BH 1996.6.299 I. A csempészet elkövetési tárgya elkobzás alá esik abban az esetben is, ha a vámáru nem az elkövető tulajdona, illetőleg annak tulajdonosa a bűncselekmény elkövetéséről előzetesen nem szerzett tudomást [Btk. 77. § (3) bek., 312. § (1) bek. a) pont, 314. § (1)-(3) bek.].

II. A csempészet bűntette és a magánokirat-hamisítás vétsége miatt alkalmazott próbára bocsátás mellett a csempészett gépkocsi elkobzása nem értékelhető a cselekmény súlyával arányban nem álló méltánytalan hátrányként, így az elkobzás nem mellőzhető [Btk. 72. § (1) és (3) bek., 276. §, 312. § (1) bek. a) pont, (2) bek. c) pont, 314. § (3) és (5) bek.].

A városi bíróság a vádlottat csempészet bűntette és magánokirat-hamisítás vétsége miatt 2 évre próbára bocsátotta, a bűnjelként lefoglalt Mercedes 230 E típusú személygépkocsit elkobozta. A megállapított tényállás szerint 1994. október 5-én a vádlott nagybátyja megállapodott egy grazi járműkereskedővel, hogy 61 200 ATS vételárért megvásárol tőle egy 1986-ban gyártott Mercedes 230 E típusú személygépkocsit. A vádlott nagybátyja ez alkalommal 15 000 ATS-t adott át előlegként azzal, hogy a teljes vételárat két héten belül fogja kiegyenlíteni, illetve az autót elszállítani. Magyarországra érkezése után a vádlott nagybátyja a vételi szándékától elállt, és az előleg megfizetését igazoló okiratot átadta a vádlottnak, aki az autót a saját részére szerette volna megvásárolni. Mivel a vételár fennmaradó részét nem tudta megszerezni, a személygépkocsit felajánlotta a járműkereskedelemmel is foglalkozó bt.-nek. A bt. alkalmazottja erre csak abban az esetben volt hajlandó, ha a bt. Olaszországban lakó beltagja a személygépkocsit megtekinti, és annak a megvásárlásához hozzájárul. 1994. október 20-án a vádlott trailerrel Ausztriába utazott, és - előzetes megbeszélésüknek megfelelően - találkozott a bt. beltagjával, aki a kereskedőnél a személygépkocsit megnézte, és mivel a megvásárlásával egyetértett, kifizette az előleg és az 51 000 ATS nettó vételár közötti különbséget, és megbízta a vádlottat az autó Magyarországra szállításával. A bt. nevében az ehhez szükséges kísérőlevelet kiállította a vádlott részére.

A vádlott a személygépkocsijával még ezen a napon beléptető vámvizsgálatra jelentkezett a vámhivatalnál. A vámkezeléshez azonban nem az eladó által kiállított és a tényleges vételárat tartalmazó számlát mutatta be, hanem egy, az ismeretlen körülmények között kiállított, és cégbélyegzővel ellátott 6000 ATS vételárról szóló fiktív számlát nyújtott át. A vámvizsgálat során a személygépkocsit szállító trailer utasfülkéjében a tényleges vételárról és az előlegről készült számlát megtalálták, és a Mercedes 230 E típusú személygépkocsit bűnjelként lefoglalták.

A tényleges vételár alapján a személygépkocsi belföldi forgalmi értéke 504 950 forint, mely után a vám, az általános forgalmi adó és a vámkezelési díj összege együttesen 650 125 forintot tett volna ki. Amennyiben a vámkezelés a fiktív számla alapján történik, a fenti összeg 78 485 forint lett volna.

A vádlott cselekményével megvalósította a Btk. 312. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott és a (2) bekezdésének c) pontja szerint minősülő csempészet bűntettét és a Btk. 276. §-ában meghatározott magánokirat-hamisítás vétségét.