BH 1993.2.127 A nem vagyoni kár megtérítésére irányuló igény jogszerűségének elbírálása során a bíróságnak azt kell részleges bizonyítási eljárása során megállapítania, hogy az elszenvedett sérelem milyen mértékű, és annak hozzávetőleges kiegyensúlyozásával megítélhető vagyoni szolgáltatás mennyiben nyújt körülbelül egyenértékű másnemű előnyt [1992. évi XXII. tv. 177. § (2) bek., 34/1992. (VI. 1.) AB hat.].

A felperes férje, aki építési művezetőként állt alkalmazásban az alperesnél, 1987. december 7-én arra kapott utasítást az alperestől, hogy a saját tulajdonában levő gépkocsival hivatalos ügyintézés céljából K.-ra utazzon. A munkája végzése során halálos kimenetelű üzemi balesetet szenvedett.

A felperes a balesetből eredő kárainak megtérítése végett az alpereshez fordult, amely határozatával a kártérítés iránt előterjesztett igényét - az elhunyt vétkes közrehatására hivatkozással - 200 000 forint erejéig megalapozottnak találta. A felperes a munkáltató e döntése ellen munkaügyi vitát kezdeményezett, amelynek során a munkaügyi döntőbizottság határozata ellen keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz.

A munkaügyi bíróság ítéletével az alperes teljes mértékű kártérítési felelősségének megállapítása mellett az alperest a következő károk és kamatai megfizetésére kötelezte: síremlékállítás címén 23 200 forint, családiház-építkezéssel összefüggésben felmerült többletköltség címén 334 618 forint, elmaradt műszakpótlék címén 97 116 forint, mezőgazdasági munkák címén 25 000 forint. Elutasította a tetőtér-beépítési többletköltség, a mellékfoglalkozásból eredő elmaradt jövedelem, a megítélt összegen felül igényelt műszakpótlék, valamint a nem vagyoni kár megtérítése címén előterjesztett keresetet.

A munkaügyi bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett. Kérte, hogy a másodfokú bíróság az alperest a keresetnek megfelelően kötelezze kártérítésre. Új igényként jelölte meg az eddig nem érvényesített özvegyi nyugdíj és a baleseti özvegyi nyugdíj között mutatkozó különbözetet.

A megyei bíróság jogerős ítéletével - a kamatfizetés kezdő időpontjának meghatározása kivételével - az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Döntése indokolásának lényege szerint a tényállás helytálló megállapítása mellett a munkaügyi bíróság ítélete a jogi következtetések tekintetében is helytálló volt. Ezért a törvénynek megfelelően utasította el a kár bekövetkezésének illetve a kisipari tevékenységből eredő jövedelem keletkezésének hiánya miatt a tetőtér-beépítéssel és a munkaviszonyon kívüli jövedelemmel kapcsolatos követeléseket. A gyermekek életkorának alapulvételével helytállóan döntött arról is, hogy a felperes részére 1990. december 31-e után nem jár a műszakpótlék elmaradásából eredő kártérítés. A nem vagyoni kár megtérítésére irányuló igény azért volt alaptalan, mert azt önmagában a haláleset miatt keletkezett fájdalom és gyász nem teszi indokolttá. Az özvegyi és a baleseti özvegyi nyugdíj különbözete iránt előterjesztett igény azért nem alapos, mert a felperes ezt a követelést az elsőfokú eljárásban nem érvényesítette.