A Győri Ítélőtábla Bf.18/2007/17. számú határozata hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás vétsége tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 10. §, 331. §, 348. §, 352. §, 371. §, 381. §] Bírók: Miklós Mária, Nagy Zoltán, Takácsné dr. Helyes Klára

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék B.131/2004/60., *Győri Ítélőtábla Bf.18/2007/17.*, Kúria Bfv.124/2014. (EH 2015.02.B7)

***********

Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság

Bf.18/2007/17. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Győrött, 2008. április 24. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

v é g z é s t :

a hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás vétsége és más bűncselekmények miatt I.r. vádlott és társai ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Bíróság 2006. október 12. napján kihirdetett 8.B.131/2004/60. számú ítéletét helybenhagyja.

A másodfokú eljárásban 25.260 (huszonötezer-kétszázhatvan) Ft bűnügyi költség merült fel, amelyet a pótmagánvádló visel.

I n d o k o l á s :

A Fővárosi Bíróság a 2006. október 12. napján kihirdetett 8.B.131/2004/60. számú ítéletében V1 Ir., V2 II.r., V3 III.r. és V4 IV.r. vádlottat az ellenük 1-1 rb. társtettesként, hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás vétsége, társtettesként elkövetett jogellenes fogvatartás bűntette és társtettesként elkövetett súlyos testi sértés bűntettének kísérlete miatt emelt vád alól felmentette. A bűnügyi költség viselésére a pótmagánvádlót kötelezte.

Az ítélet ellen a pótmagánvádló a felmentő rendelkezés miatt, a vádlottak bűnösségének megállapítása érdekében fellebbezést jelentett be.

Fellebbezésének indokaként kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást tévesen, hiányosan állapította meg, ezért ítélete megalapozatlan. Kérte, hogy a másodfokú bíróság a fellebbezés elbírálására tárgyalást tűzzön ki, mert bizonyítási indítványt kíván előterjeszteni. A bizonyítandó tény és a bizonyítási eszköz konkrét megjelölése nélkül az elsőfokú bíróság által beszerzett bizonyítékok mérlegelésének helyessége iránti kételyeit hangsúlyozva fellebbezésében részletesen kifejtette az egyes bizonyítékokkal kapcsolatos álláspontját.

Hivatkozott a Székesfehérvári Városi Bíróság 10.B.363/2003/31. számú ítéletére, melynek alapjául szolgáló tényállás - álláspontja szerint - a jelen ügyben is releváns, azzal ellentétes tartalmú ténymegállapításokat a Fővárosi Bíróság sem tehetett volna. A Székesfehérvári Városi Bíróságnak - a bizonyítási eszközként beszerzett videokamera felvétele alapján - közokiratba foglalt megállapítása szerint a pótmagánvádló az adott időben és helyen nem akadályozta a forgalmat, torlódás az adott útszakaszon kétszer, mindösszesen 1-1 percig volt tapasztalható. Mindez azt bizonyítja, hogy a vádlottakat az állításuk szerinti szabálytalan közlekedése nem késztethette intézkedésre.

Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság nem oldotta fel - a pótmagánvádló alkoholos befolyásoltságának alátámasztásaként hivatkozott - Sz5 igazságügyi orvosszakértő szakvéleményében rejlő ellentmondásokat arról, hogy pontosan mikor volt a vérvétel időpontja. Ennek alapján nem tisztázta azt sem, hogy megfelelően került-e meghatározásra az alkoholos befolyásoltságának mértéke. Nem alapos az a vádlotti védekezés sem, mely szerint az előállítását követő azonnali vérvétel a személyi adatainak hiányossága miatt maradt el.

Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem teljesítette indokolási kötelezettségét abban a körben sem, hogy a sérüléseit vizsgáló orvos szakértői vélemények közül - kirekesztve a másik három szakvéleményt - miért csupán Sz1 szakértő véleményét fogadta el. A pótmagánvádló fellebbezésében ugyanakkor kiemelte, hogy a sérülések eredetéről Sz1 szakértő is úgy nyilatkozott, hogy azok szabályszerű bilincseléssel, a kényszert elszenvedő személy ellenállása nélkül nem keletkezhettek. A vádlottak pedig vallomásukban maguk sem állították, hogy vele szemben testi kényszert alkalmaztak volna.

