BH 2020.7.212 Az anyagi jogerő folytán a peresített jogviszony alapján a feleket megillető jogokat és az őket terhelő kötelezettségeket - a jogutódra is kiterjedően - végérvényesen meghatározottnak kell tekinteni. A zálogjog tekintetében a dologi hatály azt jelenti, hogy mindenki, aki a zálogtárgyon az elzálogosítást követően szerzett jogot (akár tulajdonjogot is), köteles tűrni, hogy a zálogjogosult a lekötött vagyontárgyból kielégítse a követelését [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 256. § (1) bek., 1952. évi III. tv. (régi Pp.) 130. § (1) bek. a)-h) pont, 157. § a) pont, 229. § (1) bek.].

A döntés előzményei

[1] A törvényszék ítéletében annak tűrésére kötelezte - a jelen perben nem álló - P. A.-t, hogy a tulajdonában álló sz.-i zálogjoggal terhelt ingatlanból a felperes mint zálogjogosult kiegyenlíthesse a 71 047 071 forint és járulékai erejéig fennálló követelését. A törvényszék határozatát az ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2016. május 31-én kihirdetett ítéletével helybenhagyta, a jogerős ítéletet a Kúria hatályában fenntartotta.

[2] A felperes a jogerős ítélet alapján 2016. szeptember 2-án végrehajtást kezdeményezett P. A. ellen, 2016. november 4-én pedig a végrehajtási eljárásban jogutódlás megállapítása iránt kérelmet terjesztett elő, figyelemmel arra, hogy a zálogjoggal terhelt sz.-i ingatlan tulajdonjogát tartási szerződés jogcímén 2016. október 5-ei hatállyal az alperes szerezte meg.

[3] A járásbíróság a 2016. november 17-én meghozott végzésével megállapította, hogy a felperes által kezdeményezett végrehajtási eljárásban P. A. jogutóda az alperes, tekintettel arra, hogy a zálogjoggal biztosított követelés kiegyenlítésére vonatkozó tűrési kötelezettség a zálogjoggal biztosított ingatlan mindenkori tulajdonosát terheli.

[4] Az alperes fellebbezését elbíráló másodfokú bíróság végzésével megváltoztatta a járásbíróság előbbiekben említett végzését és elutasította a felperes jogutódlás megállapítása iránti kérelmét. Döntését azzal indokolta, hogy az adott esetben nem az adós személyében történt a Vht. 39. §-a szerinti jogutódlás, s mivel a zálogtárgy új tulajdonosa nem vált a zálogszerződés alanyává, vele szemben a zálogjog a zálogjoggal terhelt ingatlanból történő kielégítés az annak tűrése iránti peres eljárás után, új jogerős bírósági határozat alapján érvényesíthető.

A kereset és az alperes védekezése

[5] A felperes ilyen előzmények után benyújtott keresetében annak tűrésére kérte az alperes kötelezését, hogy a 2016. október 5-én az alperes tulajdonába került zálogjoggal terhelt ingatlanból egyenlíthesse ki a 71 047 071 forint és járulékai iránti követelését.

[6] Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

Az első- és a másodfokú ítélet

[7] Az elsőfokú bíróság azzal indokolta a keresetnek helyt adó ítéletét, hogy az alperes nem személyes, hanem dologi kötelezettje a felperes követelésének. A követelés biztosítékául szolgáló ingatlan tulajdonosának változása esetén a jelzálogjog fennmarad és az új tulajdonos tartozik helytállni, ezért a dologi jogi szempontból jogutódnak minősülő alperessel szemben fennáll a felperes kielégítési joga. Utalt arra, hogy a zálogjoggal biztosított követelés tárgyában jogerős ítélet született, amelyet a felülvizsgálati eljárásban a Kúria is megerősített. A törvényszék az említett elsőfokú ítéletében vizsgálta a zálogjoggal biztosított jogviszony érvényességét és megállapította a zálogjoggal terhelt ingatlan tulajdonosának helytállási kötelezettségét, így fennáll az alperes helytállási kötelezettsége is, tekintettel a felperes nyilatkozatára, amely szerint a követelése nem térült meg.

