A Fővárosi Törvényszék Pf.636553/2012/7. számú határozata jogalap nélküli gazdagodás tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 163. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 205. §, 210. §, 234. §, 236. §, 237. §, 301. §, 361. §, 523. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 46. §, 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 213. §] Bírók: Bodor Krisztina, Illés Krisztina, Póta Henriett

Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság

43. Pf. .../2012/7.

A Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság dr. Lázár Dénes ügyvéd (....) által képviselt felperes neve (....) felperesnek a Szilágyi Gábor György Ügyvédi iroda - ügyintéző : dr. Szilágyi Gábor György ügyvéd ....) által képviselt I. rendű alperes neve. (....) I.r. és az II. rendű alperes neve. (....) II.r. alperesek ellen jogalap nélküli gazdagodás iránt indult perében a Pesti Központi Kerületi Bíróság 2012. április 18-án kelt 9. P.../2012/7. számú ítélete ellen a felperes részéről 12. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán tárgyaláson meghozta az alábbi

k ö z b e n s ő í t é l e t e t :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét közbenső ítéletnek tekinti, azt megváltoztatja és megállapítja, hogy a felek által 2006. november 14-én kötött kölcsönszerződés érvénytelen.

A közbenső ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesek - mint egyetemleges jogosultak - részére 305.892 Ft perköltséget. Ítélete indokolásában rögzítette, hogy a peres felek között közjegyzői okiratba foglalt kölcsönszerződés jött létre, amely részletesen tartalmazza a kölcsönhöz kapcsolódó valamennyi költséget, így az ügyleti kamatot, a kezelési költséget, a hiteldíj változó mértékű voltát, valamint azon feltételeket, amelyek esetén az alperesek egyoldalúan jogosultak voltak a hitelhez kapcsolódó költségek megemelésére. Tartalmazza a szerződés azt is, hogy a kölcsön összegének CHF-ben való megállapítása a folyósítás napján érvényes deviza vételi árfolyamon történik, a törlesztőrészletek megfizetése pedig az egyes törlesztőrészletek esedékessége napját megelőző napon érvényes deviza eladási árfolyamon kerül meghatározásra. Tekintve, hogy a felperes a hiteligényléssel együtt az alperesi üzletszabályzatot átvette, illetve, hogy a közjegyző a kölcsönszerződést tartalmazó okiratot - az ügyfelek nyilatkozata alapján, felhasználva az általuk rendelkezésre bocsátott írásbeli tervezetet is - készítette, továbbá a szerződést felolvasta és megmagyarázta, a felperes nem hivatkozhat arra, hogy az általa árfolyamrésként meghatározott költségre nem terjed ki az alperesek által adott tájékoztatás.

Az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában kifejtette azt is, hogy a felperes nem csatolt bizonyítékot, illetve bizonyítási indítványt nem terjesztett elő arra nézve, hogy a THM nem felelt meg a THM-rendelet 8. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Erre tekintettel megállapítható volt, hogy a felperes által megfizetett valamennyi költség a szerződésen alapult, s azok között nem volt olyan költség, amely a THM-rendelet 12. § f./ pontja alapján ne vált volna a szerződés részévé és ekként az alperesek ne követelhették volna. Amennyiben igaz lenne azonban, hogy a szerződés nem tartalmaz valamely költséget, abban az esetben is csupán ezen megfizetett költség visszafizetését követelhetné a felperes, nem pedig az összes további költség megfizetését is.

A semmisségre alapított kereseti kérelem kapcsán kifejtette még, hogy annak jogkövetkezménye - szemben a felperes által előadottakkal - nem jogalap nélküli gazdagodás, hanem a Ptk. 237. §-ában foglaltak, figyelemmel az 1/2010. (VI. 28.) PK véleményben foglaltakra is ; míg a megtámadással elérni kívánt érvénytelenség kapcsán rámutatott, hogy a megtámadásra való jogosultság elenyészett, illetve hogy az eredményes megtámadás jogkövetkezménye szintén nem jogalap nélküli gazdagodás.

A felperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének akként való megváltoztatását kérte, hogy a másodfokú bíróság a kereseti kérelem szerint kötelezze az I-II.r. alpereseket 4.891.369 Ft egyetemleges megfizetésére, valamint a perköltségek viselésére. Előadása szerint az elsőfokú bíróság a tényállást hiányosan állapította meg, ellenben ha a tényállás a benyújtott bizonyítékok alapján került volna megállapításra, akkor nyilvánvalóvá vált volna, hogy a szerződés a Hpt. 213. § (1) bekezdés c./ pontja értelmében semmis. A tényállás megállapítása során figyelmen kívül maradt annak rögzítése, hogy :

1./ A szerződés nem tartalmazza az árfolyamrés - mint a devizahitel szerződésekhez kapcsolódó speciális költség - százalékban kifejezett értékét, amely a szerződéskötés napján 1 % volt.