A pótmagánvádló fellebbezési álláspontja szerint mindezek a hibák, hiányosságok olyan megalapozatlanságot eredményeztek, amelyek a másodfokú eljárás során nem küszöbölhetők ki, emiatt az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítása szükséges.

A Legfelsőbb Bíróság a 2007. február 1. napján kelt Bkk.I.79/2007/2. számú végzésével - a pótmagánvádló kizárás iránti indítványát alaposnak találva - a fellebbezés elbírálására illetékes Fővárosi Ítélőtáblát az eljárásból kizárta, és a másodfokú eljárás lefolytatására a Győri Ítélőtáblát jelölte ki.

Az ítélőtábla előtti nyilvános ülésen a pótmagánvádló fellebbezését fenntartotta. Írásban is benyújtotta azokat az okiratokat, vádlotti vallomásrészleteket és jegyzőkönyv-kivonatokat, melyekkel szintén az elsőfokú ítélet megalapozatlanságát kívánta alátámasztani.

Az I.-IV. r. vádlottak és védőik a nyilvános ülésen az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozták. A II. r. vádlott védője indítványát részletesen indokolta, melyet írásban is előterjesztett. (Bf.18/2007/15. számú irat) Kifejtette, hogy a vádlottak által foganatosított rendőri intézkedés oka a pótmagánvádló szabályszerű közlekedést akadályozó magatartása és heves ellenállása volt. A vele szemben alkalmazott kényszerítő intézkedések mindvégig szabályszerűen zajlottak, melynek következtében a sértettnél az eszközhasználattal szükségszerűen együtt járó és az ellenszegülésből eredő sérüléseket meghaladó testi elváltozások nem keletkeztek. A védő hivatkozott arra, hogy a sértett által felkért magánszakértők a cselekmény időpontjában a sértett sérüléseit nem látták, Sz4 az eseményt követő 4 év múlva, míg Sz2 a sértett elmondása alapján adott szakvéleményt. Abban azonban ők is egyetértettek, hogy a sértett sérülései a kényszerintézkedés során keletkezhettek, míg testi bántalmazásra utaló, orvosilag igazolható külsérelmi nyomok illetve belső szervi elváltozások nem voltak. A védő kiemelte továbbá, hogy a pótmagánvádló által további bizonyítékként hivatkozott kültéri kamera rossz minőségű felvételt készített, és az nem is az intézkedés helyszínét rögzítette.

A fellebbezés nem alapos.

Az ítélőtábla az első fokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást a Be. 348. § (1) bekezdése alapján teljes terjedelmében felülbírálta. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárást a sértett által határidőben és a törvényi előírások szerinti alakszerűségi és tartalmi követelményeknek megfelelően előterjesztett vádindítvány alapján folytatta le, melynek során az ügy érdemi felülbírálatát akadályozó büntetőeljárási szabálysértést nem valósított meg.

Az elsőfokú bíróság megfelelő körben folytatta le a bizonyítási eljárást, beszerezve a szükséges bizonyítékokat. Ezeket egyenként és összességében is alapos vizsgálatnak vetette alá, számot adva a bizonyítékokat értékelő, mérlegelő tevékenységéről is.

A pótmagánvádló fellebbezésében bejelentette, hogy további bizonyítási indítványt kíván előterjeszteni. Arra vonatkozóan azonban, hogy mely tények bizonyítására konkrétan mely bizonyítási eszköz beszerzését, milyen terjedelmű bizonyítási eljárás lefolytatását kívánja, előadást nem tett. Az írásban előterjesztett fellebbezés tartalma valamint a pótmagánvádló jogi képviselője által a nyilvános ülésen kifejtettek alapján megállapítható, hogy a pótmagánvádló az elsőfokú bíróság bizonyíték-értékelő tevékenységét támadta, a mérlegelés helyességét vitatta.