A Legfelsőbb Bíróság Mfv.10340/2011/6. számú határozata társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 67. §] Bírók: Magyarfalvi Katalin, Patassyné dr. Dualszky Katalin, Zanathy János

Mfv.III.10.340/2011/5.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Szabó István ügyvéd által képviselt felperesnek az Egészségbiztosítási Pénztár mint a Regionális Egészségbiztosítási Pénztár jogutódja) alperes ellen társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságon 6.M.1309/2009. szám alatt indított és a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 2010. november 19. napján kelt 6.M.1309/2009/9. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2011. június 20. napján megtartott tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 6.M.1309/2009/9. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 30.000 (harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli.

I n d o k o l á s

A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 6.M.1309/2009/9. számú ítéletével elutasította a felperes keresetét, amelyben az alperes által kibocsátott, a felperest a sérült 2007. szeptember 20-án bekövetkezett munkabalesetével összefüggésben felmerült egészségbiztosítási ellátások költsége és kamata megfizetésére kötelező fizetési meghagyás hatályon kívül helyezését kérte.

Az ítéleti tényállás szerint a baleset - a felperes által felvett munkabaleseti jegyzőkönyvben foglaltaktól eltérően - akként következett be, hogy a sérült egy targonca raklapjára felállt, munkatársa a targoncával felemelte, a sérült - pontosan meg nem állapíthatóan mi miatt - megijedt, kb. három méter magasságból leugrott és csigolyatörést szenvedett.

A bíróság a balesetkor jelenlévő tanúk (a sérült és munkatársa) vallomásában jelentkező azon ellentmondást, hogy a sérült ismeretlen okból, vagy azért ijedt meg és ugrott le a targoncáról, mert a sérült munkatársa egy betonátívelőbe vezette a targoncát, a felperes felelőssége szempontjából irrelevánsnak tekintette. Azzal, hogy a sérült a targoncára felállt, munkatársa pedig a magasba emelte, a munkavédelmi szabályokat tudatosan megszegték. Mivel a szabálytalan emelésben tevékenyen részt vevő munkatárs, akire a munkavédelmi szabályok a sérülttel azonosan vonatkoznak, a munkáltató megbízottjaként jelen volt a helyszínen, a felperes, mint munkáltató - a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 67. §-a alapján - köteles a sérült balesete miatt felmerült egészségbiztosítási ellátások költségeinek megtérítésére.

A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben az ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a jogszabályoknak megfelelő határozat meghozatalát, másodlagosan a munkaügyi bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását kérte.

Álláspontja szerint a bíróság a megalapozott döntés meghozatalához szükséges tényállást nem tárta fel, a hiányos tényállásból pedig téves jogi következtetések levonásával állapította meg, hogy a balesetért megtérítési felelősség terheli. Sérelmezte, hogy a bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy az alperes eljárása során megsértette a közigazgatási eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló, 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 29. § (3) bekezdését, 50. § (1) bekezdését, 51. § (1) bekezdését és 68. §-át, amely jogsértések miatt a közigazgatási eljárásban nem gyakorolhatta ügyféli jogait.

A felperes az ítéleti tényállást a baleset bekövetkeztének körülményeivel kapcsolatban nem vitatta, álláspontja szerint azonban a bíróságnak azt is rögzítenie és értékelnie kellett volna ítéletében, hogy a felperesi munkáltatónál a balesetkor - az ügyvezetőn kívül - mindössze 12 fő dolgozott, akik közül 2 fő raktárvezető a 4 fő, kifejezetten segédmunkát végző alkalmazottakkal együtt dolgozik, így felügyelni tudják, hogy a többiek a munkát a munkavédelmi oktatásnak és a munkavédelmi szabályoknak megfelelően végezzék. A kis alkalmazotti létszám miatt felesleges a munkavállalók közül bárkit is "közbenső" munkahelyi vezetőnek megbízni, így a felperesnél nincs olyan munkavállaló, aki a munkáltató megbízottjának minősülne.

A felperes a fentiek alapján kifogásolta, hogy a bíróság ítéletében nem tért ki arra, a sérült munkatársa miért minősült a munkáltató megbízottjának, figyelemmel arra is, hogy a másik munkavállaló "felügyelőjeként" egyik munkavállalót sem jelölte ki és bízta meg a balesetvédelmi szabályok betartásának ellenőrzésével. A két azonos jogállású munkavállaló közül megbízott csak az lehet, akivel megbízási jogviszonyt létesít a munkáltató, ennek hiányában viszont nem lehet azt a következtetést levonni, hogy a fegyelmezetlen munkavállalók közül a balesetet elszenvedő "sértett", a másik munkavállaló pedig a megbízottja lesz.

A felperes hivatkozott arra is, hogy a munkaügyi bíróság ítélete jogszabályi alapját nem jelölte meg, helytelenül állapította meg, hogy a felperes azért felelős, mert a sérült munkatársa, mint a munkáltató megbízottja jelen volt a helyszínen. A bíróság - figyelmen kívül hagyva a Legfelsőbb Bíróság MK 29. számú állásfoglalásában és a BH 1995.740. számú eseti döntésében foglaltakat - tévesen ítélte meg azt is, hogy a munkáltató működési körébe eső ok miatt történt a baleset. A baleset oka ténylegesen az volt, hogy a munkavédelmi szabályokat megszegő munkavállalók kihasználták, hogy a munkahelyi vezető nem tartózkodik a közelben, amiből az következik, hogy a balesetet a sérült munkavállaló elháríthatatlan magatartása okozta, tekintettel arra is, hogy ő vette rá munkatársát a szabálytalan munkavégzésre, így a munkáltató megtérítési kötelezettsége nem állhat fenn.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte annak megalapozottságára hivatkozva. Kiemelte, hogy a felperes sem keresetlevelében, sem a perben tartott első tárgyaláson nem hivatkozott arra, hogy az alperes nem értesítette az eljárás megindításáról, így - figyelemmel a Pp. 335/A. § (1) bekezdésében foglaltakra - ezt a felülvizsgálati eljárás során nem kifogásolhatja. Az alperes utalt a Legfelsőbb Bíróság Mfv.K.III.10.455/2007/7. számú ítéletére, amely szerint a munkáltató megbízottjának minősül a munkabaleset tekintetében minden olyan személy, aki az adott munkaműveletben részt vett.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson bírálta el.

A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.