A Legfelsőbb Bíróság Gfv.30432/2010/4. számú határozata felelősség megállapítása tárgyában. Bírók: Gyöngyösiné dr. Gyügyei Klára, Lőrincz Györgyné, Vezekényi Ursula

Kapcsolódó határozatok:

Pécsi Törvényszék G.21198/2009/18., Pécsi Ítélőtábla Gf.30221/2010/4., *Kúria Gfv.30432/2010/4.* (BH+ 2011.11.501)

***********

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

mint felülvizsgálati bíróság

Gfv.IX.30.432/2010/4.szám

A Magyar Köztársaság nevében!

A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság dr. Gálosi Vera ügyvéd által képviselt felperesnek, dr. Kersch Ferenc ügyvéd által képviselt alperes ellen vagyoni felelősség megállapítása iránt a Baranya Megyei Bíróságnál 8.G.21.198/2009. szám alatt indult és a Pécsi Ítélőtábla Gf.II.30.221/2010/4. számú ítéletével befejezett perében az említett számú másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Pécsi Ítélőtábla Gf.II.30.221/2010/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 376.000 (Háromszázhetvenhatezer) forint felülvizsgálati perköltséget.

A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen további jogorvoslatnak nincs helye.

I n d o k o l á s :

A felülvizsgálati kérelem szempontjából irányadó tényállás szerint a Baranya Megyei Bíróság a 3.Fpk.02-06-000588/11. számú, 2007. április 18-án kelt nem jogerős végzésével megállapította a perben nem álló Kft. fizetésképtelenségét és elrendelte a felszámolási eljárás megindítását. A másodfokú bíróság a végzést helybehagyta, a Kft. felszámolásának kezdő időpontja 2007. október 4-e volt.

Ezt megelőzően 2007. augusztus 29-ei teljesítéssel a Kft. az A I Kft-vel szemben bruttó 16,200.000 (nettó 13,500.000) Ft vállalkozói díjról számlát állított ki. A számla összegét az adós három tételben 2007. augusztus 19. és szeptember 29-e között készpénzben a Kft. pénztárába befizette. Ebből a Kft. különböző bizonylatokkal igazolt kiadásokra 75.587 Ft-ot fordított, a fennmaradó összeg hovafordítása nem volt megállapítható. A pénztár záró egyenlege a felszámolás kezdő időpontjában 0 Ft volt.

A Kft. önálló képviseleti joggal felruházott ügyvezetője 2006. július 1. és 2007. október 4. között egyedül az alperes volt. A Kft. felszámolójául a felperes került kijelölésre.

A felperes az 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 2009. január 1-ig hatályos 33/A. §-ára alapított keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes az ügyvezetési feladatait nem "a hitelezők érdekében" látta el, ezáltal a Kft. vagyonában 13,424.413 Ft összegű vagyoncsökkenés állt be, mivel a befolyt 13,500.000 Ft-ból csak 75.587 Ft hovafordítása volt bizonylatokkal igazolható.

Az alperes elsődlegesen a per megszüntetését kérte. Arra hivatkozott, hogy a keresetlevél nem felelt meg a Pp. 121. §-ának (1) bekezdésében írt tartalmi követelményeknek, így a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének a/ - h/ pontja alapján a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának lett volna helye, illetőleg ezt követően a bíróságnak a pert a Pp. 157. §-ának a/ pontja alapján meg kellett volna szüntetnie.

Másodlagosan azért kérte a per megszüntetését, mert álláspontja szerint a Kft. felszámolója a saját nevében nem volt jogosult a perbeli követelés érvényesítésére.

Érdemben is a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy a Kft. 2007. augusztusában nem volt fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben, és arról sincs tudomása, hogy a Kft. a 13,500.000 Ft-ból tagi kölcsönt fizetett volna vissza, mint ahogy azt a felperes állította. Előadása szerint a fenti összeg valószínűsíthetően az A C Kft. kölcsönére került visszafizetésre.

Az elsőfokon eljárt Baranya Megyei Bíróság a 8.G.21.198/2009/18. számú ítéletében megállapította, hogy az alperes a Kft. ügyvezetőjeként a Kft. fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének bekövetkeztét követően ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekének elsődlegessége alapján látta el, ezáltal a társaság vagyona 13,424.413 Ft-tal csökkent.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a keresetlevél mindenben megfelelt a Pp. 121. §-ának (1) bekezdésében írt tartalmi követelményeknek, ezért a keresetlevél Pp. 130. §-ának (1) bekezdése alapján történő elutasításának nem volt helye, illetve a Pp. 157. §-ának a/ pontja alapján nem kerülhetett sor a per megszüntetésére.

A Cstv. jelen perben irányadó 33/A. §-a alapján sem találta alaposnak az alperesnek a per megszüntetése iránti kérelmét. E körben kifejtette, hogy a Cstv. 33/A. §-ának alperes által idézett szövegét a 2009. évi LI. törvény 51. §-ának (1) bekezdése állapította meg. A (4) bekezdés értelmében a módosított rendelkezéseket viszont csak annak hatályba lépését - 2009. szeptember 4-én - követően indult felszámolási eljárásokban lehetett alkalmazni. A jelen perben a korábban hatályos, a Cstv. 33/A. §-a lehetővé tette a törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén, hogy a felszámoló saját nevében keresetet indítson.

Érdemben is alaposnak találta a felperes keresetét. Kifejtette, nem volt vitás, hogy a Kft. fizetésképtelenségét megállapító végzés meghozatala és annak jogerőre emelkedése közötti időtartam alatt folyt be a perbeli 13,500.000 Ft a Kft. pénztárába. Ekkor már a Kft. ténylegesen fizetésképtelen helyzetben volt. Ezen összeg túlnyomó részének a felszámolás kezdő időpontjára nyoma veszett, a hitelezők igényeinek kielégítése elől elvonásra került. Az alperes mint a Kft. egyedüli, önálló képviseleti joggal rendelkező ügyvezetője a jogszerű felhasználás megtörténtét nem bizonyította, holott evonatkozásban a bizonyítási kötelezettség a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése szerint az alperest terhelte. A fenti bizonyítás hiányában az összegnek a hitelezők igénye előli elvonása az alperesnek róható fel.

A Pécsi Ítélőtábla az alperes fellebbezése folytán hozott Gf.II.30.221/2010/4. számú ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást azzal egészítette ki, hogy a Kft. ellen indult felszámolási eljárásban az A C Kft. hitelezői igényt nem terjesztett elő. Az így kiegészített tényállás alapján az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése és 254. §-ának (3) bekezdése alapján annak helytálló indokaira tekintettel hagyta helyben.