BH 2007.12.403 Az előzetes letartóztatás szükségessége a büntetőeljárási törvényben meghatározott különös okok és a konkrét ügy jellemzőinek egybevetett vizsgálata eredményeként válik megítélhetővé [Be. 12. § (2) bek., 129. §].

A jelentős mennyiségű kábítószerrel visszaélés bűntette és más bűncselekmények miatt az I. r. terhelt és társai ellen indított bűnügyben a megyei bíróság a 2004. június hó 10. napjától folyamatosan előzetes fogva tartásban lévő I. r. terhelt védőjének a terhelt előzetes letartóztatásának megszüntetése iránt előterjesztett indítványát a 2007. január hó 2. napján kelt végzésével elutasította. E végzés ellen a vádlott és védője által bejelentett fellebbezés folytán másodfokon eljáró ítélőtábla a 2007. február 6. napján tartott tanácsülésen meghozott végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Egyben - figyelemmel arra, hogy az elsőfokú bíróságnak a vádlott előzetes letartóztatásának fenntartásáról a vádirat benyújtását követően rendelkező, 2006. január 9. napján meghozott végzése óta több, mint egy év eltelt, a Be. 132. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján eljárva - megállapította, hogy az I. r. terhelt előzetes letartóztatása továbbra is indokolt.

A terhelt előzetes letartóztatásának indokoltságát továbbra is megállapító rendelkezés ellen a terhelt és védője jelentett be fellebbezést.

A védő a fellebbezés indokolásában kifejtette, hogy a több, mint két és fél éve előzetes letartóztatásban lévő I. r. terhelt állandó bejelentett lakhellyel és rendezett családi háttérrel rendelkezik. Nem forognak fenn olyan tények vagy körülmények, amelyek a terhelt szökésének vagy elrejtőzésének a veszélyét reálissá tennék. Ezért a terhelt előzetes letartóztatásának megszüntetését és szabadlábra helyezését, másodsorban - az előzetes letartóztatás megszüntetése mellett - a terhelt házi őrizetének, vagy lakhelyelhagyási tilalmának az elrendelését indítványozta.

A Legfőbb Ügyészség a 2007. február 28. napján kelt átiratában az ítélőtábla végzésének az I. r. terhelt előzetes letartóztatásának indokoltságát továbbra is megállapító rendelkezésének a helybenhagyását indítványozta.

A Legfelsőbb Bíróság a védelmi fellebbezéseket nem találta alaposnak.

A megyei bíróság a vádemelést követően a végzésével az akkor több, mint másfél éve előzetes fogva tartásban lévő I. r. terhelt előzetes letartóztatását a Be. 129. §-a (2) bekezdésének b) pontjában írt okból arra hivatkozással tartotta fenn, hogy a vádiratban terhére rótt kiemelkedő tárgyi súlyú és akár életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmények folytán, szabadlábra helyezése esetén fennáll annak veszélye, hogy a hatóság elől megszökik vagy elrejtőzik, ezért az eljárási cselekményeknél a jelenléte csak az előzetes letartóztatásának további fenntartásával biztosítható.

További egy év elteltével, 2007. január 2-án végzésével az elsőfokú bíróság ismét arra hivatkozással állapította meg az előzetes letartóztatás Be. 129. §-a (2) bekezdésének b) pontjában megjelölt indokát, hogy a kiemelkedő tárgyi súlyú bűncselekmények elkövetésével vádolt I. r. terhelt személyi és családi körülményeiben az előzetes letartóztatásának elrendelése és (féléves) felülvizsgálata óta nem következett be semmilyen változás.

Az egyéves felülvizsgálat keretében eljáró ítélőtábla is ugyanezen okból állapította meg a kényszerintézkedés további fenntartásának az indokoltságát.

Az 1 rb., a Btk. 282/A. § (1) bekezdésének IV. fordulatába ütköző és a (3) bekezdés szerint minősülő jelentős mennyiségű kábítószerrel visszaélés bűntettével, valamint 1 rb., a Btk. 282. § (1) bekezdésének III. fordulatába ütköző és aszerint minősülő kábítószerrel visszaélés bűntettével vádolt I. r. terhelt 2 éve és 9 hónapja van folyamatosan előzetes fogva tartásban.

A Be. 60. §-ának (2) bekezdése szerint: ha e törvény a kényszerintézkedések alkalmazása esetén az érintett személy alkotmányos jogainak korlátozását megengedi, az előzetes letartóztatás elrendelésének az egyéb feltételek megléte mellett is csak akkor van helye, ha az eljárás célja kisebb korlátozással járó intézkedéssel nem biztosítható.