BH 2007.9.310 Az üzemi tanács tagjainak - a munkavállalók jóléti céljára rendelt ingatlanok védelme érdekében megvalósult - joggyakorlása a munkaviszonyuk fenntartását nem teszi lehetetlenné [Mt. 22/A. §, 69. §, 96. § (1) bekezdés b) pont].

A felperesek keresetükben rendkívüli felmondásuk jogellenességének megállapítását és eredeti munkakörükben történő továbbfoglalkoztatásukat kérték az alperes perköltség fizetésére kötelezése mellett. Az I. rendű felperes a rendkívüli felmondás elkésettségére is hivatkozott.

A munkaügyi bíróság ítéletével, illetve kiegészítő ítéletével megállapította a rendkívüli felmondások jogellenességét, elrendelte a felperesek eredeti munkakörben való továbbfoglalkoztatását és kimondta az ítélet előzetes végrehajthatóságát, valamint az alperes perköltség fizetési kötelezettségét.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperesek az alperes munkavállalói, egyben az Üzemi Tanács tagjai. Munkaviszonyukat az alperes 2005. augusztus 30-án kelt rendkívüli felmondással szüntette meg az Mt. 96. §-ának (1) bekezdés b) pontja alapján azon indokolással, hogy az Üzemi Tanács tagjaként a H. P. Közösségi Ház, a strand és a P., B. u. alatti ingatlan értékesítésével kapcsolatban indult bírósági eljárás során az Mt. 69. §, illetve a 22/A. §-a előírásainak megsértésével olyan magatartást tanúsítottak, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tette. 2005. augusztus 11-én a B. u. alatti ingatlan tulajdonosától kapott írásbeli tájékoztatás szerint az Üzemi Tanács, illetve a képviseletében eljáró ügyvéd a bírósági nemperes eljárás elsőfokú, nem jogerős végzését eljuttatta részére. A felperesek harmadik személynek adott tájékoztatással megsértették a munkáltató gazdasági érdekeit és veszélyeztették üzleti jó hírnevét. A rendkívüli felmondás I. rendű felperes terhére rótta azt is, hogy az üzleti titoknak minősülő peres ügyekről engedély nélkül tájékoztatást adott a sajtó részére, és ezzel megszegte a Szervezeti és Működési Szabályzatban foglaltakat, valamint az 1/1998. (VI. 4.) számú vezérigazgatói intézkedést.

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az Mt. 69. §-át az Európai Közösség 2002/14/EK számú irányelvével együtt kell alkalmazni jelen jogvita eldöntése során. Álláspontja szerint az alperes által hivatkozott bírósági eljárásban az Üzemi Tanács önálló félként lépett fel, a pert a felperesek nem mint munkavállalók indították. A rendkívüli felmondás kizárólag a munkavállaló munkaviszonyával kapcsolatban tanúsított magatartásra alapítható, a felperesek azonban az Üzemi Tanács tagjaiként jártak el. E minőségükben akkor lenne jogsértő az eljárás, ha az üzemi titkot kifejezetten bizalmasan hozta volna az alperes a tudomásukra azon feltétellel, hogy annak további közlésére nem jogosultak. A munkaügyi bíróság az Mt. 22/A. §-ának az I. rendű felperes részéről történő megsértését sem találta bizonyítottnak.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét az alperest terhelő perköltség fizetési kötelezettség tekintetében részben megváltoztatta, egyebekben azt helybenhagyta.

A másodfokú bíróság kifejtette, hogy az alperes üzleti partnerének nem a felperesek juttatták el a nemperes eljárásban hozott bírósági döntésre vonatkozó információt, a rendkívüli felmondásban megjelölt ezen ok nem valós, ezért az intézkedés jogellenes. Az alperesnek kellett volna az eljárás során igazolnia, hogy az I. rendű felperes a sajtónak nyilatkozott és azt is, hogy az általa megjelölt újságcikkekben szereplő információk tőle származnak, továbbá azok mennyiben sértették a társaság gazdasági érdekeit, valamint üzleti jó hírnevét. Az alperes ezen állításait nem bizonyította és arra vonatkozóan sem nyilatkozott, hogy miben állt az általa hivatkozott sérelem. A másodfokú bíróság nem találta helytállónak az I. rendű felperes azon érvelését, hogy a vele közölt munkavállalói intézkedés elkésett.

Az alperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet megváltoztatására és a felperesek keresetének elutasítására irányult. Érvelése szerint az Mt. 22/A. § (2) bekezdésében írt kötelezettség azt is magában foglalja, hogy a szakszervezet, vagy a szakszervezet érdekében meghatalmazás alapján eljáró személy védeni köteles a munkáltató jogos gazdasági érdekeit akként is, hogy figyelmezteti a meghatalmazott jogi képviselőt az adat, vagy tény védettségére és az esetleges érdeksérelem lehetőségére. A felperesek által a nem jogerős végzés megküldésével tanúsított tevőleges vagy mulasztásos magatartás - a nem jogerős végzés harmadik személyek részére való továbbítása - a munkáltató gazdasági érdekeit súlyosan sértő volt, ezért a rendkívüli felmondás megalapozott.

A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában való fenntartását és az alperes perköltség fizetésre kötelezését kérték.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.