A Fővárosi Törvényszék Bf.7027/2013/7. számú határozata rablás bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 83. §, 99. §, 118. §, 120. §, 137. §, 321. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 257. §, 258. §, 338. §, 348. §, 351. §, 361. §, 371. §, 372. §, 381. §] Bírók: Jávori Tünde, Juhász Éva, Somogyi Gábor

Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság

24.Bf.III.7027/2013/7. szám

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2013. május 29. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t:

A rablás bűntette miatt I.rendű vádlott neve vádlott ellen indított büntetőügyben a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 2013. január hó 24. napján kihirdetett 2.B.III.1007/2012/25. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlott cselekményeit rablás bűntettének nevezi meg, jogszabályi alapjukat a Btk. 321. § (1) bekezdés I. fordulatára és (3) bekezdés a./ pontjára pontosítja.

A büntetést mint visszaesővel szemben tekinti kiszabottnak.

A vádlott a magánfél javára megítélt kártérítés után 1.500.- (ezerötszáz) forint illetéket köteles megfizetni.

Az ítélet bevezető részéből a vádlott nevének, az ügy tárgyának és számának, rendelkező részéből az előzetes fogvatartás kezdő- és befejező napjainak ismételt, valamint a bűnjeljegyzékek keltének feltüntetését, továbbá az ítélet indokolt kiadmányain a tanács elnökének az ülnökök helyetteseként való ismételt feltüntetését mellőzi.

Az elsőfokú bíróság nevét és ügyszámát az ítélet valamennyi oldalán feltünteti.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

A vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt a szabadságvesztés tartamába továbbmenően beszámítja.

Kötelezi a vádlottat az eljárás során felmerült 4.250,- (négyezer-kettőszázötven) forint bűnügyi költség viselésére.

I n d o k o l á s :

Az elsőfokú bíróság I.rendű vádlott neve vádlottat bűnösnek mondta ki 3 rb. rablás bűntettében (Btk. 321. § (1) bekezdés és (3) bekezdés a) pont), ezért őt 9 év fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. Elrendelte egy a vádlottal szemben korábban kiszabott, eredetileg végrehajtásában felfüggesztett fk. fogházbüntetés utólagos végrehajtását. Rendelkezett a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, az I. számú tanú által előterjesztett polgári jogi igényről, a büntetőeljárás során lefoglalt bűnjelekről, valamint a bűnügyi költségről is.

Az ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére súlyosítás végett, míg a vádlott és a védő enyhítésért jelentett be fellebbezést. Az ügyész fellebbezését a Fővárosi Főügyészség a .... számú átiratában fenntartotta, és indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a súlyosító körülményeket egészítse ki azzal, hogy a vádlott cselekményeit kiskorú sértettek sérelmére követte el, és a vádlott büntetését súlyosítsa.

A másodfokú bíróság az ügyet a Be. 361. § (1) bekezdése alapján nyilvános ülésen bírálta felül. A vádlott és a védő az elsőfokú ítélet ellen előterjesztett fellebbezését fenntartotta.

Az ellentétes irányú fellebbezések egyike sem alapos.

A másodfokú bíróság az ügyet a Be. 348. § (1) bekezdése alapján teljes terjedelmében felülbírálta, függetlenül a fellebbezések irányától és céljától. Megállapította, hogy eljárási szabálysértés nem történt, az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás pedig megalapozott.

A vádlott által kk. személy1 és kk. személy2 sértett ellen elkövetett cselekménnyel összefüggésben a kerületi bíróság helyesen vetette el a vádlott azon védekezését, miszerint kést nem tartott magánál, a passzív alanyokkal szemben élet elleni fenyegetést nem alkalmazott, a kiskorúak önszántukból adták át neki a telefonjaikat. E védekezést kizárta egyrészről, hogy a sértettek az eljárás során végig egybehangzóan és következetesen állították, hogy a vádlott megfenyegette őket azzal, hogy elvágja a torkukat, emellett ténylegesen is kést tartott magánál. Annak küllemét részletekbe menően meghatározták, leírásuk megfelelt a vádlottól lefoglalt kés alaki ismérveinek, ami csak úgy lehetséges, ha azt látták is, ami viszont feltételezi, hogy azt a vádlott elő is vette a bűncselekmény során. Lényeges továbbá, hogy a vádlott a tárgyaláson maga is tett egy olyan nyilatkozatot, miszerint "ha azt mondták a sértettek, hogy volt nálam kés, akkor biztos az igazat mondják." Egyebekben a vádlott maradéktalanul elismerte bűnösségét, így egyéb részeiben a tényállás egybehangzó bizonyítékokon alapul.