[8] Az alperes fellebbezése folytán másodfokon eljárt ítélőtábla végzésével hatályon kívül helyezte az elsőfokú bíróság ítéletét és a pert megszüntette. Végzésének indokolásában előrebocsátotta, hogy felperes azért kényszerült az alperessel szemben a jelen per megindítására, mert a jogerős ítélet alapján P. A-val szemben kezdeményezett végrehajtási eljárásban a törvényszék végzésével elutasította a jogutódlás megállapítása iránti kérelmét. Ehhez a végzéshez azonban csak alaki jogerőhatás fűződik, anyagi jogerő nem, ezért nincsen akadálya annak, hogy a jogutódlás tárgyában a végrehajtási ügyben hozott jogerős végzéssel ellentétes álláspontra helyezkedjen.

Abban a kérdésben, hogy a P. A.-val szemben hozott jogerős ítélet személyi és tárgyi hatálya dologi kötelezettként kiterjed-e az alperesre, kifejtette a másodfokú bíróság: a zálogjog dologi hatályából következően a jog bejegyzését követően az ingatlan mindenkori tulajdonosa köteles tűrni, hogy a jogosult a zálogjoggal biztosított követelését a zálogtárgyból kielégíthesse. Ennek megfelelően a zálogjoggal terhelt ingatlan átruházását követően a felperes igénye már nem P. A-val, hanem az alperessel szemben érvényesíthető, és ez a polgári jog szabályai szerint jogutódlásnak felel meg. A felperes ugyanabból a tényalapból származó ugyanazon jogát érvényesíti az alperessel szemben a P. A.-val szemben hozott jogerős ítélet hatálya a Pp. 229. § (1) bekezdése értelmében a jogutódra is kiterjed, ami az új kereset indítását kizárja, azaz a keresetlevelet az elsőfokú bíróságnak a Pp. 130. § (1) bekezdésének d) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítania, ezért a Pp. 157. § a) pontja alapján a per megszüntetésének volt helye.

A felülvizsgálati kérelem és az észrevétel

[9] A jogerős végzés ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását kérte, továbbá a P. A. beavatkozási kérelmét elutasító első- és másodfokú végzés hatályon kívül helyezését.

[10] A felperes észrevételt tett, amely a jogerős végzés hatályban tartására irányult.

A Kúria döntése és jogi indokai

[11] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

[12] Az adott esetben a jogerős végzés nem jogszabálysértő, a Kúria egyetért annak helytálló indokaival is, azokat megismételni nem kívánja, csupán a felülvizsgálati kérelembe foglalt többirányú érvelés kapcsán mutat rá az alábbiakra.

[13] A Pp. 130. § (1) bekezdés d) pontja alapján a bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja, ha megállapítható, hogy a felek között ugyanabból a ténybeli alapból származó ugyanazon jog iránt a per már folyamatban van, vagy annak tárgyában már jogerős ítéletet hoztak. Ítélt dolog akkor áll fenn, ha a bírósági határozat anyagi jogerővel rendelkezik, ami kizárja azt, hogy a felek (és jogutódaik) ugyanabból a tényalapból származó ugyanazon jog iránt egymás ellen új keresetet indíthassanak, vagy az ítéletben már elbírált jogot egymással szemben egyébként vitássá tegyék [Pp. 229. § (1) bekezdése]. Az anyagi jogerő folytán a peresített jogviszony alapján a feleket megillető jogokat és az őket terhelő kötelezettségeket végérvényesen eldöntöttnek kell tekinteni, az anyagi jogerő kizárja az újbóli elbírálás lehetőségét, ugyanakkor a határozat alaki jogereje azt jelenti, hogy a határozat fellebbezéssel nem támadható meg.