A Kúria Pfv.20154/2015/7. számú precedensképes határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 100. §, 339. §] Bírók: Almásy Mária, Havasi Péter, Udvary Katalin

A határozat elvi tartalma:

Az M0-ás autóút építésével, üzembe helyezésével a környező ingatlanok forgalmi értékében történő csökkenés mint kár megtérítése iránti igény alapos, ha a szükségtelen zavarás ténye bizonyított és a kimentés bizonyítása eredménytelen volt.

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Pfv.III.20.154/2015/7.szám

A Kúria a dr. Hegedűs Péter ügyvéd által képviselt I.r., II.r., III.r., IV.r., V.r., VI.r., VII.r., VIII.r., IX.r., X.r., XI.r., XII.r., XIII.r., XIV.r., XV.r., XVI.r., XVII.r., XVIII.r., XIX.r., XX.r., XXI.r., XXII.r., XXIII.r., XXIV.r., XXV.r., XXVI.r., XXVII.r., XXVIII.r., XXIX.r., XXX.r., XXXI.r., XXXII.r., XXXIII.r., XXXIV.r., XXXV.r., XXXVI.r., XXXVII.r., XXXVIII.r., XXXIX.r., XL.r., XLI.r., XLII.r., XLIII.r., XLIV.r., XLV.r., XLVI.r., XLVII.r., XLVIII.r., XLIX.r., L.r., LI.r., LII.r., LIII.r., LIV.r., LV.r., LVI.r., LVII.r., LVIII.r., LIX.r., LX.r., LXI.r., LXII.r., LXIII.r., LXIV.r., LXV.r., LXVI.r., LXVII.r., LXVIII.r., LXIX.r., LXX.r., LXXI.r., LXXII.r., LXXIII.r., LXXIV.r., LXXV.r., LXXVI.r., LXXVII.r., LXXVIII.r., LXXIX.r., LXXX.r., LXXXI.r., LXXXII.r., LXXXIII.r., LXXXIV.r., LXXXV.r., LXXXVI.r., LXXXVII.r., LXXXVIII.r., LXXXIX.r., XC.r., XCI.r., XCII.r., XCIII.r., XCIV.r., XCV.r., XCVI.r., XCVII.r., XCVIII.r., XCIX.r., C.r., CI.r., CII.r., CIII.r., CIV.r., CV.r., CVI.r., CVII.r., CVIII.r., CIX.r., CX.r., CXI.r., CXII.r., CXIII.r., CXIV.r., CXV.r., CXVI.r., CXVII.r., CXVIII.r., CXIX.r., CXX.r., CXXI.r., CXXII.r., CXXIII.r., CXXIV.r., CXXV.r., CXXVI.r., CXXVII.r., CXXVIII.r., CXXIX.r., CXXX.r., CXXXI.r., CXXXII.r., CXXXIII.r., CXXXIV.r., CXXXV.r., CXXXVI.r., CXXXVII.r., CXXXVIII.r., CXXXIX.r., CXL.r., CXLI.r., CXLII.r., CXLIII.r., CXLIV.r., CXLV.r., CXLVI.r., CXLVII.r., CXLVIII.r., CXLIX.r., CL.r., CLI.r., CLII.r., CLIII.r., CLIV.r. és CLV.r. felpereseknek a dr. Szentmártony Kristóf ügyvéd által képviselt I.r., a Gyollai Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Gyollai János ügyvéd) által képviselt II.r. és a Juhász M. Gábor Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Juhász M. Gábor ügyvéd) által képviselt III.r. alperesek ellen kártérítés megfizetése iránt a Fővárosi Törvényszék előtt 70.P.26.084/2010. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla 3.Pf.20.959/2014/4. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a II.r. alperes által 145., a III.r. alperes által 142. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán a 2015. szeptember 16. napján megtartott tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezéseit hatályában fenntartja.

Kötelezi a II. és III.r. alpereseket, hogy külön-külön fizessenek meg az egyetemlegesen jogosult felpereseknek 15 nap alatt 3.000.000 (hárommillió) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A III.r. alperes által le nem rótt 3.500.000 (hárommillió-ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperesek ingatlanai Cs. külső részén helyezkednek el, 2008-ig zajmentes, csendes zöldövezeti környezetben. 2004-ben a II.r. alperes kért építési engedélyt az M0-ás útgyűrű 4. számú főút és az M3-as autópálya közötti szakaszának kivitelezésére. A felperesi ingatlanokat az M0-ás körgyűrű 3. számú főút és az M3-as autópálya közötti szakasz érinti. Az autópálya, illetőleg a perbeli autóút megépült, 2008. december 16-án adták át, azonban a perben érintett útszakasz végleges forgalomba helyezési engedéllyel a jogerős ítélet meghozataláig nem rendelkezett. Az M0-ás autóút tulajdonosa a Magyar Állam, építtetője a II.r. alperes, vagyonkezelője a III.r. alperes.

