transzferengedély beszerzésének kötelezettsége megkülönböztetés nélkül alkalmazandó minden, Finnországban még nyilvántartásba nem vett jármű esetében.

23 A Finn Köztársaság az engedély alacsony költsége mellett az említett engedély beszerzésére irányuló eljárás gyorsaságát és egyszerűségét is hangsúlyozza, tekintve, hogy ahhoz nem szükséges a jármű előzetes műszaki vizsgálata, továbbá hogy a járműnek a transzferengedély kérésekor nem kell a kérelmező birtokában lennie.

24 Előadja továbbá, hogy a transzferengedély kiállításának feltételei vannak, ezért az nem függhet az illetékes hatóságok önkényes döntésétől.

25 Másodlagosan a Finn Köztársaságnak az az álláspontja, hogy a transzferengedély beszerzésére irányuló eljárás mindenképpen igazolt, mivel így biztosítható legegyszerűbben az adóügyi felügyelet hatékonyságára és a közlekedésbiztonságra irányuló célok megvalósítása.

26 Ezzel kapcsolatban egyrészt arra hivatkozik, hogy amikor egy nem Finnországban nyilvántartásba vett jármű Finnország területén közlekedik, a tévedés kockázata nélkül ellenőrizhetőnek kell lennie, hogy olyan járműről van-e szó, amely után nem kell megfizetni az egyszeri adót, vagy pedig olyanról, amely ezen adófizetési kötelezettség hatálya alá tartozik. A transzferengedély segítségével a finnországi szokásos tartózkodási hellyel rendelkező személyek tulajdonában lévő járművek esetében megbízhatóan megállapítható a jármű forgalomba helyezésének időpontja, amely az adómentes használat időtartama számításának kezdete, és elkerülhető a külföldi rendszámmal rendelkező járművek esetében alkalmazott erőteljes közúti ellenőrzés, amely az említett engedély hiányában szükséges volna.

27 Másrészt a Finn Köztársaság hangsúlyozza, hogy a transzferengedély rendszere biztosítja, hogy a használt járművekre és az említett engedély jogosultjára vonatkozó információk bekerüljenek a gépjármű-nyilvántartásba. E nyilvántartás frissítése szükséges annak az éves adó beszedése ellenőrzéséhez. Az említett információk továbbá elengedhetetlenek a közlekedésbiztonsággal kapcsolatos célkitűzés szempontjából, többek között a közúti közlekedés szabályainak megsértése vagy baleset esetén.

28 A transzferengedély érvényességi idejével kapcsolatban e tagállam úgy véli, hogy az megfelel az arányosság elvének, ezért nem ütközik az EK 28. cikkbe és az EK 30. cikkbe. .Hozzáteszi, hogy az érvényességi idő kérelemre meghosszabbítható.

A Bíróság álláspontja

29 A Bizottság azt rója a Finn Köztársaság terhére, hogy nem teljesítette az EK 28. cikkből és az EK 30. cikkből eredő kötelezettségeit, mivel a finnországi szokásos tartózkodási hellyel rendelkező személyektől, ha egy másik tagállamban szabályszerűen nyilvántartásba vett járművet kívánnak behozni, e jármű Finnországban történő nyilvántartásba vételét és a gépjárműadó fizetését megelőző finnországi forgalomba helyezéséhez transzferengedély beszerzését követeli meg.

30 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedések EK 28. cikk szerinti tilalma minden olyan tagállami szabályra kiterjed, amely közvetlenül vagy közvetve, ténylegesen vagy potenciálisan akadályozhatja a Közösségen belüli kereskedelmet (lásd különösen a C-420/01. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2003. június 19-én hozott ítélet [EBHT 2003., I-6445. o.] 25. pontját, a C-192/01. sz., Bizottság kontra Dánia ügyben 2003. szeptember 23-án hozott ítélet [EBHT 2003., I-9693. o.] 39. pontját és a C-41/02. sz., Bizottság kontra Hollandia ügyben 2004. december 2-án hozott ítélet [EBHT 2004., I-11375. o.] 39. pontját, a hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, valamint a C-147/04. sz., De Groot en Slot Allium et Bejo Zaden ügyben 2006. január 10-én hozott ítélet [EBHT 2006., 245. o.] 71. pontját).

