BH 2014.9.275 I. Azt, hogy a bántalmazott mellett a vele együtt élő kiskorú gyermekek tekintetében is indokolt-e a megelőző távoltartás elrendelése, a bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelése alapján dönti el.

II. A bántalmazott szülő azon nyilatkozata, hogy nem kéri az ügyész által indítványozott távoltartás elrendelését, önmagában nem jelenti azt, hogy érdekellentét állna fenn közte és a kiskorú gyermekei között, ami eseti gondnok kirendelésére adna alapot [2009. évi LXXII. tv. 1. §, 13. §, 14. §; Pp. 206. § (1) bek.; Csjt. 87. § (1) bek.].

[1] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a kérelmezett, aki a kérelmező férje, 2013. február 1-jén délben erősen ittas állapotban tért haza a házastársak közös ingatlanába. Nem találta a hátsó kapu kulcsát, emiatt a kérelmezőt felelősségre vonta, a mellkasát megütötte és a cserépkályhához szorítva két kezével megragadta a felesége a nyakát, fojtogatta őt. A kérelmező eközben segítségért kiabált, amit munkatársa, A. M. meghallott és a házba jutva segített a kérelmezőnek kiszabadulni az ingatlanból. Ezután a kérelmező kihívta a rendőrséget és távoltartás elrendelését kérte.

[2] Az illetékes rendőrkapitányság az érintettek meghallgatását követően határozatával elrendelte a kérelmezett ideiglenes megelőző távoltartását a kérelmező vonatkozásában, 72 óra időtartamra.

[3] Az ideiglenes megelőző távoltartást elrendelő határozat meghozatalát követően a hozzátartozók közötti erőszak miatt alkalmazható távoltartásról szóló 2009. évi LXXII. törvény (a továbbiakban: Hketv.) 14. § (1) bekezdése alapján a rendőrség hivatalból kezdeményezte az illetékes járásbíróságon a bántalmazott és a bántalmazó közötti megelőző távoltartás elrendelése iránti nemperes eljárást.

[4] Az eljárásban az illetékes járási ügyészség mint eljáró ügyészi szerv útján az ügyész a Hketv. 13. § (5) bekezdése alapján fellépett, és indítványozta, hogy a bíróság 30 napra rendelje el a megelőző távoltartást nem csupán a kérelmező, hanem a közös- és a felek által nevelt kiskorú gyermekek vonatkozásában is, tekintettel arra, hogy a kérelmezett részéről a bíróság által vizsgált esetet megelőzően is többször történt bántalmazás, amelynek nem egy esetben a gyermekek is tanúi, illetve szenvedő alanyai voltak.

[5] Az elsőfokú bíróság által tartott meghallgatáson a kérelmező a megelőző távoltartás elrendelését már nem kérte. Előadta ugyanakkor, hogy korábban is voltak a kérelmezett részéről bántalmazások, három havonta egyszer "előfordult ilyesmi". A jelen bántalmazást a gyermekek nem látták. Az esetet követően a kérelmezett orvoshoz fordult és a házastársak rendezték a viszonyukat.

[6] A kérelmezett az elkövetett cselekményt nem vitatta. A tettét megbánta. Előadta, hogy pszichiátriai kezelésen vesz részt alkoholfüggősége miatt.

[7] Az elsőfokú bíróság végzésével a megelőző távoltartás elrendelését mellőzte.

[8] A végzés ellen a járási ügyészség nyújtott be fellebbezést, melyben annak hatályon kívül helyezését a járásbíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára történő utasítását kérte.

[9] A másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.

[10] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a rendőrkapitányság által megküldött iratok alapján kiegészítette. Eszerint a bántalmazó és a bántalmazott mintegy hat és fél éves élettársi kapcsolat után, 2012 szeptemberében kötöttek házasságot. Közös háztartásban nevelik a bántalmazott előző kapcsolatából 2005. június 27-én született I., valamint a felek 2010. január 2-án született K. utónevű gyermekét.

[11] A rendőrségi iratokból az is megállapítható, hogy a kérelmezettel szemben 2011 novembere és 2013. február 1-je között ittas állapotban tanúsított magatartása, cselekedetei miatt hat alkalommal volt szükség a rendőrség fellépésére.