A felperesek a keresetükben az út üzembe helyezése folytán keletkezett zaj, légszennyezés, fényszennyezés okozta szükségtelen zavarással összefüggő, az ingatlanok forgalmi értékcsökkenésében megnyilvánuló káraik egyetemleges megfizetésére kérték az alperesek kötelezését a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 100. §-a, 339. §-ának (1) bekezdése, 345. §-a, valamint a környezet védelméről szóló 1995. évi LIII. törvény (Kvtv.) 103. §-ának (1) bekezdése alapján. Kifogásolták, hogy a perbeli útszakasz nem a hangelnyelő tulajdonságú aszfaltburkolattal készült, elmaradt a zajvédő erdő telepítése, ezzel szemben csak ritka, keskeny erdősávot telepítettek, és a haladási sebességet sem korlátozták. Utaltak arra is, hogy az autóút más nyomvonalon is megépülhetett volna.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték.

Az I.r. alperes azzal védekezett, hogy a kár az előtt következett be, hogy az autóút kezelője lett.

A II.r. alperes álláspontja az volt, hogy mint építtető a Ptk. 100. §-a alapján a kárért nem felel. Utalt a közérdekű létesítmény miatt fennálló tűrési kötelezettségre, az építmény értéknövelő hatására és vitatta a szükségtelen zavarás tényét.

A III.r. alperes arra hivatkozott, hogy a perbeli közútnak nem vagyonkezelője, terhére a szükségtelen zavarás ténye nem állapítható meg.

Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetének részben helyt adó ítéletében kötelezte a II-III.r. alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg a felpereseknek különböző összegeket és ezeknek a 2008. december 16-tól járó törvényes mértékű késedelmi kamatát. Az elsőfokú bíróság a Ptk. 345. §-ának és a Kvtv. 103. §-ának alkalmazására nem látott alapot. Az autópálya építése nem jogellenes, ezért a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján a kártérítési felelősség nem állapítható meg. Az I.r. alperes a forgalomba helyezéssel kapcsolatban nem fejtett ki tevékenységet, vele szemben a keresetet az elsőfokú bíróság alaptalannak tartotta. Megállapította, hogy a II.r. alperes a beruházás végzésekor a Magyar Állam nevében járt el, a Ptk. 100. §-a alapján felel a szükségtelen zavarás okozta kárért. Az elsőfokú bíróság szerint a III.r. alperesnek az a hivatkozása, hogy a törvény szerinti vagyonkezelői szerződést nem kötötte meg, a felelősség alól nem mentesíti. A III.r. alperes a csatolt alapító okirat szerint is az országos közúthálózat vagyonkezelésére jött létre, vagyonkezelőnek tekintendő és a Ptk. 100. §-a alapján quasi tulajdonosként felel. A zavarás szükségtelensége körében az elsőfokú bíróság az E. Kft. és P.K. szakvéleménye alapján megállapította, hogy a zajterhelés megvalósult, továbbá a kipufogó gáz szaga az ingatlanokon érzékelhető és nagyobb a porszennyezés is. Bizonyított, hogy az aszfaltburkolatnak jobb a hangelnyelő képessége mint a betonburkolaté, azonban vályúsodik és rövidebb élettartamú. Zajvédő fallal zajcsökkenés nem érhető el, a megfelelő véderdő azonban 2-3 decibellel csökkentené a zajhatást, ilyen véderdő azonban nincs. A sebességkorlátozás hiánya miatt a kárfelelősség nem volt megállapítható. Az elsőfokú bíróság mindezek alapján a szükségtelen zavarás tényét és ebből eredően a Ptk. 100. §-a alapján a II-III.r. alperesek kárfelelősségét megállapította. Az ingatlanok forgalmi értékcsökkenésének meghatározásához B.I. perszakértő szakvéleményét részben használta fel, a hangelnyelő burkolat és a véderdő hiánya folytán keletkezett zajnövekedést figyelembe véve.