31 Továbbá, a Bíróságnak már volt alkalma arról határozni, hogy az ilyen rendszer ellentétes az EK 28. cikkel, mivel ez a rendelkezés a Közösségen belüli viszonylatokban akadályát képezi olyan nemzeti jogszabály alkalmazásának, amely fenntartja a behozatali engedély követelményét − legyen az pusztán formális −, vagy minden ehhez hasonló gyakorlatot (lásd e tekintetben a 124/81. sz., Bizottság kontra Egyesült Királyság, ún. "UHT-tej"-ügyben 1983. február 8-án hozott ítélet [EBHT 1983., 203. o.] 9. pontját, a C-304/88. sz., Bizottság kontra Belgium ügyben 1990. július 5-én hozott ítélet [EBHT 1990., I-2801. o.] 9. pontját és a C-434/04. sz., Ahokainen et Leppik ügyben 2006. szeptember 28-án hozott ítéletének [az EBHT-ban nem tették közzé] 20. pontját).

32 Már megállapítást nyert, hogy a transzferengedély rendszere, amely alakiságokat ír elő egy másik tagállamban szabályszerűen nyilvántartásba vett, finnországi szokásos tartózkodási hellyel rendelkező személy által behozott jármű Finnországban történő forgalomba helyezésére, akadályozhatja a gépjárművek Közösségen belüli kereskedelmét, és megakadályozhatja azon termékek piacra jutását, amelyeket jogszerűen állítottak elő és forgalmaztak más tagállamokban.

33 Az akadály különösen abban áll, hogy egy másik tagállamból származó gépjármű birtokosának, mielőtt az említett járművet jogszerűen használhatná Finnország területén, olyan lépéseket kell tennie, amelyek adott esetben arra kényszeríthetik az érdekeltet, hogy megálljon a határátkelőnél azért, hogy transzferengedélyt kérjen, és amelyek esetleg költséget is okozhatnak, mivel a transzferengedély nem ingyenes. Ráadásul ezen engedély nélküli határátlépés esetén a jármű fő szabály szerint nem helyezhető forgalomba.

34 Továbbá, a transzferengedély kiállítása - amelyre az engedély iránti kérelem benyújtásától számítva semmilyen határidőt nem határoztak meg - magának a nyilvántartásba vételről szóló rendelet 48. cikke (1) bekezdése szövegének megfelelően nem képez kötelezettséget az érintett hatóságok számára, amint azt egyébként a tárgyaláson a Finn Köztársaság is megerősítette.

35 Tekintettel az illetékes hatóságok határkörére, a kérelmező számára nem biztosított, hogy ésszerű határidőn belül megkapja a transzferengedélyt, ami viszont elengedhetetlen a jármű jogszerű forgalomba helyezése követelményeinek teljesítéséhez. E tekintetben az említett engedély kiállítása iránti kérelmet elutasító közigazgatási határozattal szembeni jogorvoslati lehetőség nem releváns.

36 E tekintetben az áruk szabad mozgása olyan jog, amelynek gyakorlása a nemzeti hatóságok mérlegelési jogkörétől vagy engedélyétől nem függhet (lásd a fentebb hivatkozott "UHT-tej"-ügyben hozott ítélet 10. pontját).

37 Végezetül nem vitatott, hogy a szóban forgó dokumentum csak egy rövid időtartamra érvényes, és fennáll annak a veszélye, hogy a járművel nem lehet közlekedni a finn szabályozás által előírt hétnapos határidő lejártától kezdve, még mielőtt a járművet véglegesen nyilvántartásba vették, illetve az adót megfizették volna.