[12] A jelen ügy alapját képező 2013. február 1-jei eseményt megelőző napon, 2013. január 31-én a bántalmazó a bántalmazott előadása szerint nevelt gyermekével, I.-vel kötekedett. Azt mondta neki, hogy vér szerinti édesapját börtönbe fogják zárni. A bántalmazott rászólt a bántalmazóra, hogy a veszekedést fejezze be. Ennek hatására a bántalmazó lefeküdt aludni. A 2013. február 1-jén történteket követően, február 4-én a bántalmazó a háziorvosnál járt, majd bejelentkezett a kistérségi egészségügyi központ pszichiátriai rendelésére, ahol 2013. február 25-re kapott időpontot.

[13] A másodfokú bíróság megállapította, hogy a fenti kiegészítés mellett az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg. Nem vétett olyan eljárási hibát, amely miatt az elsőfokú határozat hatályon kívül helyezésének lenne helye és érdemben is helyesen döntött, amikor a megelőző távoltartás elrendelését mellőzte.

[14] A jogerős végzés ellen a megyei főügyészség nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását kérte. A felülvizsgálati kérelem értelmében ugyanis a jogerős végzés törvénysértő.

[15] A Legfőbb Ügyészség a megyei főügyészség felülvizsgálati kérelmét fenntartotta.

[16] Kiemelte, hogy a másodfokú bíróság végzését anélkül kézbesítették a főügyészségnek, hogy az ügyész a másodfokú eljárásban részt vett volna. Ezen mulasztás nem lényegtelen eljárási hiba, hanem az ügy érdemére kiható súlyos eljárási szabálysértés. Az ügyész eljárásban való részvételének hiánya azt jelentette, hogy a másodfokú eljárás érdemi nyilatkozata nélkül került lefolytatásra. Erre tekintettel jogszabálysértő a felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős határozat.

[17] A kérelmező és a kérelmezett a felülvizsgálati eljárásban nem nyilatkozott.

[18] A felülvizsgálati kérelem a következők szerint nem alapos.

[19] 1. A felülvizsgálati kérelemből kitűnően az ügy érdemét tekintve a megyei főügyészség alapvetően nem azt kifogásolta, hogy az eljárt bíróságok a kérelmező bántalmazott tekintetében nem kötelezték a bántalmazót 30 napos időtartamú távoltartásra, hanem azt, hogy ezen intézkedést nem foganatosították kk. K. I. esetében, akinek sérelmére a felülvizsgálati kérelem értelmében a bántalmazó megvalósította a Hketv. 1. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti, hozzátartozók közötti erőszakot.

[20] A rendelkezésre álló iratok szerint a kérelmező a 2013. február 1-jén történt bántalmazásával kapcsolatos rendőrségi meghallgatása során tett olyan jegyzőkönyvi nyilatkozatot, miszerint előző napon, tehát 2013. január 31-én a bántalmazó kk. K. I. gyermekét "szekálta" azzal, hogy az igazi apukáját nemsokára le fogják csukni, mert nem ad pénzt. Miután azonban a kérelmező rászólt a férjére, hogy fejezze be, a bántalmazó lefeküdt aludni. Kétségtelen, hogy a kérelmező azt is előadta, hogy a január 31-i esemény során I. sírt és fél a kérelmezettől, aki rendszeresen bántani szokta "szavakkal", mivel nem az ő gyermeke. Az illetékes rendőrkapitányság azonban ezen adatok birtokában is csak a kérelmező mint bántalmazott vonatkozásában hozott ideiglenes megelőző távoltartó határozatot a bántalmazóval szemben. A kérelmezett kiskorú gyermekei, így különösen K. I. bántalmazottként a határozatban nem került feltüntetésre. A két kiskorú gyermek csak a határozat 3. pontjában szerepel, mint akik felett a bántalmazó szülői felügyeleti joga, illetve kapcsolattartási joga az ideiglenes megelőző távoltartó határozatban rögzített 72 órás időtartamban szünetel.