Mivel pedig a szerződés nem tartalmazza sem az árfolyamrés kifejezést, sem pedig annak százalékban kifejezett értékét, a hitelszerződés semmis.

2./ Az alperesek a szerződéskötést megelőzően nem tájékoztatták megfelelően a felperest a szerződéshez kapcsolódó költségekről, az pedig bizonyítást nem nyert, hogy a hiteligénylés kedvező elbírálásáról szóló 2006. november 10-i keltezésű alperesi levél a felperesnek megküldésre került.

Az elsőfokú bíróság tévesen értelmezi a 41/1997. (III. 5.) Kormányrendelet 8. § (3) bekezdését és 12. § g./ pontját, értelmezése ellentétes az általánosan elfogadott fogyasztóvédelmi elvekkel és a PSZÁF Felügyeleti Tanácsa által kiadott 9/2006. (XI. 7.) számú fogyasztóvédelmi ajánlás III.3. g-h./ pontjaival, mint szakmailag általánosan elfogadott értelmezéssel.

Az alperesek fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására és a felperes perköltségben való marasztalására irányult. Álláspontja szerint az árfolyamrés - amelynek a szerződésben való fel nem tüntetése miatt a felperes a szerződés semmisségének megállapítását kéri - nem olyan költség vagy díjelem, amelyet a szerződésnek külön nevesítenie kell, ezt az álláspontot támasztja alá a Pénzügyi Békéltető Testület számos határozata is. Azzal, hogy a szerződésnek külön fel kell-e tüntetnie a deviza eladási és deviza vételi árfolyamot vagy e két érték közötti különbség százalékban kifejezett értékét, továbbá az ehhez szorosan kapcsolódó árfolyamváltozást, több egyedi ügyben hozott bírósági határozat is foglalkozott, pl.: Fővárosi Ítélőtábla 4. Pf. .../2012/3. számú ítélete, a Kúria Gfv. IX.../2011. számú ügyben hozott határozata. Mindezek lényege, hogy az árfolyamváltozás nem kötelező tartalmi eleme a szerződéseknek, s előre nem is becsülhető.

A fellebbezés észben megalapozott.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság feltárta tényállást - mely a felek által rendelkezésre bocsátott periratokon alapul - maga is osztja, azt csupán azon elírás tekintetében pontosítja, hogy a kölcsön folyósításának időpontja nem 2011. november 21. napja, hanem 2006. november 21. napja volt (ítélet 3. oldal 1. bekezdés).

A másodfokú bíróság a fentiek szerint pontosított tényállás alapján az elsőfokú ítéletet kizárólag a fellebbezésben foglaltak tükrében vizsgálta.

Mindenekelőtt leszögezendő, hogy a felperes által érvénytelenségi okként megjelölt, a Ptk. 205. §-ának (3) bekezdésébe foglalt együttműködési kötelezettség felperes által állított megszegése még bizonyítottsága esetén sem eredményezi a Ptk. szerint a megkötött szerződés érvénytelenségét, ilyen jogkövetkezményt az előbbi kötelezettség megszegéséhez a Ptk. nem fűz. De nem fűz a Ptk-beli generális szabályhoz képest speciális rendelkezés, a THM rendelet felperes által hivatkozott 12. § g./ pontja sem. A szerződéskötés idején hatályban volt THM-rendelet 12. §-ának g./ pontjában foglaltak össze azt rögzítik, hogy a pénzügyi intézménynek biztosítania kell, hogy az ügyfele a szerződés aláírása előtt megismerhesse az összes - pénzügyi intézmény részére fizetendő, a hitel felvételével összefüggő - költséget. E körben az elsőfokú bíróság helyesen mutatott rá arra, hogy a kölcsönszerződés tükrében megállapítható, hogy a szerződő felek a szerződéskötést megelőzően írásbeli szerződéstervezetet bocsátottak a közjegyző rendelkezésére, illetve hogy a közjegyző a kölcsönszerződést tartalmazó okiratot az ügyfelek nyilatkozata alapján készítette el, továbbá a szerződést felolvasta és megmagyarázta. A periratok között 7/A/2. alatt elfekvő irat pedig azt igazolja, hogy az üzletszabályzat átvételére is sor került 2006. november 14-én, tehát az a felperes számára megismerhető volt. Mindemellett rögzítendő az is, hogy az alpereseknek nem volt jogszabályi kötelezettsége mindezek írásban történő megismertetése a felperessel, felhívott jogszabályi rendelkezés mindössze azt írja elő, hogy biztosítani kell a megjelölt adatok szerződés aláírása előtti megismerhetőségét - akár a 13. § (1) bekezdésében írt módon is : az üzlethelyiségben kifüggesztett üzletszabályzatban, nyilvános tájékoztatóban, ajánlattételben való feltüntetésével.