BH 1993.2.90 Üres kép- és hangkazetta forgalomba hozatala önmagában nem minősül jogosulatlan felhasználásnak [1969. évi III. (Szjt.) tv. 53. §].

Az elsőfokú bíróság a felperes keresete alapján 262 480 Ft szerzői jogdíj, ennek törvényes kamata és 13 200 Ft perköltség megfizetésére és az állam javára 262 480 Ft közérdekű célra fordítandó bírság és 15 750 Ft illeték megtérítésére kötelezte az alperest. Döntését azzal indokolta, hogy az alperes 1989-1990. években kép-, illetve hangfelvételek készítésére alkalmas 1 281 300 Ft vámértékű videokazettát és 2 002 060 Ft értékű magnetofonkazettát hozott be külföldről, és ezek után nem fizetett szerzői díjat. A 9/1969. (XII. 29.) MM rendelet 14/A. §-ának (1) és (2) bekezdése értelmében a másolat készítésére alkalmas üres kép- és hanghordozó után külföldi termék esetében az első belföldi forgalmazó köteles a nagykereskedelmi ár alapulvételével 8% szerzői díjat fizetni.

Az alperes fellebbezésében kérte az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, az eljárás felfüggesztését és az 1989. évi XXXII. tv. 38. §-a alapján az Alkotmánybíróság eljárásának a kezdeményezését a döntés alapjául szolgáló jogszabály alkotmányellenességének a vizsgálata végett. Álláspontja szerint miniszteri rendelet alkotmánysértéssel állapította meg szerzőidíj-fizetési kötelezettséget a hang- és képfelvételt nem tartalmazó hanghordozók, illetve képhordozók forgalmazása után.

A felperes kérte helybenhagyni az elsőfokú ítéletet, a per felfüggesztésének és az Alkotmánybíróság vizsgálata iránti előterjesztésnek a mellőzését.

A fellebbezés csak részben alapos.

A szerzői jogi törvény végrehajtásáról rendelkező 9/1969. (XII. 29.) MM rendelet (Szjt. Vr.) 14/A. §-ának a (2) bekezdése egyértelműen rendelkezik arról, hogy az ún. "üres" kép- és hangkazetták forgalomba hozatala után is szerzői díjat kell fizetni. Az összegszerűség nem volt vitás a felek között.