38 Amennyiben a transzferengedély az EK 28. cikk hatálya alá tartozik, az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az ilyen mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedést jelentő nemzeti szabályozást csak az EK 30. cikkben felsorolt valamely közérdeken alapuló kényszerítő ok, illetve feltétlenül érvényesítendő követelmény indokolhat (ezzel kapcsolatban lásd a fent hivatkozott Bizottság kontra Olaszország ügyben hozott ítélet 29. pontját és a C-270/02. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2004. február 5-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-1559. o.] 21. pontját). Bármelyik esetben a nemzeti szabályozásnak alkalmasnak kell lennie az általa elérni kívánt cél megvalósítására, és nem haladhatja meg az e cél eléréséhez szükséges mértéket (lásd többek között a C-388/00. és C-429/00. sz. Radiosistemi egyesített ügyekben 2002. június 20-án hozott ítélet [EBHT 2002., I-5845. o.] 40-42. pontját és a C-14/02. sz. ATRAL-ügyben 2003. május 8-án hozott ítélet [EBHT 2003., I-4431. o.] 64. pontját).

39 E tekintetben a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságoknak kell bizonyítaniuk egyrészt azt, hogy az általuk bevezetett szabályozás szükséges az EK 30. cikkben szereplő egy vagy több célkitűzés, vagy feltétlenül érvényesítendő követelmény megvalósításához, másrészt pedig, hogy az említett szabályozás megfelel az arányosság elvének (ezzel kapcsolatban lásd a fent hivatkozott ATRAL-ítélet 67. pontját, a 2003. június 19-i Bizottság kontra Olaszország ítélet 30. és 31. pontját, valamint a 2004. február 5-i Bizottság kontra Olaszország ítélet 22. pontját).

40 Ami először is a Finn Köztársaság által felhozott érvet illeti, miszerint a transzferengedély elengedhetetlen a közlekedésbiztonsággal kapcsolatos célkitűzés megvalósítása szempontjából, többek között azért, mert a gépjármű-nyilvántartásban szereplő információk frissítése által lehetővé teszi a kérdéses járművek pontos azonosítását, vitathatatlan, hogy a közlekedésbiztonság az áruk szabad mozgása akadályának igazolására alkalmas közérdekű kényszerítő indoknak minősül (lásd többek között a C-55/93. sz., Van Schaik ügyben 1994. október 5-én hozott ítélet [EBHT 1994., I-4837. o.] 19. pontját, a C-314/98. sz. Snellers-ügyben 2000. október 12-én hozott ítélet [EBHT 2000., I-8633. o.] 55. pontját és a C-451/99. sz. Cura Anlagen ügyben 2002. március 21-én hozott ítélet [EBHT 2002., I-3193. o.] 59. pontját).

41 Nem nyert azonban bizonyítást, hogy a transzferengedély kiállítása, kiegészítve a járműre ragasztott, az eredeti nyilvántartásba vételt helyettesítő öntapadós transzfermatricával, valamint ezen engedély feltüntetése a gépjármű-nyilvántartásban valóban a közlekedésbiztonsággal kapcsolatos célkitűzés megvalósítására hivatott-e, különösen, mivel az említett engedély beszerzésének kötelezettsége nem minden olyan, Finnország területén forgalomba helyezett jármű vonatkozásában áll fenn, amelyet más tagállamban vettek nyilvántartásba.

42 Mindenesetre hangsúlyozni kell, hogy amint azt a főtanácsnok indítványa 72. pontjában kifejtette, a jármű végleges finnországi nyilvántartásba vételére várva azonosítani lehet annak műszaki adatait, bármelyik tagállamban is történt a nyilvántartásba vétel, mivel mindegyik tagállam rendelkezik gépjármű-nyilvántartási rendszerrel (ezzel kapcsolatban lásd a C-232/03. sz., Bizottság kontra Finnország ügyben 2006. február 23-án hozott ítélet [az EBHT-ban nem tették közzé] 51. pontját).

