A Kúria Kfv.35616/2015/4. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (AGRÁRTÁMOGATÁSI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2004. évi CXL. törvény (Ket.) 5. §, 72. §, 2007. évi XVII. törvény (Támtv.) 57. §, 64. §, 69. §, 23/2007. (IV. 17.) FVM rendelet 20. §, 35. §, 27/2007. (IV. 17.) FVM rendelet 4. §] Bírók: Balogh Zsolt, Kozma György, Marosi Ildikó
A határozat elvi tartalma:
Az elévülés értelmezése az állattartó telepek korszerűsítéséhez igényelt európai uniós támogatás visszakövetelése kapcsán.
***********
A Kúria
mint felülvizsgálati bíróság
ítélete
Az ügy száma: Kfv.IV. 35.616/2015/4.
A tanács tagjai: Dr. Kozma György a tanács elnöke, Dr. Balogh Zsolt előadó bíró, Dr. Hörcherné Dr. Marosi Ildikó bíró
A felperes: Dr. felperes neve
A felperes képviselője: Dr. Balázs Imre ügyvéd
Az alperes: alperes neve
Az alperes képviselője: Dr. Ivanovits Andrea ügyvéd
A per tárgya: mezőgazdasági támogatás
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.K.27.263/2014/31.
Rendelkező rész
A Kúria a Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.K.27.263/2014/31. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.
Indokolás
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból a 27/2007. (IV.14.) FVM rendelet alapján állattartó telepek korszerűsítése jogcímre nyújtott be támogatási kérelmet, melynek a hatóság a 2008. április 22. napján meghozotthatározattal helyt adott. A felperes a döntést megfellebbezte. A másodfokú hatóság 2008. augusztus 28. napján kelt határozatával az elsőfokú döntést helybenhagyta. A határozatot a hatóság 2008. szeptember 10. napján kézbesítette a felperesnek, azaz a támogatást megítélő határozat 2008. szeptember 10. napjától tekinthető jogerősnek.
[2] Ezt követően a felperes első kifizetési kérelmének a hatóság a 2009. február 13-án kelt határozatával részben helyt adott és a felperes részére 18.487.960 Ft támogatási összeget hagyott jóvá. A felperes második kifizetési kérelme tárgyában a hatóság 2009. március 18. napján döntött, a felperes részére 2.518.000 Ft összegű támogatást állapított meg.
[3] A felperes harmadik kifizetési kérelmét 2010. március 31. napján terjesztette elő. Az elsőfokú hatóság (új eljárás során) 2011. augusztus 2-án meghozotthatározatával a felperes harmadik kifizetési kérelmének részben helyt adott és 24.356.119 Ft támogatási összeget állapított meg. A hatóság a teljesítés mértékét a 63.786.552. Ft elszámolt kiadásra tekintettel 29,9645%-ban határozta meg.
[4] A felperes 2011. október 4. napján bejelentette, hogy a 2010. március 31-én beadott harmadik kifizetési kérelme az utolsó.
[5] Ezt követően az elsőfokú hatóság három határozatot hozott. Egyrészt visszavonta a felperes kifizetési kérelmének részben helyt adó határozatot, másrészt elutasította a felperes kifizetési kérelmét, harmadrészt megszüntette az ügyfél támogatási jogosultságát. A támogatási határozat (visszavonásáról az elsőfokú hatóság a 2011. december 19-én kelt határozatában döntött.
[6] A fellebbezés során eljárt másodfokú hatóság mindhárom határozatot megsemmisítette.
[7] A megismételt új eljárásokban az elsőfokú hatóság szintén három határozatot hozott. Az első határozatban a hatóság visszavonta a 2011. augusztus 2. napján meghozott, a 24.356.119 Ft kifizetési kérelemnek részben helyt adó határozatot. A fellebbezés során eljárt másodfokú hatóság a 2115146374 vonalkódú, 73. számú határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolását annyiban változtatta meg, hogy a határozat visszavonását az is megalapozza, hogy annak meghozatalakor az elsőfokú hatóság nem vette figyelembe a 27/2007. (IV.17.) FVM rendelet 4. §-ában meghatározásozott előírásokat, valamint a 23/2007. (IV.17.) FVM rendelet 20. § (4) bekezdésében foglaltaknak való megfelelés vizsgálata is szükségessé vált. A 23/2007. (IV.17.) FVM rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 20. § (4) bekezdése szerint az ügyfél köteles a támogatási határozattal jóváhagyott elszámolható kiadások összegének legalább 50%-át teljesíteni. E kötelezettség nemteljesítéséhez szankciót a Vhr. 35. § (1) bekezdése fűz. A jelzett másodfokú határozat e jogszabályhelyen alapul.
[8] A hatóság másodsorban - a fenti visszavonó határozat mellett - meghozta a felperes kifizetési kérelmét elutasító határozatát. Döntését arra alapozta, hogy a felperes 2011. október 4-én bejelentette, hogy további kifizetési kérelem benyújtására nem kerül sor, az utolsó kérelem alapján a felperes 29,9645%-ot teljesített, ez nem éri el a Vhr. 20. § (4) bekezdésében foglalt 50%-ot. Ezt a határozatot a másodfokú hatóság a 2115146383 vonalkódú határozatával (a továbbiakban: 74. sz. határozat) helybenhagyta.
[9] A hatóság hozott egy harmadik, 2013. augusztus 21-én kelt és a felperes részére 2013. november 4. napján kézbesített határozatot, amely a 2008. szeptember 10-én jogerőssé vált támogatási határozatot visszavonta. Megállapította, hogy a felperes az intézkedésben jogosulatlanul vett részt, s mivel a Vhr. 20. § (4) bekezdésében előírt 50%-ot nem teljesítette, ezért 3 évig a 2007. és 2013. időszakra az EMVA társfinanszírozásában megvalósuló egyes támogatásokból való részvételt kizárta. E határozat mindösszesen 70.196.389 Ft (az első, a második és a harmadik kifizetési kérelem alapján kifizetett összeg és kamatai) visszafizetésére kötelezte a felperest. A fellebbezés során eljárt másodfokú hatóság a 2115146365 vonalkódú 75. számú határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az indokolását annyiban változtatta meg, hogy a kizárásra vonatkozó, a Vhr. 35. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezésnek a 2013. január 1. napjától hatályos szövegét rendelte alkalmazni.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
A tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges. Kérem, lépjen be a belépőkódjaival vagy a telepített Jogkódexből!
Ha személyes segítségre van szüksége, írjon nekünk!