BH 1994.11.591 A szerződés érvényességét a megkötés időpontjában irányadó tények és körülmények alapján kell megítélni [Ptk. 200. § (2) bek., 205. § (1) bek.].

Tartalma szerint részítéletnek minősülő közbenső ítélet elleni felülvizsgálati kéretem elbírálásának szempontjai [Pp. 213. § (2) bek., 275/A. § (1) bek.].

A felperesek kereseti kérelme arra irányult: állapítsa meg a bíróság, hogy a perbeli üdülőingatlanra vonatkozóan tulajdonjogot szereztek, egymás között egyenlő arányban. A tulajdonszerzésük jogcímére vonatkozó kereseti kérelmük eshetőleges volt, elsődlegesen elbirtoklásra alapítottan kérték a tulajdonszerzésük megállapítását. Az ingatlan-nyilvántartás adatai szerint az alperes tulajdonjogának bejegyzése - adásvétel jogcímén - az 1975. október 3. napján kelt szerződés alapján történt meg. Ebben a szerződésben az alperes állagvevőként került feltüntetésre, míg a jelen per I. rendű felperese "haszonélvezeti vevőként". A megvásárolt ingatlan állami tulajdonban volt, a szerződésben feltüntetett vételára 17 600 forint volt.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesek elsődleges kereseti kérelmének helyt adott. Megállapította, hogy a felperesek a perbeli ingatlan tulajdonjogát - egymás között egyenlő arányban - 1987. szeptember 1. napjával elbirtoklás jogcímén megszerezték. Döntését arra alapította, hogy a perben rendelkezésre álló adatok szerint a felek a haszonélvezeti jog alapítását színlelték, ezért azt érvénytelennek kell tekinteni. A felpereseknek az ingatlan használatára érvényes jogcíme tehát nem volt, sajátjukként birtokolták, és az említett időpontban már nem volt jogszabályi akadálya a tulajdonszerzésüknek sem, így a kereseti kérelem teljesíthető volt.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság közbenső ítéletet hozott. A határozatával az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, megállapította, hogy a feleknek az 1975. október 30-án kelt, vételi ügylet megkötésére irányuló megbízási szerződése érvénytelen. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a bíróságot újabb eljárásra, újabb határozat hozatalára utasította. Határozatát azzal indokolta, hogy az érvénytelen megbízási szerződés folytán az ingatlan tulajdonjoga az alperest illeti meg, ezért érvényesítheti a tulajdonjogból folyó igényeket a felperesekkel szemben. A felperesek viszont alappal igényelhetik a kifizetett vételárat, annak törvényes mértékű kamatait és az általuk végzett beruházás elszámoláskori forgalmi értékét, valamint az ingatlan fenntartásával kapcsolatosan viselt költségeket. A felpereseknek az elbirtoklásra alapított igénye nem alapos, mert a használatuk jogcímes volt. Az 1975. október 3-i adásvételi szerződés színleltsége nem állapítható meg, hiszen egyik szerződő fél - az állam mint eladó - színlelése fel sem merülhetett az adott körülmények között. Nem alkalmazható a Ptk. 239. §-a sem, vagyis részleges érvénytelenségről sincs szó, éppen az eladó szerződési akarata folytán.

A másodfokú jogerős határozat ellen - jogszabálysértésre hivatkozva - a II. rendű felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, úgy is, mint az I. rendű felperes jogutódja, mivel az I. rendű felperes 1993. január 27. napján meghalt. Á határozott felülvizsgálati kérelem arra irányult: a Legfelsőbb Bíróság helyezze hatályon kívül a közbenső ítéletet, és állapítsa meg, hogy az elsőfokú bíróság ítélete jogszerű volt az elbirtoklásra alapított jogszerzés megállapítása tekintetében. Érvelése szerint a használatuk nem a haszonélvezeti joghoz kapcsolódott, mert sajátjukként birtokolták az ingatlant.