43 A fentiekből következik, hogy a Finn Köztársaság nem bizonyította, hogy a közlekedésbiztonsággal kapcsolatos célkitűzés alkalmas a transzferengedély iránti eljárás igazolására.

44 Másodsorban, a hatékony adóügyi felügyelet transzferengedély általi biztosításának szükségességére alapított érvvel kapcsolatban, mivel ez a célkitűzés az állandó ítélkezési gyakorlat szerint olyan, feltétlenül érvényesítendő követelményt jelent, amely igazolhatja a korlátozásokkal azonos hatású, az EK 28. cikk által tiltott intézkedést (ezzel kapcsolatban lásd többek között a 176/84. sz., Bizottság kontra Görögország ügyben 1987. március 12-én hozott ítélet [EBHT 1987., 1193. o.] 25. pontját), nem vitatott, hogy a Finn Köztársaság jogszerűen alkalmazhat olyan ellenőrzési eljárásokat, amelyek segítségével megállapítható, melyek azok a járművek, amelyek után - annak ellenére, hogy nyilvántartásba kell venni őket Finnországban - átmenetileg nem kell gépjárműadót fizetni.

45 Ami viszont a vitatott szabályozás arányosságával, illetve azzal kapcsolatos vizsgálatot illeti, hogy a kitűzött cél elérhető-e a közösségen belüli kereskedelmet kevésbé korlátozó eszközökkel is, megállapítandó, hogy a Finn Köztársaság nem bizonyítja egyértelműen, hogy az áruk szabad mozgásának szóban forgó korlátozása arányban áll az elérni kívánt céllal.

46 A kevésbé korlátozó intézkedések ugyanis hasonló eredménnyel járhatnak, miközben megállapíthatóvá tennék a gépjármű használatának kezdő időpontját, anélkül hogy a gépjárműadót kivetnék. Ezzel kapcsolatban különösen a benyújtott beadványokból és a tárgyaláson kifejtett érvekből, valamint a főtanácsnok indítványának 83. pontjából az következik, hogy ilyen intézkedést jelent olyan rendszer bevezetése, amelyben a jármű tulajdonosának vagy birtokosának nyilatkoznia kell annak forgalomba helyezéséről, és amely e közigazgatási alakiság megsértése esetére megfelelő szankciókat helyez kilátásba. Ezt a nyilatkozatot kiegészíthetné a forgalomba helyezésre vonatkozó nyilatkozattételtől számított ésszerű határidő megállapítása, amely során a jármű használata megengedett lenne, anélkül hogy az adó fizetésére kötelezett személy mentesülne a gépjárműadó megfizetése alól.

47 A fentiek alapján meg kell állapítani, hogy mivel a nyilvántartásba vételről szóló rendeletben előírt transzferengedélyt követel meg egy másik tagállamban jogszerűen nyilvántartásba vett és használt járművek forgalomba helyezéséhez, a Finn Köztársaság nem teljesítette az EK 28. cikkből és az EK 30. cikkből eredő kötelezettségeit.

A költségekről

48 Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §-a alapján a pervesztes felet, ha a pernyertes fél ezt kérte, kötelezik a költségek viselésére. Mivel a Bizottság kérte a Finn Köztársaság kötelezését, és ez utóbbi pervesztes lett, a költségek viselésére kell kötelezni.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

1) Mivel a gépjárművek nyilvántartásba vételéről szóló, 1995. december 18-i 1598/1995. sz. rendeletben [asetus ajoneuvojen rekisteröinnistä (1598/1995)] előírt transzferengedélyt követel meg egy másik tagállamban jogszerűen nyilvántartásba vett és használt járművek forgalomba helyezéséhez, a Finn Köztársaság, nem teljesítette az EK 28. cikkből és az EK 30. cikkből eredő kötelezettségeit.

2) A Finn Köztársaságot kötelezi a költségek viselésére.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: finn.